Skip to content

Minden évben összefoglalom az elmúlt időszakot az én szemszögemből. Ez az a monológ, ahol kicsit személyesebbre veszem a hangnemet és inkább érzéseket és véleményeket osztok meg, mintsem gondolatokat és könyveket.

A negyedik évértékelőmet olvasod. 

Az előző évek bejegyzéseit itt találod:

Ez egy nyilvános cikk, így az interneten bárki rátalálhat. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak, akik kiemelt figyelmére számíthatok ilyenkor. 

Kedves családom, távoli barátok, régi kollégák, és hűséges OlvasóLista tagok: köszönöm, hogy idén is velem tartotok erre a visszatekintésre. Remélem jó egészségben talál titeket ez a bejegyzés és nyújt egy kis inspirációt a jövő évre. 

Ha sikerül megnevettetnelek az plusz pont. 🙂

…de nem is húzom tovább.

Kezdjük!

Kevesebb szám, több sztori

Publikált cikkek, feliratkozók száma, lefutott kilóméterek.

Előző években mindig számszerüsíthető célok adták az évértékelő cikkem alapját. 

Kategorikus bontásban (munka, sport…) daráltam végig a történéseket, ami jó viszonyítási alapot adhat másnak, viszont elviszi a fókuszt olyan fontosabb pillanatoktól, amihez nem lehet számokat társítani.

Amikor visszaemlékszem 2020-ra, nem arra gondolok, hogy de jó, hogy sikerült X kilómétert futnom.

Megmaradtak pillanatok. Megmaradt milyen volt harminc fokban is levonszolni magamat edzeni. Megmaradt az érzés, milyen amikor lefagy az arcom. A mosoly, amikor idegenek tapsolnak egy versenyen.

A kilóméterek száma pont nem maradt meg. 

Az inkább egy cél volt, ami élményekhez segített.

Idén az élményekre koncentrálunk.

Kevesebb szám lesz, több sztori.

A lángostól a churrosig

A tavalyi évértékelőt már egy dobozokba pakolt szobában írtam. Tudtam, hogy költözni fogunk, épp ezért nem akartam túltervezni az évet. 

Január végén Barcelonába költöztünk.

A váltásról röviden:

2020-21-ben a Jófogás és Használtautó oldalakat üzemeltető Adevinta Hungary Kft.-nél dolgoztam SEO Specialistaként. Szerettem a munkámat és szép eredményeket sikerült elérnem sok okos kollégámmal, így amikor láttam egy SEO Manageri hirdetést az “anyacég” barcelonai központjában szemtelenül jelentkeztem. Felvettek.

Továbbra is weboldalakat keresőoptimalizálok, viszont annak módja, a weboldalak mérete, a munka nyelve és kb. minden egyéb megváltozott.

Szakmailag is nagy kaland az új állás, viszont (ami talán többeteket érdekel) mindez sok személyes kihívással is járt.

Spanyolul tanulni nulláról

“Most ezt mind meg kell tanulnom?” – Library of Trinity College, Dublin

Spanyol tudásom egyenlő volt a nullával a költözés pillanatában. Angolul dolgozok azóta is, és bár viszonylag sok dolgot el lehet intézni angolul a munkán kívül, viszont szeretem teljes valójában megélni a spanyol valóságot, nem pedig egy expat-kompatibilis verzióját.

Amikor már egy kicsit berendezkedtünk nekiveselkedtem a spanyol nyelvtanulásnak. Duolingoval kezdtem, hamar upgradeltem nyelvórákra, majd egy kis tudás magamba szívása után elkezdtem gyerekkönyveket, spanyol hírleveleket olvasni, egyszerű podcastokat hallgatni.

Egy gyenge középszinten beszélek egy év nyelvtanulás után.

Már kihallok szavakat Bad Bunny számokból, el tudom magyarázni a fodrásznak mit nem szeretnék (elsőre nem sikerült), és asztalt foglalni is pöpecül tudok (még jobb ha lehet foglalni appon keresztül).

Viszont sosem éreztem magamat idiótábbnak, mint idén.

Angolul tanultam négy évig mielőtt valóban szükségem lett volna rá, a spanyolt pedig már a nulladik napon használnom kellett.

Mindennaposak voltak idén az olyan helyzetek, hogy valaki spanyolul kérdez tőlem, én nem értem, ő nem beszél angolul és nézünk egymásra.

Egy idő után elkezdtem kerülni az ismeretlen helyzeteket és csak olyan helyekre mentem, ahol már ismertem a pár változós forgatókönyvet (asztal két főre, főétel, merre van a mosdó, számla…).

Ha értettem is amit kérdeztek tőlem, inkább váltottam angolra, hogy ne nézzenek hülyének. Viszont sokszor nem lehetett. Menyasszonyom viszont nagyon jó volt ezekben az ismeretlen helyzetekben, pedig nagyjából ugyanazon a szinten beszélünk spanyolul.

Év végére kipróbáltunk beszédközpontú nyelvórákat (Italki) az én nyinkább nyelvtan heavy csoportos óráim mellett. 

Egy olyan környéken lakunk, ahol a boltosok, postások, pincérek többsége nem beszél angolul. Ez jobb is, mint amikor a belvárosban egy pincér automatikusan angolra vált, amikor meghallja tört spanyolomat. Többet gyakorolunk így.

Azt hiszem a “nyelvtanulás élesben” projekt legnehezebb részén túl vagyunk, viszont sokat kell még tanulnunk.

Olyan érzésem van, mint amikor az 1000 darabos puzzleben már kiraktam a sarkokat, és a többi darabot csak hozzá kellene illeszteni.

People watching

Fura képek magas helyekről – Barcelona

Karácsony másnapján elmentünk sétálni. Leültünk a közeli téren egy padra, beszélgettünk és néztük az elhaladó embereket. Tippelgettünk vajon melyik országból érkeztek, ott milyen lehet az időjárás, hány napig maradnak.

Sosem csináltunk korábban ilyet.

Azt hiszem ezt eltanultuk sok más dolog mellett a környezetünktől.

Bizonyos szituációkban lassabb, míg másban sokkal intenzívebb az élet. 

Egy év alatt nem láttam egy eladót sem, aki a magyar aldik leglassabb kasszását képes lett volna lepipálni az egy másodperc alatt szkennelt termékek versenyében. Nem is akarják. Nem tolják rád a kifizetett sajtos kiflit és néznek rád csúnyán, hogy haladj már. 

Ráérősen szkennelnek, és miután végeztek képesek megvárni, hogy elpakolj. Ez eleinte frusztrált. HALADJUNK MÁR, gondoltam, de sokkal jobb így a bevásárlás.

Viszont ugyanaz az idős néni, aki tíz percig pakolt el a szupermarketben utána képes leszorítani az útról, elütni a zebrán, ledudálni, és hangosan átkozni, amikor nyilvánvalóan nekem van elsőbbségem.

Olvastam idén egy könyvet a kulturális különbségekről

A sztereotípiák elkerülése végett nagyon találóan fogalmaz a szerző, miszerint a kultúra meghatároz egy skálát, viszont az egyén választ a skálán belül egy pontot.

Nagyon sok különböző pont van a spanyol kultúra térképén. 

Voltunk Madridban pár napot, ellátogattunk Sevilla-ba, Mallorcan nyaraltunk és különböző messzebb-közelibb egynapos túrákat is tettünk a környéken, így egy apróbb összehasonlítási alapunk is lett az év végére.

Ami magától értetődő volt Barcelona-ban, ugyanarra furcsán néztek ránk Sevillaban. A kommersznek gondolt sörről nem is hallottak pár száz kilóméterről arrébb, és a borravalóhoz is teljesen máshogy álltak hozzá.

Elkopott sportcipők

Kép még magasabb helyről – Montserrat

Az év végi rutinom részeként mindig végigpörgetem az idén készített fotókat a telefonomon. Idén többet fotóztam, mint az utóbbi években együttvéve.

Év elején hetekre elég muníciót adtak a sétatávolságra lévő Gaudi-házak, katedrálisok, múzeumok, és parkok. 

Amikor a szokásos Tripadvisor muszáj látnod dolgokkal végeztünk, találtunk ismeretlen építészek meghökkentpően szép házait, de még az utcában, ahol lakunk is akadnak történelmi épületek, amiket évente egy napra nyitnak ki (ki is használtuk).

Barcelona sokkal több, mint a tengerpart.

Viszont, amikor megérkezik a strandszezon, akkor a magas páratartalomban és negyven fokban való séta hirtelen kevésbé vonzóvá válik.

Idei olvasmányaim nagy részét a tengerparton barnulva élveztem. Viszont, amikor nem vízközelben voltam, akkor az életemért küzdöttem májustól szeptemberig. Hajnal kettőkor 33 fok légkondi nélkül nem épp egy tuti recept egy pihentető alváshoz.

Szeptembertől ismét minden jobbra fordult.

Pólós kirándulóidőben folytattuk felfedezéseinket. Elkezdtünk ismét futni (amit nyáron szinte lehetetlen). Rájöttem, hogy a barcelonai tél igazi futóidő.

Súlyos kalandok

A mozgás, sport, egészség témájánál maradva az év igen érdekesen alakult.

A januári pakolás, papírozás, költözés teljesen felborította a rutinomat. 

Lassan tíz éve ragaszkodom a heti három súlyzós edzéshez. Két kezemen meg tudom számolni azt a pár influenzától ágynak fekvős vagy nyaralós alkalmat, amikor egy héten egyszer sem jutottam le edzeni. 

Viszont eltelt idén 2 hónap érdemi edzés nélkül.

Amellett, hogy felszaladt rám pár kiló és kezdtem kényelmetlenül érezni magamat, még a hátam is elkezdett szűnni nem akaróan fájni.

Miután berendezkedtünk és találtam egy konditermet visszatértem a heti három napos rutinomhoz. A hátfájás hamar abbamaradt, viszont a pocak csak nem akart eltűnni. 

Éveken keresztül fitt voltam, úgy hogy közben naponta hódoltam szenvedélyemnek: a csokis, krémes süteményeknek, fagylaltoknak és mindennek ami édes. 

Viszont a heti három edzés úgy tűnik már nem volt elég, hogy az eléggé foghájas diétámat kompenzálja.

Azt tettem tehát, amit minden épeszű haspók tenne: heti három helyett ötször edzettem.

Kipróbáltam egy új osztott edzéstervet. Szépen fejlődtem viszont pár hónap után ismét elkezdtem stagnálni. Az eredménnyel pedig még mindig nem voltam megelégedve.

Úgyhogy hozzányúltam a szent tehénhez.

Minimálisra csökkentettem az édességfalást, elkezdtem jobban odafigyelni mit eszek és még a kenyeret is teljesen elhagytam.

Ez egy év alatt 8 kg minuszt jelentett.

Mióta nem ég el a talpunk, ha futócipőben az utcára lépünk, ismét futunk. Szemtelenül lassabb vagyok, viszont szépen gyűltek a kilóméterek az ősszel.

Nem futottam idén maratont, de 2023-t egy félmaratonnal kezdjük.

Kevesebb önfejlesztés, több fikció

2022-es olvasmányaim:

  1. Christopher Hitchens: Letters to a Young Contrarian
  2. Erin Meyer: The Culture Map
  3. Ernest Hemingway: For Whom the Bell Tolls
  4. Haruki Murakami: What I Talk About When I Talk About Running
  5. Ryan Holiday: Courage Is Calling
  6. Andrzej Sapkowski: The Witcher – The Last Wish
  7. Chip Heath: Made to Stick
  8. Nassim Nicholas Taleb: Antifragile
  9. Paul Millerd: The Pathless Path
  10. Marty Cagan: Empowered
  11. Frank Herbert: Dune
  12. Andrew Chen: The Cold Start Problem
  13. Haruki Murakami: Norwegian Wood

Fele annyi könyvet sem olvastam, mint tavaly, viszont egyáltalán nincs hiányérzetem. 

Az utóbbi években mindig volt valami mondvacsinált szám a fejemben. 25-30 könyv, amit el szeretnék olvasni az adott évben. 

Ez sarkallhat arra, hogy többet olvassak, viszont el is vette a kedvemet a hosszú könyvektől és a sokszor felszínes 200-300 oldalas non-fiction könyvek felé sodort.

Idén megengedtem magamnak, hogy két hónapon át csak Frank Herbert Dűnéjét olvassam és más hosszabb könyveknek is esélyt adtam.

Elengedtem a könyvösszefoglaló írási kényszeremet is. Nem minden elolvasott könyvről kell írnom. A regényekkel egyáltalán nem is vesződtem.

Bár ez nem tudatos döntés volt, viszont idén nem olvastam egyetlen könyvet sem magyarul

Ennek az oka, hogy a Libris impulzusvásárlásaimat felváltotta a Casa del Libro angol nyelvű szekciójának kifosztása.

Ekönyveket pedig eddig is inkább angolul olvastam.

Blogger Bakancslista Pipálgatás

A tavalyi évértékelőben sokat panaszkodtam arról, hogy nem igazán éri meg magyarul blogolnom abban a formában, és azokról az önfejlesztéshez kapcsolódó témákról, ahogy azt korábban tettem.

Akkor két lehetséges utat vázoltam fel:

Nem szeretek a “mi lett volna, ha…” helyzeteken filozofálni, így bármennyire komfortzónámon kívüli volt is elkezdtem angolul blogolni és egy sok szempontból kínos 20 perces Youtube videót is felvettem, megvágtam és feltöltöttem az internetre.

A legnagyobb mumust a videó publikálásával győztem le. 

Az “első Youtube video feltöltése” régóta szerepel az éves céljaim között és idén sikerült kipipálnom.

Jövőre ugorhatunk az “egy nézhető Youtube video” célra.

Az angol bloggal végre írhattam olyan haladó, engem is foglalkoztató SEO-s témákról, amiknek magyarul kb 2-3 szaki lenne a célközönsége, viszont angolul sokkal több emberhez jutottak el ezek a cikkek.

A könyvösszefoglaló “üzletágamat” is átköltöztettem az angol blogra. 

Rájöttem, hogy teljesen logikátlan, amit korábban csináltam:

  • Elolvastam egy könyvet angolul,
  • angolul zettelkasten jegyzeteket készítettem a könyvről,
  • megírtam a könyv összefoglalóját (ugyancsak angolul),
  • lefordítottam az összefoglalót magyarra,
  • majd 15 ember olvasta el az összefoglalót.

Viszont nulláról kezdeni egy új blogot (miközben parlagon áll három év munkája magyarul) egóromboló volt. Ha írok egy cikket a mimózalevelű zsakarandáról, akkor még azt is 1000+ OlvasóLista feliratkozónak küldhetem el aznap és minimum kétszázan el is olvassák.

Az angol blogot két feliratkozóval kezdtem januárban.

Nyáron vissza is táncoltam egy rövid időszakra és írtam pár cikket magyarul. Hiányzott magyarul írni, hiányzott az azonnali visszajelzés, és kicsit bűntudatom is volt a blog és az OlvasóLista kezének elengedése miatt.

Úgy gondolom az angolra váltás egy éves viszonylatban a legrosszabb, de öt éves viszonylatban a legjobb döntés volt.

Célok 2023-ra

Tavaly sem dekoráltam ki az évértékelő posztot színes-szagos célokkal. A háttérben viszont készítettem magamnak egy Notion táblát, ahová pár skecc-szerű cél be is került. 

Ahogy telt az idő és egyre több részlet körvonalazódótt, több sporttal, magánélettel, pénzügyekkel és blogolással kapcsolatos cél került ebbe a táblázatba. Visszatekintve a célok nagy részét sikerült elérnem.

Tavaly gondolkodtam, hogy mi az részletesség, amit még komfortosan megosztok, és a blog olvasóinak is hasznos. 

Előző években kiradíroztam egyes célokat, mert egyszerűen nem akartam írni róluk. Amíg fontos célok kimaradtak, addig mundénnak tűnők bekerültek (feliratkozók száma, olvasottság). Ez pedig kissé félrevezető.

A céloknál a konkrétumok talán kevésbé fontosak, mint a gondolatmenet, ahogy elérkeztem hozzájuk. Idén erről írok.

Jövőre is elsősorban “ismétlés-alapú” célokat fogok kitűzni. 

Nem az a legfontosabb, hogy X-en olvassák a blogomat, viszont ahhoz, hogy erre bármikor esélyem legyen egy olyan rendszert kell építenem, ami mindezt lehetővé teszi. Ilyen rendszerszintű cél lehet 100 cikk publikálása, vagy minden nap 1000 szó gépelése.

A célok változnak.

Kaptunk az utóbbi években COVID-ot a szemünk közé, világszinten írt újra mindent az orosz-ukrán háború. Ragaszkodni egy múltban jónak tűnő célhoz, vagy rosszul érezni magadat mert nem sikerült átszakítani egy másik időszámításban kifeszített szalagot még kártékonyabb lehet, mint a célok hiánya.

Bármit is hozzon 2023, én azon leszek, hogy olyan projekteken dolgozzak, amelyek számomra fontos problémákat oldanak meg, miközben élvezem a célig vezető utat. 

Köszönöm, hogy velem tartottál 2022-ben!

Sok sikert és minden jót kívánok neked!

3 thoughts on “Évértékelő: 2022”

  1. Gratulálok! Sok sikert, örömet, jó egészséget kívánok!
    Nekem hiányoznak a magyar könyvértékelők, de majd google val lefordítom.
    Köszönöm az eddigiek megosztását, az olvasás lehetőségét is! Sokat tanultam Tőled, az általad ajánlott, megismert könyvekből. Hála érte!

  2. Jó volt olvasni ezt is. Sok spanyolos sikerélményt és boldog új évet nektek 🎉
    Amúgy a Notion t az egyik írásod után kezdtem használni és a könyves ajánlók is hasznosak nekem, köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük