Minden értelmes ember időről időre átgondolja a vele történt rossz dolgokat. Azért rágódunk a múlton, hogy felkészüljünk a hasonló eshetőségekre és megelőzzük a kellemetlenségeket.
Mi történne azonban, ha arra kérnélek, hogy meg nem történt katasztrófákat képzelj el? Azt akarom, hogy a reggeli kávé mellett játszd le fejben egy tökéletesen elcseszett napod forgatókönyvét.
Nem indul az autó. A buszon leöntenek egy csésze kávéval. Elveszíted az állásod. Hazaérve pedig a családod hűlt helyét találod.
Tudom, tudom. A vonzd be a sikert, gyakorold a hálát és mindenre képes vagy tanácsokkal gyökeresen szembe megy ez a tudatos pesszimizmus. Az időközönkénti negativitás, azonban sokszor az előnyünkre válhat.
A karrierünk, a politikusok, és a bolygónk iránt táplált optimizmus a csalódottságunk és boldogtalanságunk elsődleges forrása – írja Alain de Botton brit filozófus.
Botton szerint a magasztos célok és a valóság közötti különbség az, ami elszomorít bennünket és rányomja bélyegét mindennapjainkra.
Az optimista emberek képesek a jelen tagadására. Egy vágyakkal és elvárásokkal teli jövőben élnek, ami a valósággal találkozva előbb, vagy utóbb csalódást fog okozni.
A pesszimizmus ellenben segít boldogságunk fenntartásában elkerülhetetlen akadályok és nehézségek közepette is. Sikervezérelt kultúránk hajlamos elfeledni, hogy tökéletlenek vagyunk és a bukás az életünk része.
Hogyan kovácsolhatunk előnyt a pesszimizmusból? Szerencsére nem mi vagyunk az elsők, akik hasonlóval próbálkoznak.
Fortune 500-as cégek körében bevett menedzsment gyakorlat a pre-mortem, ami során a projektcsapat a piacra lépés előtt elképzeli, hogy az új termék vagy szolgáltatás elbukott. A gyakorlat segítségével visszafelé gondolkodva feltárják a bukás okait és a termék gyengeségeit.
A kognitív terápia eszköztára is tartalmazza a negatív vizualizációt, de a gyakorlat eredete még ennél is sokkal régebbi időkbe nyúlik vissza.
A leghatásosabb sztoikus gyakorlat: a negatív vizualizáció
A gyakorlat gyökerei egészen az ókori Görögországig nyúlnak vissza. Kr.e. 310 körül (nyugi, nem lesz több évszám) alapította meg Zénón a sztoikus filozófiát , ami a kor többi filozófiai iskolájával ellentétben a hétköznapi alkalmazhatósága miatt vált népszerűvé.
A sztoikusok egy premeditatio malorum-nak (szó szerint: előre látni a rossz dolgokat) nevezett vizualizációs technikát gyakoroltak annak érdekében, hogy megőrizzék nyugalmukat és a nehézségek közepette is megkíméljék magukat a negatív érzetektől.
A negatív vizualizáció gyakorlásához a nagyra becsült értékeink elvesztésének vizualizációját javasolják a sztoikusok. A gyakorlat segít természetesnek vett környezetünk értékelésében. William B. Irvine filozófiaprofesszor szerint a negatív vizualizáció a sztoikus filozófia pszichológiai eszköztárának leghatékonyabb darabja.
Miért működik a negatív vizualizáció?
Mert boldogtalanságunk egyik legnagyobb oka az, hogy telhetetlenek vagyunk. Miután keményen dolgozunk egy kitűzött cél érdekében, a célegyenesbe érve elveszítjük érdeklődésünket, unottá válunk, vagy keresünk egy még grandiózusabb célt.
Vannak azonban esetek, amikor hirtelen felszáll a köd és meglátjuk a mindennapok szépségeit. A halálközeli élményt tapasztalók hirtelen értékelni kezdenek addig jelentéktelennek vélt apróságokat: a napfelkeltét, a szél fuvallatát, vagy a puszta egészségüket.
A katasztrófa okozta átalakuláshoz viszont el kell szenvednünk egy katasztrófát.
A negatív vizualizációhoz ellenben nincs szükség egy túlélésünket tekintve kétes kimenetelű eseményre, így hasonló hatást érhetünk el csupán a katasztrófa elképzelésével is. A katasztrófák ölnek, a negatív vizualizáció nem.
A negatív vizualizáció előnyei
1. Rossz események képzete segít értékelni azt, amid van.
A katasztrófa okozta szemléletváltásokhoz hasonlóan, egy négy fal között végzett mentális gyakorlattal is hasonló eredményeket érhetünk el (Persze nem eltúlozva a negatív vizualizáció hatásait).
A negatív vizualizáció segít kordában tartani a törtető, materialista énünket. Nem kell ugyanakkor attól sem félnünk, hogy a világtól elvonuló remetévé válunk.
A sztoikus filozófusok sem mindenféle ambíció nélküli aszkéták voltak. Marcus Aurelius a Római Birodalom egyik legnagyobb császára, Seneca pedig nagy befolyással rendelkező politikai tanácsadó, drámaíró és korának egyik legvagyonosabb polgára volt.
A bennünket körülvevő természetesnek vélt dolgokra való figyelés hozzájárulhat boldogságunkhoz anélkül, hogy ártana ambíciónknak.
2. A negatív vizualizáció segít felkészülni, mintsem utólag bánkódni.
„Nem a kellemetlenségek kívánatosak tehát, hanem az erény, amely képessé tesz a kellemetlenségek elviselésére.” Seneca
A gyakorlat során elképzelsz lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, így amikor azok bekövetkeznek meg tudod őrizni nyugalmadat és képes leszel a lehető legjobb módon reagálni azokra.
A negatív vizualizáció ugyanakkor csökkenti a szerencsétlenségek okozta hatásokat is. Képes leszel nyugodtan és türelmesen szembe nézni az akadályokkal. Legalábbis a sztoikusok szerint.
3. Segít felülkerekedni a félelmeiden.
A sztoikus pesszimizmus megtanít élvezni a dolgokat, anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk. A gyakorlat csak növelheti az öröm megtapasztalásának lehetőségét és segít, hogy azt tartóssá tegyük az akadályoktól függetlenül.
Mert akadályok lesznek. Nem tudod megelőzni a rossz dolgok bekövetkeztét. Egyet tehetsz: felkészülsz rájuk.
Régen minden jobb volt?!
A Guide to a good life című könyvében William B. Irvine megcáfolja ezt a kijelentést, sőt egyenesen egy vizualizációs gyakorlattá alakítja.
Gondolj csak bele, milyen lehetett 100 évvel ezelőtt élni! Sehol sem találnál egy légkondit, telefont vagy antibiotikumokat. Ellenben számíthatnál egymást érő háborúkra és járványokra. Ma egy olyan világban élünk, amit elődeink álomvilágnak hívnának.
Elmélkedj ezen! Képzeld el, hogy egy évszázaddal ezelőtt születtél! Hogyan nézne ki egy napod?
Pre-mortem projekt
Az üzleti tervek és projektek látványos arányban buknak el. A gyakori kudarc egyik oka, hogy sokan félnek aggályaikról beszélni a „fontos” tervezési szakasz során.
Különösen igaz ez több terület szakértőit egyesítő projekteknél. Egyszerűen félünk, hogy hülyének fognak nézni. A saját feladatunkra koncentrálunk és nem vetjük fel a mások szakterületét firtató kérdéseinket. Egy programozó nem tesz fel üzletfejlesztési kérdéseket, míg egy kreatív magában tartja az infrastruktúrát érintő aggályait, pedig gyakran kapóra jönne az új nézőpont.
A negatív vizualizáció üzleti környezetben való alkalmazása, másik oldalról fogja meg a tervezést.
Egy döntéshozatalt kutató pszichológus, Gary Klein jött elő a pre-mortem projekt koncepciójával, ami szerint egy projekt indítása előtt elképzeljük, hogy az máris megbukott, majd visszafelé gondolkodva elemezzük a bukáshoz vezető lehetséges okokat.
Azzal, hogy levesszük a pre-mortem meeting résztvevőinek válláról a kényszeres siker terhét és vesztett helyzetből indulunk, biztonságossá tesszük azon kérdések felvetését is, amelyektől korábban tartottak volna.
A premortem nem csupán a potenciális problémák hatékony idő előtti felfedezését segíti, hanem a projektbe beleszerelmesedett munkatárs vagy a döntési joggal rendelkező tulajdonos “gyermekét védelmező mechanizmusait” is kikapcsolja.
Aggályok és kérdések
Mi a helyzet az igazán rossz helyzetben lévőkkel? A hajléktalanokkal, betegekkel és más nehéz sorsú emberekkel? Nekik biztosan felesleges a negatív vizualizáció!
Fontos megemlíteni, hogy a sztoicizmus nem feltétlenül a gazdag vagy a szabad ember filozófiája. A sztoikus iskola egyik legnagyobb tanítója, Epiktétosz például egy sánta rabszolga volt.
James Stockdale tengernagyot pedig elmondása szerint épp a sztoicizmus segítette át a folyamatos kínvallatásokon, miután gépét lelőtték Vietnám fölött és hét és félig hadifogolyként vesztegelt Ázsiában.
Stockdale bár látszólag elvesztette szabadságát és fizikai állapota is leromlott, mégis talált olyan értékeket, amikbe belekapaszkodott, holott még azokat is leveszíthette volna. Rab volt, mégis szabad ember. Nem vallott kínvallatás hatására sem. Bármennyire rossz állapotban is volt, de élt.
Mindig van mit veszítenünk. Mindig van valami apró érték az életünkben, amibe Stockdale-hoz hasonlóan belekapaszkodhatunk. Ha más nem, akkor az életünk.
Pesszimista és negatív ember leszek a negatív vizualizációtól?
Ha folyamatosan a potenciális veszélyekre gondolsz és értékeid elveszítésén elmélkedsz, akkor valószínűleg.
A negatív vizualizáció azonban nem egy folyamatos igazodást kívánó elv, hanem egy gyakorlat.
A sztoikus gondolkodók iis időszakosan gyakorolták a negatív vizualizációt. Naponta egyetlen alkalommal vagy akár csupán hetente néhányszor. Marcus Aurelius például a következő gondolattal indította a napot:
“Reggel előre beszéld meg magaddal: ma izgága, hálátlan, dölyfös, ármányos, ravasz, összeférhetetlen emberrel lesz dolgom.” Marcus Aurelius
Összezavarodtam. Most akkor hálát kell adni, bevonzani a pozitív dolgokat, vagy ezeknek a gyakorlatoknak a szöges ellentétének tűnő negatív vizualizációt gyakorolni?
A kettő nem zárja ki egymást. Van, aki totál értelmetlennek tartja a “Titok-szerű bevonzást”, más pedig a negatív vizualizációval szemben áll értetlenül. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik jobb lenne a másiktól (vagy mindkettő értelmetlen lenne).
A szkeptikus szemöldökhuzogatás és az előnyök hosszú listájának olvasása helyett próbáld ki mindkét módszert és tapasztald ki neked mi működik. A pozitív gondolatok gyakorlása például esetemben jól egyensúlyozza az alapvetően pesszimista énemet.
Bár időnként használom a negatív vizualizációt, de a cikk írása közben is gyakoroltam metta meditációt. A két gyakorlat nem zárja ki egymást.
Remélem sikerült egy új, hasznos és bullshitmentes önfejlesztési gyakorlatot bemutatnom. Érdekelnek hasonló technikák? Kedvenc önfejlesztő gyakorlataimat IDE KATTINTVA olvashatod.
Ha tetszett a cikk és szeretnéd, hogy a következőről emailben értesítselek, akkor iratkozz fel az OlvasóListára!