Biztos formázási hiba vagy esetleg rosszul tördelték a könyvet.
Ezek voltak az első gondolataim, amikor végre felütöttem Marcus Aurelius sokat dícsért könyvét, az Elmélkedéseket.
Szemléletformáló, klasszikus, a sztoikusok legjobb könyve. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket lehet olvasni a könyvről. Amit én láttam az az idézetek kusza egymásutánisága, logikát nélkülöző szerkezet és rövid gondolatok voltak. Ezután elkezdtem olvasni és mondhatom: megérte.
Ki volt Marcus Aurelius?
Az Elmélkedések egy több szempontból is teljesen egyedi könyv. Először is vegyünk egy pillantást a szerzőjére. Marcus Aurelius korának ünnepelt hadvezére, tanult államférfi és nem utolsó sorban az egyik leghatalmasabb római császár volt. Uralkodásának idejére sokan Róma aranykoraként hivatkoznak, Marcus Aureliust pedig az öt jó császár között emlegetik Nerva, Trajan, Hadrian és Antoninus Pius mellett.
Az Elmélkedések mégsem egy történelmi könyv, nem is katonai bestseller. Temérdek teendője mellett Marcus Aureliusnak mindig jutott ideje saját gondolataira és a filozófiára. A filozófiát nem foglalkozásnak, hanem magatartásnak tekintette. Gondolkodásmódját nagyban formálta Epiktétosz tanításai. Napjainkban a sztoikus filozófia három legnagyobb alakjaként tartjuk számon Marcus Aureliust, Epiktétosz és Seneca mellett.
Sztoikus napló
Mi miatt számít még egyedi könyvnek az Elmélkedések?
A császár lelki gyakorlatai, meditációi, elmélkedései alkalmával rövid feljegyzéseket készített saját magának. Ezeket a feljegyzéseket tekinthetjük Marcus Aurelius naplójának is, amelyet saját magának írt. Sosem tervezte ezeknek az írásoknak a publikálását, nem a nagyközönséghez szólt velük, ezért is olyan őszinte, ezért is olyan értékes.
Az Elmélkedések nem egy tematikus levél, nem is egyetlen gondolatot taglaló mű. Nem szól senkinek és igazából nem is szól semmiről. Ez teszi alkalmassá arra, hogy mindenki találjon benne egy olyan sort, mondatot, amely szíven üti.
A könyv betekintést enged Marcus Aurelius gondolataiba, az őt foglalkoztató kérdésekbe, így néhány elem időről-időre újra felbukkan. Visszatérő motívum az élet rövidsége, a változás, a külvilággal való viszonyunk és az elfogadás.
Így viszonyulj a környezetedhez sztoikus módra
„Ami az embert nem teszi rosszabbá, mint amilyen, az életét sem teszi rosszabbá…”
A sztoikus filozófusok az etikai kérdések megvitatását helyezték előtérbe, így mind a fizikai, mind a természeti környezet leírásánál gyakran egyszerűsítettek, sematizáltak.
Az élőlények Marcus Aurelius értelmezése szerint három kategóriába sorolhatók: növények, lelkes lények (állatok) és értelmes lények (emberek). A növények és az állatok feladata az értelmes lények kiszolgálása, míg az értelmes lények célja a közösség szolgálata.
Röviden: természetünk szerint társas lények vagyunk.
Bár a közösség boldogulását érdemes szem előtt tartanunk, azonban ez nem azt jelenti, hogy a közösség tagjainak tetteire, véleményére nagy hangsúlyt kell fektetnünk.
Nem annyira az emberek cselekedetei kavarják fel nyugalmunkat – hiszen azok elkövetőik vezető értelmére korlátozódnak -, mint inkább saját felfogásunk.
A külső környezetet legtöbbször az emberek testesítik meg, így a társainkkal folytatott interakcióinkra is halmozottan érvényes a Seneca által is megírt bölcsesség: A Boldogság belülről fakad.
Ne mások véleménye befolyásolja a boldogságunkat, ne mások tetszése alapján válasszunk célokat, ne az elismerés legyen a legfőbb motivációnk. Marcus Aurelius ugyanezt következőképp mondja:
A dícsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb.
A boldogságunk forrása saját magunk vagyunk. Ha a környezetünket befolyásolni tudjuk, akkor az eredmény végsősoron tőlünk függ. Tőlünk független tényezőkkel ne törődjünk, koncentráljunk arra, amire hatásunk van.
Az élet rövid, csináld azt ami számít
„Minden cselekedetnél esetről-esetre vizsgálódva tedd föl magadnak a kérdést: azért rettenetes-e a halál, mert ettől elüt téged.”
Marcus Aurelius életének jelentős részét tábori sátrakban töltötte, folyamatosan harcolt. Ha nem a birodalom határait védte, akkor a belviszályok ellen volt kénytelen fegyvert ragadni. A császár élete folyamatosan veszélyben volt, így nem meglepő, hogy gondolatainak jelentős részét az élet rövidségéről, illetve az értelmes halálról való töprengés tette ki.
Visszatérő sztoikus motívum az élet rövidsége, a jelenben megadatott lehetőségeink kihasználása. Boldoggá tesz az, amit csinálok? Hogyan visz közelebb ez a lépés a végső célomhoz? Elég fontos az a cél, amiről gondolkodunk?
Hasznos gyakorlattal szolgál Marcus Aurelius a gondolataink, céljaink fontosságának meghatározására:
„Szoktasd magad hozzá, hogy csak olyant forgass a fejedben, amire, ha valaki hirtelen rákérdezne: „Mire gondolsz most?”, tüstént, kertelés nélkül rávághatnád: erre és erre.”
Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokra fecséreljük, amik nem tesznek boldoggá.
Az értelmes élet összetevői
Cél: Sokat elmélkedik Marcus Aurelius az élet rövidségéről, a boldogságról, de mit tegyünk, ha még nem találtuk meg az utunkat? Mit tegyünk, ha még nem tudjuk mi tenne igazán boldoggá bennünket?
A kellően fontos célokat megéri kergetni, azonban csupán a munka látszatáért fölösleges magunkat kínozni.
„Mert balgák azok, kik sürögve-forogva belefáradnak az életbe, s nincs határozott céljuk, holott még a legcsekélyebb tevékenységnek is valami célra kell törekednie.”
Alázat, kötelességtudat: Az Elmélkedéseket végigkísérik az értelmes élet értelmét megvitató gondolatok, amelyeket nagyban befolyásol a szerző meglehetősen egyéni helyzete.
Császári kötelezettségeiből fakadóan nagy teher nehezedett Marcus Aurelius vállára, amelyet a közösség érdekében kellett vállalnia. Ez a nagy küldetés alázatossá tette, amely tulajdonságban megtalálta a boldogság forrását.
„A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadkanra bukkant, a méh, ha mézt gyűjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldozatos munkáját…”
Boldogság a jelenben: Marcus Aurelius nem magasztos ideákról beszél, hanem azonnal alkalmazható filozófiai tanításokról. Mind a célok meghatározása, mind az alázat gyakorlása esetében példákkal, gyakorlatokkal segít a boldogság megtalálásában. Az élet azonban rövid, ezért a boldogságunkat nem a jövőben kell elképzelnük, hanem a jelenben megélnünk.
„Már most is élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell.”
5 legjobb Marcus Aurelius idézet az Elmélkedésekből
Egyenesnek kell lenni, nem pedig kiegyengetettnek.
Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: „Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek a kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam.
Ezen felül derült lelkű nem szorul külső segítségre, a mások kénye-kedvétől függő lelki békességre.
Szerezd hát meg magadnak azt, ami teljesen tőled függ: légy őszinte, méltóságteljes, munkabíró, ne hajhászd az élvezetet, ne elégedetlenkedj sorsoddal, légy kevéssel beérő, jóindulatú, szabad, komoly, keresetlen, nagylelkű.
Beszálltál, áthajóztál, megérkeztél: szállj ki!
Itt olvasd az Elmélkedéseket
Huszti József fordításában ingyenesen elérhető Marcus Aurelius Elmélkedések című műve PDF formátumban a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Minőségi fordítás, jó tördelés. Ha elektronikusan szeretnéd elolvasni, akkor az egyik legjobb megoldás.
Angolul George Long fordításában található meg ingyenesen az Elmélkedések.
Az Elmélkedésekhez hasonló örökzöld, mégis a tenyerünkben elférő könyveket megéri nyomtatott könyv formájában is beszerezni. Helikon Zsebkönyvként kiadták Huszti József fordítását, így ugyanazon gondolatokhoz új könyv illattal is társul.
Az ún.három sztoikus gondolatai életem meghatározó része 15 éves koromtól.