Mindegy mi történik velem, csak ússzam meg ép bőrrel. Sokak ezt a mondást tartják életfilozófiájuknak. Kemények vagyunk, azonban erre a hagyományos értelemben vett kockázatvállalásra egyre kevesebb szükség van.
Manapság nincsenek sárkányok, nincsenek tisztán látható akadályok. Van helyettük fokozódó stressz, elvárások magunkkal szemben, kiégés és összeomlás. A “csak ússzam meg ép bőrrel” egyre inkább eltolódik a “csak ne őrüljek bele” irányba.
Sokakban visszás érzéseket vált ki a filozófia szó és mögöttes tartalma. Talán a közoktatás edzett minket így, talán csak túl bonyolult gondolatokkal találkoztunk ezelőtt, nem a megfelelő könyvek kerültek a kezünkbe a megfelelő időben.
Nem első próbálkozásra ugyan, de megtaláltam a megfelelő könyvet, aminek van mondanivalója és hasznos. Ez a könyv Marcus Aurelius Elmélkedései voltak. Felvetődött bennem a kérdés, hogy van-e ehhez hasonló könyv. Ekkor találtam rá a sztoicizmusra.
A sztoikus filozófia egy, a hétköznapokban használható, gyakorlatias megközelítésű filozófiai iskola. Fő gondolatai a az általunk befolyásolható dolgokra való koncentráláson, a legrosszabbra való felkészülésen és az élet rövidségén való elmélkedésen alapul.
Napjainkban Ryan Holiday könyvei és Tim Ferris írásai nyomán a sztoicizmus egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A Szilícium-völgyben sokan a sztoikus gondolatokhoz fordulnak a hektikus tempó okozta stressz elleni gyógyírként, valamint céljaik tisztázása miatt.
A sztoicizmus azonban nem újkeletű. A ciprusi születésű Zénón alapította Athénban kr.e 310 körül. Elnevezése a sztoa (oszlopcsarnok, piac) szóból származik, mivel a sztoikus gondolkodók előadásaikat az athéni piaccsarnokban tartották.
Eredetileg a sztoikus filozófia három nagy tudományterületet fedett le: a logikát, a természetfilozófiát és az etikát. A sztoicizmust széleskörben a római gondolkodók tették ismertté, aki csupán a gyakorlatban hasznosítható etikai kérdésekre koncentráltak.
A legjelentősebb sztoikus gondolkodók közé tartozott Epiktétosz, a béna rabszolga, Marcus Aurelius, a császár és Seneca, a drámaíró.
Sokak a rabszolgák filozófiájaként emlegetik a sztoicizmust, mivel a megváltoztatható dolgokra koncentrál és a tőlünk független elemeket figyelmen kívül hagyja. A különböző társadalmi osztályból kikerülő sztoikus filozófusok azonban a filozófia széleskörű alkalmazhatóságát bizonyították.
Legjelentősebb sztoikus gondolkodók
Bár a sztoicizmus Athénból indult, azonban a legnagyobb figyelem a római gondolkodókra irányult. Betudhatjuk ezt annak, hogy az első sztoikus filozófusok nyomán kevesebb írásos emlék maradt fenn, vagy annak, hogy Epiktétosz korára tolódott el a sztoicizmus hangsúlya a logika és fizika irányából a gyakorlatias etikai kérdések felé.
Epiktétosz
“Győzhetetlen lehetsz, ha nem bocsátkozol olyan küzdelmekbe, amelyekben a győzelem nem tőled függ.”
Epiktétosz Hierapoliszban (mai Törökországban) született rabszolgaként. Feltehetően születése óta egyik lábára béna volt, így a sors furcsa játékot űzött vele.
Gazdája megengedte, hogy tudományokkal foglalkozzon, így lett Caius Musonius Rufustól tanítványa, akitől megtanulta a sztoikus filozófia alapjait. Később elnyerte szabadságát, majd iskolát alapított.
Talán Epiktétoszra hivatkozva terjedt el, hogy a sztoikus gondolkodásmód a rabszolgák filozófiája. Kétségtelenül sokan meríthetnek a sztoikus gondolatokból erőt, azonban Epiktétosz tanításai túlmutatnak egy társadalmi osztályon. A római császár, Marcus Aurelius például gyakran hivatkozott Epiktétoszra saját írásaiban.
Helyzetéből kifolyólag Epiktétosz sokat elmélkedett az általa befolyásolható és a befolyásán kívül álló dolgokról.
Miért is gerjedne dühre olyan dolgoktól, amelyet nem tud megváltoztatni? Frusztráció és harag helyett elfogadta a tőle független tényezőket és inkább az általa alakított gondolatokra, eseményekre koncentrált.
Az epiktétoszi tanítások másik örökérvényű igazsága szerint állíts egy mintaképet magad elé és tarts magad az általad vallott értékekhez. Ne csak beszélj az értékeidről, cselekedj úgy és mutass példát tetteiddel.
Az egyik legérdekesebb tény Epiktétosszal kapcsolatban, hogy ő maga sosem jegyezte le gondolatait. Tanítványa, Arrian írta le tanításait, így maradhattak fenn az egyik legnagyobb hatású sztoikus gondolkodó elmélkedései.
Marcus Aurelishoz és Senecahoz képest Epiktétosz írásai bonyolultabbak, kevésbé olvashatóak, de mégis nagy hatással lehetnek gondolkodásunkra. Ha arra gondolunk, hogy Marcus Aurelius is a rabszolga-filozófus tanításaiból inspirálódott, akkor miért ne mennénk magunk is a forrás után?
Magyarul Sárosi Gyula fordításában jelentek meg Epiktétosz kézikönyvecskéje címmel a sztoikus gondolkodó legmagvasabb gondolatai.
Epiktétosz kézikönyvecskéja PDF
Marcus Aurelius
“Aki mindenben az értelmet követi, az nyugodt, mégis tevékeny, derült, mégis komoly.”
A példaképek szerepe még Epiktétosz szerint is vitathatatlan. Így foglalja össze gondolatait a filozófus: “Tűzz magad elé egy jellemet és mintaképet, és tartsd magad hozzá, akár egyedül vagy, akár az emberek között.”
Idea keresése közben akarva sem találhatnák jobb jelöltet, mint Marcus Aurelius. 161-től két évtizeden keresztül, haláláig volt római császár. Korának legnagyobb hatalommal rendelkező embere. Császári teendői mellett mindig fordított időt gondolataira és a filozófiára.
Míg több filozófus gondolatait csak feljegyzésekből ismerjük, addig Marcus Aurelius minden egyes levelét saját maga írta.
Nem gondolhatjuk, hogy fényűző vagy könnyű élete volt a császárnak.
Uralkodása alatt meg kellett küzdenie az erőre kapó Perzsa-birodalommal, a birodalmat ostromló északi népekkel és belső ellenlábasaival. Életének nagy részét tábori sátrában töltötte, miközben a Római Birodalom békéjét védte. Edward Gibbon brit történész az öt jó császár között emlegeti Marcus Aureliust, míg uralkodásának vége a római aranykor végét is jelentette.
A filozófiát nem foglalkozásnak, hanem magatartásnak tekintette.
A római császár meditációi alkalmával egy naplót vezetett, amit nem a nagyközönségnek szánt, hanem saját magának írta. Ez a napló az Elmélkedések, amely az egyik legismertebb és legkönyebben értelmezhető sztoikus mű.
Az Elmélkedések önfegyelemről, alázatról, az élet rövidségéről és az önmegvalósításról szól.
Ha érthető módon, egy több területen is bizonyított gondolkodó írásaiból szeretnél a sztoikus filozófia alapjaival megismerkedni, akkor mindenképp Marcus Aurelius Elmélkedéseivel kezdd!
Marcus Aurelius Elmélkedések PDF
Seneca
Seneca a legérdekesebb életúttal rendelkező sztoikus filozófus. A mai Spanyolország területén született, de Rómában tanult. Politikai pályára készülve jól mentek dolgai a későbbi drámaírónak, egészen addig amíg Claudius császár Korzikára száműzte Claudiával (Claudius nővérével) folytatott viszonya miatt.
A száműzetés után Rómába visszatérve Nero, a későbbi véres császár nevelője, majd tanácsadója lett. A császár jóvoltából egy időben Seneca volt Róma legazdagabb embere, majd ugyanaz a személy okozta halálát is.
Hullámzó élete volt folyamatosan változó politikai viszonyok közepette, de nyugalmát mindig képes volt megtartani. Élete keretét a sztoicizmus biztosította. De hogyan beszélhet egyáltalán önreflexióról, az élet rövidségéről és a jó cselekedetekről Seneca?
Szenátornak készülve nőügyei miatt menekülnie kellett, Rómában hatalmas vagyont felhalmozva az egyik leggazdagabb ember lett, majd egy szörnyű tetteket végrehajtó császár nevelője lett.
Seneca morális iránytűjét a sztoicizmus jelentette, amivel megfelelően tudott egyensúlyozni a folyamatosan változó viszonyok között.
Képmutató lenne Seneca vagy csak jól játszotta az élet játékát?
“Az élet olyan, mint egy színjáték. Nem az a fontos, milyen hosszú, hanem hogy jól játsszuk-e végig.”
Seneca volt a legtöbbet író sztoikus filozófus, így több nagy hatású művet is hagyott az utókorra. Egyik legolvasottabb könyve Az élet rövidségéről, amely Marcus Aurelius Elmélkedései mellett tökéletes bevezető a sztoikus gondolatokba.
Az élet rövidségéről az egyetlen véges erőforrásunkat, az időt állítja gondolkodásunk középpontjába.
A könyv három levelet foglal magában, ahol Seneca az idő elpazarlásáról, a jelenben megélt boldogságról és célokról beszél.
Sztoikus értékek, gyakorlatok
Bátorság, mértékletesség, igazságosság és az élet bonyolult helyzetei között megfelelő navigálás. Ezek a sztoikus filozófia alapvető értékei, amelyekből a történelem során politikusok, katonák, rabszolgák és fogságban lévő rabok merítettek erőt.
De milyen életigazságokat állítottak még a sztoikusok és hogyan tudjuk kibontani ezeket az általános értékeket?
Memento mori – Gondolkodás az elmúlásról
“Beszálltál, áthajóztál, megérkeztél: szállj ki!.”
Marcus Aurelius
A kórházi bilétával együtt születésünkkor mindannyian egy halálos diagnózist is kaptunk.
Az életünk és az időnk véges. Memento mori magyarul annyit tesz: Emlékezz: Meg fogsz halni.
Nem kell ezt persze negatívan felfogni.
Bár nem élünk örökké, azonban a rendelkezésre álló időnk így is temérdek, ha jól gazdálkodunk vele. A legtöbben elherdálják az idejüket. Seneca szavaival élve: “Gyakran az öreg embernek nincs más bizonyítéka a hosszú életére, mintsem a kora.”
Az elmúláson való gondolkodásnak a jelenünkre kell hatással lennie. Tedd fel magadnak a kérdést:
- Ha a mai lenne az utolsó napom, akkor is ugyanezt csinálnám?
Naplóírás sztoikus módra
Marcus Aurelius Elmélkedései gyakorlatilag a császár naplóírásának eredménye. Írásaiban a sztoikus császár nem szűkölködük a reggeli rutint és a naplóírást érintő tanácsokkal. Míg Marcus Aurelius reggel, az előtte lévő napra felkészülve írt, addig Seneca az előző napra reflektálva tette azt.
A drámaíró a nap végén, amikor mindenki lefeküdt aludni, mindig fordított rá időt, hogy visszagondoljon az elmúlt napra.
Mi történt vele? Mit tett? Hogyan érezte magát?
Függetlenül attól, hogy a naplóírással az elmúlt napra reflektálsz vagy felkészülsz az előtted álló kihívásokra, előnyöket tartogat számodra.
Nem elég olvasni. Nem elég tanulni. A tanultakat valahogy be kell vésni az agyunkba. Legyenek azok számok, mondatok, értékek vagy érzelmek.
Tippek a sztoikus naplóíráshoz:
- Marcus Aurelius nyomán válassz ki valamit, ami miatt hálás vagy, vagy valakit akire felnézel és írj egy listát miért gondolsz rá úgy ahogy!
- Képzeld, hogy egy kitalált személy vagy aki egy egész napot veled tölt. A nap végén írj egy levelet magadnak, amiben tanácsokkal látod el magadat az elmúlt nap látottak alapján!
- Gondolj arra, hogy milyen értékeket tartasz fontosnak! Gondolatban menny végig a napodon és döntsd el mennyire tudtál igaz lenni az értékeidhez!
- Válassz ki egy érzelmekkel teli pillanatot, konfliktust az életedből és írj róla semleges hangnemben!
- Képzeld el a 10 évvel későbbi sikeres énedet! Hogy nézel ki? Mit csinálsz? Milyen események állnak a jövőbeli és a mostani éned között?
Negatív vizualizáció
“A bölcs nem úgy elégedett, hogy barát nélkül akarjon meglenni, hanem úgy, hogy meglehessen nélküle.”
Seneca
A negatív vizualizáció egy olyan technika, amely több ezer évre vezethető vissza. Fogd fel úgy, mintha folyamatosan a mi lenne ha… kérdést tennéd fel, de a kérdés második fele mindig negatív.
Mi lenne ha elveszíteném az állásomat? Mi lenne ha beteg lennék? Mi lenne ha hátat fordítanának nekem a barátaim?
Persze ez a több ezer éves gyakorlat (amelyet Marcus Aurelius és Seneca is előszeretettel művelt) szöges ellentétben áll a modern önfejlesztő irodalomban mantrázott “hidd el és valóra válik” humbukkal.
Miért van mégis értelme a negatív vizualizációnak?
Értékelni fogod amid van: Ha elképzeled a legrosszabbat és arra eszmélsz, hogy ez az egész csak egy gyakorlat volt, akkor jobban meg fogod becsülni azt, amid van.
Felkészülsz a különböző lehetőségekre: A legrosszabb forgatókönyvre való készüléssel semmi sem fog váratlanul érni.
Sztoicizmus, írók, források
Komplexebb a sztoikus filozófia annál, hogy egy-két kiragadott tulajdonsága alapján jellemezzük. Minden gondolkodó egy kicsit máshogy látta a világot, más korra fordította le a sztoikus gondolatokat. Vannak azonban örök érvényű klasszikusok, akik az emberi természetet helyezték elmélkedéseik középpontjába.
Ha felkeltette az érdeklődésedet a sztoikus filozófia, akkor érdemes Marcus Aurelius Elmélkedések című könyvével kezdened. A császár írása könnyen értelmezhető és több etikai kérdést ist boncolgat. Egy másik jó választás lehet Seneca Az élet rövidségéről című műve, amely három tematikus levelet tartalmaz.
A sztoikus gondolatok 21. századi környezetbe való átültetéséért sokat tett Ryan Holiday, aki könyveiben napjaink hányattatott sorsú és sikeres embereinek történeteivel kívánja az alapvető sztoikus gondolatokat elmagyarázni. Érdemes műveivel az írásuk időrendjében haladni, kezdve Az ego az ellenséggel.
Ha még több sztoicizmusra vágysz akkor érdemes beleolvasnod Massimo Pigliucci blogjába, vagy Ryan Holiday sztoicizmusnak (és új könyvének marketing tölcsérének) dedikált Daily Stoic nevű blogjába.