Amerika legjobb diplomatája, feltalálója, írója és üzleti stratégája. Az egyetlen államférfi, aki az USA mindhárom történelmi fontosságú dokumentumát – a Függetlenségi Nyilatkozatot, a Párizsi békeszerződést és az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát – is aláírta. Saját korában világszenzáció, de 200 év után is ismerősen cseng a neve. Arcképe a 100 dolláros bankóról kacsint vissza ránk.
Benjamin Franklin igazi nagyágyú volt.
Azt hihetnénk, hogy amihez nyúlt rögtön arannyá vált. A híres amerikai ikon történetét különböző nézőpontokból többen feldolgozták és a Benjamin Franklin napirendjét, szokásait taglaló sokadik könyv is képes volt a sikerlisták élére kerülni.
- Miért olvasunk egy olyan emberről, akinek korában az elektromosság a kuruzslással volt egyenlő, az Atlanti-óceán átkelése pedig hetekig tartott?
- Miért olvasunk egyáltalán mások sikereiről?
Éhezünk korunk és a múltban élő klasszisok praktikáira, szokásaira, titkaira.
Plusz pont ha a történet főhőse saját erejéből, az árral szemben úszva vált irigylésre méltó példaképpé. Ilyenkor azt gondoljuk nekünk is sikerülhet, elég a neves előd receptjét követnünk.
Benjamin Franklin a self-made man mintapéldája, az amerikai álom megtestesítője.
Szegény bevándorlócsalád sarja, aki nyomdatulajdonosként pénzt, majd befolyást szerzett és vált történelmi jelentőségűvé. Történetét olvasva nem győzzük kapkodni a fejünket. Számtalan találmány, üzleti siker, politikai kinevezés és eredmény.
Nem igazán beszélünk a nehézségekről, kudarcokról és az élet azon területeiről, ahol nem nyújtott követendő példát Franklin. Motivációra van szükségünk nem pedig tényekre. Másolni szeretnénk a nagyokat, de nem vesszük figyelembe az áldozatokat. Benjamin Franklin is ember volt és akadt jópár szituáció élete során amikor óriási falba ütközött. Önfejlesztő gyakorlatok ide vagy oda, Franklin döntései sokszor szembementek a józan ésszel és a saját maga által felállított szabályokkal is.
Benjamin Franklin nem volt tökéletes. Senki sem az.
Kukkantsunk hát be a kulisszák mögé. Vegyük elő azokat a kevésbé ismert történeteket, amelyek betekintést nyújtanak Franklin életébe a sikereken túl. A cikk célja nem kárörvendő módon nagy emberek lehúzása, hanem történeteik objektív bemutatása, a siker mellett a lemondások, a temérdek munka és néhol a szerencse szerepének kidomborítása.
Ki volt Benjamin Franklin?
Benjamin Franklin örökségül a hely nélküli emberek sorsát kapta. Egy középosztályba tartozó család legfiatalabb fiúgyermekeként nem számíthatott sok segítségre. A Franklin család felmenői egytől-egyig különböző városokban (akár az Atlanti-óceánon átkelve) próbáltak szerencsét, földet, tulajdont nem hagyva a következő generációra.
Benjamin hamar rájött, hogy a családi névhez inkább a vállalkozói szellem, mintsem az örökség társul.
Édesapja, Josiah Franklin ragaszkodott, hogy mind a 17 gyermeke valamilyen szakmát tanuljon ki. Különösen nagy elvárosokat támasztott legfiatalabb fiával szemben annak tehetségét látva. Remélte, hogy fiából egyszer akár miniszter is lehet, ezért előkészítő iskolába járatta, a végső terv pedig az egyetem volt.
Hagyományos oktatás
Franklin egy évig járt egy George Brownell nevű iskolamester angol nyelvű iskolájába. Kiemelkedett íráskészségével, de meggyűlt a baja a matematikával, ami hiányosságot később sem sikerült pótolnia.
Benjamin Franklin korának egyik legjelentősebb feltalálója volt, találmányai pedig a fizika akkor ismert határait tágították.
Mi lett volna, ha akadémiai keretek között tanul matematikát? Talán a tudomány newtoni magasságaiba emelkedhetett volna, de lehet épp az a gyakorlatiasság veszett volna ki ötleteiből, amelynek köszönhetjük a villámhárítót és a katétert.
Benjamin hagyományos keretek között folytatott tanulmányai egy év után megszakadtak. Nem volt ennek semmi köze matematikai teljesítményéhez, sokkal inkább apja megváltozott hozzáállásához. Josiah rájött, hogy nincs elég pénzük az ifjú Franklin iskoláztatására, ezért a klasszikus szakmák felé terelte fiát.
Nehéz elképzelni, de amerika egyik legjelentősebb államférfija tizenkét éves kora után nem ült vissza a hagyományos értelemben vett iskolapadba. Nem járt egyetemre, mert nem volt lehetősége rá.
Tanoncként
A George Brownell-féle iskola után először unokaöccséhez, Samuelhez küldte a fiatal Franklint Josiah. Samuel késkészítő volt, de tanonci díjat várt el rokonaitól, amelyről Josiah hallani sem akart. Így került Benjamin Franklin a nyomdász bátyja, James mellé.
A nyomdában dolgozva Franklin tovább csiszolta íráskészségét. Bár kevesen tudják, de Benjamin Franklin próbálkozott versek írásával is.
“A teljesítményemet gúnyoló és a költőket egyszerű koldusként jellemző apám hatására nem lettem költő, egy valószínűleg igencsak rossz költő.”
– emlékezett vissza Franklin.
Bár a versekkel felhagyott, de gondolatainak papírra vetése és hihetetlen tudásszomja végigkísérte egész életében. Formátumot váltott és a versek helyett az újságokban sokkal szívesebben látott esszékre koncentrált.
A nyomdában sok könyvhez volt hozzáférése, azokat elolvasni azonban már sokkal kevesebb ideje volt. Gyakran vett kölcsön frissen nyomtatott könyveket, majd az éjszaka nagy részében azokat olvasta, mivel reggelre vissza kellett vinnie a köteteket.
Önfejlesztő gyakorlatként Franklin esszéket olvasott, kijegyzetelte azokat, majd pár nap múlva megpróbálta saját szavaival újraírni az egészet. Ezután összehasonlította az eredeti verziót az általa készítettel. Úgy tűnik működött a módszere, mivel rövidesen óriási sikert arattak írásai.
Nem hitte, hogy bátyja publikálná írásait, így a 16 éves Franklin kitalálta Silence Dogood karakterét és 14 levele jelent meg bátyja lapjában, a New England Courant-ben. A leveleket a nyomda ajtaja alatt becsúsztatva juttatta el Jameshez az egyébként ott dolgozó Benjamin. James hamar rájött, hogy az özvegyasszony levelei mögött valószínűleg egy olvasott és tehetséges író áll.
Amikor Franklin felfedte kilétét irigysége megrontotta kapcsolatukat, James pedig végigkilincselt minden nyomdát a városban, hogy öccse biztosan ne kapjon munkát a továbbiakban.
Takarékosság
“Őrizkedjetek a kis kiadásoktól, mert egy kis lék elmeríti a legnagyobb hajót…”
Saját sikerét Benjamin Franklin szorgalmának és takarékosságának tulajdonította.
Fiatal tanoncként olvasott egy könyvet a vegetarianizmusról. Belekezdett a diétába, de nem a morális, sőt nem is az egészségügyi előnyök lebegtek a szeme előtt. A fő motivációja szimplán pénzügyi volt: az új táplálkozási módszer lehetővé tette számára, hogy a James-től ételre kapott pénz feléből (a húst megspórolva) könyveket vegyen.
Ez a takarékosság később is hasznára vált. Amikor James körül fogyni kezdett a levegő, Benjamin elhatározta, hogy Boston után Philadelphiában próbál szerencsét. Az utat a korábban összespórolt könyvek eladásával fedezte és 1723 szeptemberében megérkezett a városba, ahol rövidesen megalapította saját nyomdáját.
Franklin takarékossága sokszor csapott át zsugoriságba megnehezítve ezzel családtagjainak életét. Amikor Sally lányának komoly kérője akadt, Franklin első dolga volt, hogy levélben biztosítsa a kérőt, hogy nagy hozományra ne számítson.
15 évig tartó távolléte során felesége belekezdett házuk felújításába, amelynek minden egyes változtatásához Franklin engedélyére volt szükség a pazarlás elkerülése végett. A két hétig tartó óceáni utak és lovaskocsik idejében a felújítás több évig elhúzódott.
A túlzott magabiztosság csapdái
Nyomdai tanoncként, majd újságíróként heves viták kellős közepébe csöppent Benjamin Franklin. Olyan témákról vitázott és írt (sokszor álnéven), mint a himlő elleni oltás vagy épp a puritán értékek. Tizenévesen sarkos véleményével több politikus és üzletember érdekeivel ment szembe a később kimértségéről ismert államférfi.
Az oltás szükségességéről írt cikkében Cotton Matherrel, az amerikai puritán egyház fejével különbözött össze Franklin. A Franklin család régi ellenfele meghívta a könyveket ugyancsak szerető Benjamint könyvtárába. A baráti beszélgetés közben egy szűk folyosón mentek keresztül, amikor Mather hangosan felkiáltott, “Állj meg! Állj meg!”.
Franklin nem értette a figyelmeztetés okát, így beütötte fejét egy alacsonyan lévő gerendába.
A puritán lelkész az eltervezettek szerint ekkor egy fontos atyai tanácsot adott Franklinnek:
“Legyen ez figyelmeztetés számodra fiatalember, hogy ne hordd mindig olyan magasan az orrodat. Állj meg, amikor keresztülhaladsz a világon és sok kemény ütéstől kíméled meg magad!”
Az önfejlesztő könyvekből jól ismert mastermind csoportok ötlete is részben Benjamin Franklintől származott. A tagok kölcsönös fejlődésének érdekében Franklin létrehozta a Junto nevű csoportot. A klubban a tagok különböző filozófiai, politikai és üzleti kérdéseket vitattak meg.
A Junto jó tanulópénz volt Franklin számára. Rájött, hogy heves érveléssel bár képes vitákat nyerni, azonban ezzel a módszerrel sok ellenséget is szerez magának. Az ókori görög gondolkodókat olvasva megakadt a szeme Szókratészon, akitől átvette a szókratészi kérdezést.
Kérdésekkel terelte vitapartnereit a saját igaza felé, így sértődés nélkül nyerte meg vitáit. A Juntoban begyakorolt módszert élete végéig hasznosította, talán ez is diplomáciai sikereinek egyik titka.
Benjamin Franklin családja
A bostoni családi fészket hátrahagyva Philadelphiába utazott Franklin, ahol saját nyomdát szeretett volna alapítani. Más nyomdáknál dolgozva ugyan spórolt, de nem volt elég pénze a szükséges gépek beszerzésére.
Fordulópontot jelentett, amikor Philadelphia kormányzója szimpátiáját fejezte ki az esszéi miatt már hírnevet szerző újságíró felé. Keith kormányzó teljes támogatásáról biztosította Franklint és ajánlólevelet is kész volt adni nyomdagépek meghitelezésére.
A kormányzó támogatásán felbuzdulva Franklin megszervezte az angliai utat, de az ajánlólevel csak nem érkezett meg.
Deborah Reed Franklin
Időközben megismerkedett Deborah Read-del, egy philadelphiai ács lányával. Az angliai út előtt Franklin megkérte Deborah kezét, de a szülők Franklin rendezetlen anyagi helyzetére és a közelgő angliai útra hivatkozva visszautasították.
Bár ígéretet tett Benjamin, hogy az útról visszatérve elveszi Deborah-t, a szigetországba érkezve fordulatot vettek az események.
A kormányzó ígérete kacsának ígérkezett, így Franklinnek a visszaútra sem maradt elég pénze. Munkát keresett és a tervezettnél tovább maradt Angliában. A Deborahnak tett ígéretet pedig gyorsan elfeledte.
Alacsony rangú nőkkel mulatta az időt Franklin, majd megpróbált olyan feleséget találni magának, aki hozománnyal segítené őt és hazautazását. Több sikertelen próbálkozás után rá kellett jönnie, hogy fiatal nyomdászként nem számít jó partynak.
Nem írt Deborahnak angliai utazásai során, aki közben megházasodott. Mire Benjamin Franklin hazatért Philadelphiába, Deborah óriási adósságokat felhalmozó férje eltűnt és egyes híresztelések szerint már nem is volt életben.
Franklin és Deborah újra találkozni kezdtek, de a hagyományos házasság nem jöhetett szóba. Mivel a kor szabályai nem engedélyezték a válást, Deborah férjének holtteste pedig sosem került elő, így informális házasságot kötöttek 1730-ban.
Törvénytelen gyermeke, unokái és Francis
“Tartsd szemedet nyitva házasság előtt, félig lehunyva utána.”
Angliából hazatérve Benjamin Franklinnek született egy házasságon kívüli fia, William. Az önéletrajzában “nagy kellemetlenségként” írta le az esetet, ami valószínűleg az “alacsony rangú nőkkel” folytatott viszonyából származott. Williamet később politikai csatározásoknál rendszeresen elő-elő vették Franklin megbízhatatlanságát bizonyítván.
Deborah és Benjamin egyetlen törvényes fiát, az 1736-ban született Francist 4 éves korában himlő miatt elveszítették. A fájdalmas veszteség hatására Franklin élete végéig csípős stílusban ostorozta az oltásellenes egyházi vezetőket, unokáit pedig kivétel nélkül beoltatta.
Benjaminnak és feleségének egy lányuk született, Sally Franklin. Lányával szoros kapcsolatot alakított ki Franklin, de igazán közel unokája és dédunokája került Franklinhez.
Franklin nem csak rossz kerítő, hanem borzalmas példakép volt William számára. Benjamin ahogy saját magának, úgy Williamnek sem tudott elegendő hozományt ígérő feleséget találni. Ennek ellenére Williamnek 1760-ban (apjához hasonlóan) törvénytelen fia született.
Benjamin Franklin unokája, Temple sokkal közelebb került nagyapjához, mint bármelyik gyermeke. Követte őt Franciaországba és itta az akkor már nagy népszerűségnek örvendő nagyapja szavait.
A sors fintora, hogy Temple apjához és nagyapjához hasonlóan ugyancsak egy házasságon kívüli fiúgyermeket nemzett.
Benjamin Franklin törvénytelen gyermekének, törvénytelen gyermekének törvénytelen gyermeke volt Theodore Franklin.
A furcsa szokást megszakítva Theodore már nem hagyott hátra se törvényes, se törvényen kívüli fiúgyermeket. Így vált Theodore a nagy államférfi oldaláról származó utolsó Franklinné.
Benjamin Franklin és fia
William több alkalommal is elkísérte apját Angliába, végül pedig jogot tanulni utazott a szigetországba. Az amerikai függetlenségi háború előszelének számító bélyegtörvény bevezetése után még Benjamin Franklin is vacilált az angol királyhoz való hűség és az amerikai gyarmatok függetlenségének gondolata között.
Fia 1763-ban New Jersey kormányzójává nevezték ki, ezzel William egyértelműen oldalt választott. Az Angliával időközben nyíltan szembehelyezkedő Benjamin Franklin és fia közötti politikai különbségek megrontották apa és fia kapcsolatát. Franklin megpróbálta fiát a független amerikai államok oldalára állítani, de William kitartott pozíciója és Anglia iránti hűsége mellett.
Az amerikai függetlenségi háború során tömlöcbe vetették, később pedig Angliába menekült. Benjamin és William közötti levélváltások idővel ritkultak, majd pusztán üzleti részletek rideg megvitatásásává változtak.
Franciaországi kiküldetésének végéhez érve Franklin találkozott a már Angliában élő fiával. A találkozót Benjamin Franklin meg sem említette visszaemlékezéseiben, William és Sally között váltott levelekből tudjuk, hogy csak és kizárólag William tartozásait érintette az apa és fia utolsó találkozása.
Temple Franklin
William törvénytelen fiára, Temple Franklinre mindenképp érdemes kitérni, mivel ezer szállal kötődött nagyapjához, azonban Benjamin Franklint leginkább kudarcok sorozatai fűzték unokájához.
Williamhez hasonlóan unokája esetében is megpróbálkozott Franklin az ideális ara felkeresésével. Bár ujjai köré csavarta a kiszemelt lányok mamáit, elbűvölő személyisége azonban ebben az esetben sem volt elég.
Mindeközben Temple titkárként segítette nagyapját, aki a francia-amerikai kapcsolatok elmélyítésén dolgozott. Több családnál is szóba került a neve, de legtöbben olyan mondvacsinált indokkal utasították el, mint a családok közötti vallási különbség.
Temple felmenőihez hasonlóan megoldotta a helyzetet és a már férjezett szeretőjétől született fiával tovább hosszabbította a házasságon kívül született Franklinek listáját.
Franklin próbált unokája számára egy tengerentúli megbízatást szerezni. Franciaországban töltött idejének vége felé benyújtotta lemondását a Kongresszusnak, unokáját pedig a tisztviselők figyelmébe ajánlva lobbizott egy külföldi megbízásért. A Kongresszus végül Franklin lemondását elfogadta, Temple számára azonban nem ajánlott pozíciót.
Az öreg Franklin ekkor úgy döntött eljött az ideje, hogy hazatérjen. Temple jobb lehetőség híján nagyapjával tartott Pennsylvaniaba.
Laza kapcsolatok
Franklin kétségkívül egy társasági ember volt, klubok és szalonok rendszeres vendége. Számtalan közösséget alapított élete során, Philadelphiában létrehozta a Junto-t, az önkéntes tűzoltóság ötlete az ő nevéhez fűződik és sakkjátszmáihoz is mindig intelligens partnereket invitált házába.
Hiába ez a sok kapcsolat és a felvilágosodott beszélgetések, vendégeit inkább egy laza, mintsem elmélyült barátság fűzte Franklinhez. Mindezt tudatosan alakította így Benjamin Franklin.
Első angliai útja során egy Ralph Jakab nevű barátja is vele tartott. Ralph egy művelt kereskedő volt, aki feleségét és fiát hátra hagyva indult Angliába szerencsét próbálni. Költőként szeretett volna boldogulni, nagy tervének támogatására pedig Franklintől kért kölcsönt. Angliába érve összeveszett a két fiatal, Ralph pedig sosem fizette vissza tartozását.
Ekkor fogadta meg Franklin, hogy inkább a praktikus kapcsolatokat, mintsem a terveiket megvalósítani nem képes álmodozók társaságát fogja keresni.
Franklin házassága is afféle laza, praktikus kapcsolat volt.
15 évet töltött feleségétől távol az amerikai diplomata, bár megbízatásai nem tartottak ennyi ideig. Néha hónapokig kirándult Európában, máskor pedig szomszédasszonyainak társaságában mulatta az időt. Miután Deborah stroke-ot kapott, lánya hiába sürgette levélben Franklin hazatérését, az csak nyugalomra intette. Levélben értesült feleségének temetéséről is.
Franklin hetvenévesen is minden nővel flörtölt, az igazat megvallva azonban női barátai csak elméjének és lelkének szeretői voltak. Angliában házvezetőnőjével, Mrs. Stevensonnal is praktikus kapcsolata volt és később is inkább unokájának keresett arajelöltet barátnői lányaiban.
Találmányok
Bármilyen jelenséghez, elmélethez nyúlt Franklin, igyekezett annak gyakorlati használhatóságát megtalálni a sok elméleti szakemberrel ellentétben. Benjamin Franklin találmányait mai napig használjuk.
Franklin-kályha
Pennsylvania államban az építkezésekhez és fűtéshez is rengeteg fát vágtak ki, így egy idő után már 160km-es távolságból voltak kénytelenek beszerezni a faanyagot. Az alacsony hatásfokkal működő kandallók pazarlása helyett Franklin egy általa tervezett kályhával kívánta csökkenteni a fogyasztást.
A Franklin-kályha bár a korábbi kandallókhoz képest a folyamatos meleget sugárzó fűtőtest miatt jobb volt, azonban nem hozott átütő sikert. A keletkező füst útja egy hideg járaton keresztül vezetett a kéményig, de huzat hiányában sokszor nem távozott a kályhából.
Az eredeti tervek szerint készült kályhából kevés fogyott, viszont a David Rittenhouse által továbbfejlesztett változat szélesebb körben terjedt el.
Villámhárító
Franklin talán legértékesebb találmánya volt a villámhárító, amelynek létrehozását az elektromosság részletes tanulmányozása és veszélyes kísérletek sorozata előzött meg. Megfigyeléseinek hála Benjamin Franklin a 18. század egyik legjelentősebb elektromosság-szakértőjévé vált.
A villámhárítón kívül a találmányát leíró olyan ma is használatos fogalmak fűződnek a nevéhez, mint az akkumulátor, a töltés, a kondenzátor vagy épp a vezető.
A villámhárító ötletét egy viharban eregetett és fémcsúccsal ellátott sárkány kísérletének köszönhetjük. A kísérlet folyamatát bár viszonylag korán papírra vetette Franklin és megosztotta a tudományos közösséggel, a veszélyes vállalkozásra azonban csak később került sor.
Rossz nyelvek szerint csak az első sikeres kísérletek hatására végezte el maga Franklin is. A tanulságokra építve javasolta házak tetején fémrudak elhelyezését.
A jól dokumentált papírsárkány-kísérletbe többen belehaltak, amely rosszt fényt vetett a philadelphiai tudósra. Franklin politikai ellenlábasai szerint a villámhárító ötlete nem is Franklintől, hanem európai tudósoktól származott.
A Franklin-kályhán és a villámhárítón túl Franklin nevéhez kötjük a Golf-áramlat megfigyelését, a bifokális lencsét, az üvegharmonikát és a rugalmas katétert is.
Politikai karrier
Filozófiai társaságot alapított, írt közéleti kérdésekről, vitázott és javaslatokat tett a fennálló rendszer fejlesztésére, de 45 éves koráig inkább a privát profitot, mintsem a közérdeket helyezte előtérbe. Ugyan 1736 óta a Pennsylvaniai Közgyűlés tisztviselője volt, azonban tisztviselőként nem vehetett részt vitákban és érdemben nem tudta befolyásolni az ügyek alakulását.
Boldogan indult ezért az 1764-es választásokon. A felhevülő médiaháborúban Franklin életének minden elemét kivesézték ellenfelei. Előhozakodtak törvénytelen fiával, találmányait lopásnak állították be és egy törtető üzletemberként jellemezték, aki csupán főúri kiváltságokkal szeretné gyarapítani gyűjteményét.
A választásokon a 14 indulóból Benjamin Franklin 13. lett így nem sikerült a 8 szabad szék egyikét sem megszereznie.
Frakciója a bukás után úgy döntött követként nagyobb hasznát veszik Franklinnek Angliában. Ebben az időben Benjamin Franklin még nem döntötte el, hogy a független amerikai államok gondolatát támogatja, vagy hű marad Angliához. Angliában túlságosan amerikainak, Amerikában pedig túl angolnak érezte magát.
A szigetországba megérkezve sem volt könnyű dolga Franklinnek, mivel kezdett elmérgesedni a viszony a gyarmatok és Anglia között. A gyarmatokért felelős államtitkár, Lord Hillsborough bár korábban saját birtokán látta vendégül Franklint, visszatérte után azonban hónapokig nem fogadta a küldöttet.
“Hillsborough félredobott, mint egy narancsot amelyet már nem éri meg facsarni, mert nincs benne több lé.”
Párizsi diplomataként már sokkal szívélyesebben fogadták Franklint. Az amerikai függetlenségi háború kellős közepén nem a tárgyalópartnerek, inkább a hazai események aggasztották. Egy franciákkal folytatott megbeszélés után érkezett a hír, hogy a britek elfoglalták Philadelphiát.
Ez különösen érzékenyen érintette Franklint, mivel a Piac utcai háza is az ellenség kezére került. Egy brit kapitány, John André vette be magát Franklin házába és ellopta az elektromos kísérleteihez használt berendezéseket, könyveit, hangszereit és még egy 1759-ben festett portréját is.
Államférfiként is hasznát vette Franklin olvasottságának és írói képességeinek. Részt vett az USA mindhárom történelmi jelentőségű dokumentumának létrehozásában, esszéi pedig továbbra is mértékadóak voltak.
Bár az újságokat és a zárt ajtók mögötti tárgyalásokat uralta Benjamin Franklin, szónoki képességekkel azonban sosem rendelkezett.
“Nem remekel nyilvános beszédben. Ő nem egy szónok és úgy tűnik a pártpolitika sem tudja lekötni. Ennek ellenére az egyik legnagyszerűbb ember, aki olyan megfogóan képes elmondani egy történetet, ahogy senki más.”
– foglalta össze William Pierce.
Rabszolgaság
Az alapítóatyák közül ugyan Thomas Jeffersont emlegetik a rabszolgakérdéssel kapcsolatban legellentmondásosabb politikusnak (közel 600 rabszolgája volt, elnökként pedig illegálissá tette a nemzetközi rabszolgakereskedelmet), azonban Benjamin Franklin magatartásának változását is érdemes kiemelni.
Franklinnek szinte egész életében volt egy-két rabszolgája, fiatal nyomdászként pedig rabszolgakereskedők hirdetéseit is publikálta újságjában. Anyjának írt levelében elítélte a rabszolgaságot, de nem annak morális, hanem pusztán gazdasági vonatkozásai miatt. 1751-ben Franklin eladta mindkét rabszolgáját, mivel nem tartotta gazdaságosnak “fekete szolgák” tartását.
Korának legtöbb polgárához hasonlóan Franklin is alsóbbrendűnek tartotta és oktatásra alkalmatlannak vélte a rabszolgákat.
Franklin véleménye sokat változott az évek során a rabszolgakérdést illetően. Három hónappal halála előtt petíciót nyújtott be a Kongresszusnak a rabszolgaság eltörlésére, de azt déli politikusok leszavazták.
Halála után még közel 70 évet kellett várni a rabszolgaság eltörlésére.
Kölcsönvett szavak
Napjainkban az amerikai önfejlesztő könyvek szerzőit gyakran illetik azzal a kritikával, hogy könyveik csupán nagy emberek gondolatainak modern köntösbe csomagolása. Hajnali 5 óra klub című könyvével Robin Sharma író sokak szerint csak a Benjamin Franklin-féle értékrend egy karakteres elemét, a korán kelés és gazdagság kapcsolatát írta meg 21. századi verzióban.
“Ki korán fekszik, s korán kel, erőre, vagyonra, s bölcsességre lel.”
– mondta Franklin.
De nem Franklin volt az, aki először megfogalmazta ezt a bölcsességet. Benjamin Franklin esszéi és levelei több ezer elolvasott könyvből és különböző korok bölcsességeiből merítettek.
Ezt, az egyértelműen Franklinhez köthető mondatot is egy előző századból származó angol közmondás ihlette.
A Függetlenségi Nyilatkozatot jegyző Thomas Jeffersont is hasonló vádak érték, mint Sharmát. John Adams irigységből megjegyezte, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat valójában semmilyen új ötletet nem tartalmazott, Jefferson pedig csak másik által már leírt kifejezéseket vett át.
“Akinek ötletet adok, annak tudása úgy nő, hogy közben az enyém nem csökken; mint ahogyan nem alszik el az én gyertyám, ha azzal más meggyújtja a sajátját.”
– jegyezte meg Jefferson.
Bár kivételes feltaláló volt Benjamin Franklin, az általa terjesztett értékek és gondolatok nem kivétel nélkül a saját fejéből pattantak ki. Nem is kell, hogy ez így legyen.
…és amiről nem beszélünk
Benjamin Franklin nem csak sikeres üzletember, alapítóatya, feltaláló és diplomata volt. Nem csak a Pennsylvania Gazette, a Függetlenségi Nyilatkozat, a villámhárító, vagy épp a Párizsi béke fűződik a nevéhez. Olyan akadályok és bukások is tarkították pályáját, amiről ritkán beszélünk. A kudarcokról való hallgatás miatt azt hisszük, hogy Franklin tökéletes volt.
Nem beszélünk újságjában megjelent rabszolgakereskedők hirdetéseiről, elhallgatjuk az angol királyhoz szinte utolsókig ragaszkodó diplomata történetét és a csapnivaló szónok vagy a választást bukó politikus esetét sem szívesen hallgatjuk.
Benjamin Franklin az amerikai álom megtestesítője, a szegény gyerek tehetséggel és szorgalommal való diadalának története. De ennél sokkal több volt Franklin.
Néhány kevésbé ismert történetet érintettünk a cikkben, annak érdekébe, hogy megkapargassuk ki is volt valójában Benjamin Franklin.
A sorozat célja nem sikeres emberek lehúzása, hanem gondolkodásra inspirálás. Ha legközelebb valamilyen ordító sikersztorit hallasz tedd fel a kérdést:
…és mi az amiről nem beszélünk?