A labdát sosem érintő szurkoló kiabálja a tuti stratégiát a kispad felé, az egyszeri kommenthuszár Facebookon világít rá az oktatáspolitika hiányosságaira, míg Pista bá a vírusok terjedéséről okítja eltérő véleményű internetes barátait. Külső szemlélőként egyértelmű, hogy egyikőjük sem ért alkalmi szakterületéhez, de ahelyett, hogy ez eltántorítaná, még motiváltabbá teszi hőseinket. Mindhárman a Dunning-Kruger hatás áldozatai.
A Dunning-Kruger hatás egy olyan kognitív torzítás, ami miatt az emberek azt hiszik okosabbak és alkalmasabbak, mint amilyenek valójában.
Ha azt hiszed, hogy ez a kognitív torzítás csak a hiányos tudással rendelkező kezdőkre, vagy a kevésbé intelligens emberekre vonatkozik, akkor tévedsz. Egy széles látókörű zseninek is vannak vakfoltjai, területek, amelyekről felületes a tudása. Lehetsz a hiányosságai teljes ismeretében lévő fizikaprofesszor, ha hobbihorgászként fogalmazol meg tanácsot, az intelligenciád keveset ér.
David Dunning és Justin Kruger kutatása
A Dunning–Kruger hatás több kutatás által bizonyított, számtalan területen megfigyelt gondolkodást befolyásoló tényező. A jelenséget a Cornell Egyetem pszichológusai, David Dunning és Justin Kruger fogalmazták meg és bizonyították be először 1999-ben megjelent tanulmányukban.
A pszichológuspáros a kutatásaik résztvevőinek logikai képességét, nyelvtani tudását és humorérzékét mérték, miközben megkérték a résztvevőket saját képességeik szubjektív értékelésére is.
Azok a résztvevők, akik eredményük alapján csupán az alsó negyedbe tartoztak, messze átlagon felülinek értékelték képességeiket.
Dunning és Kruger és kutatásuk szerint a hozzáértő nem emberek gyakran
- Túlbecsülik saját képességeiket
- Képtelenek felismeri mások valódi szakértelmét és képességeit
- Képtelenek felismerni saját hibáikat és képességeik hiányát
A hozzá nem értő embereknek, ahhoz, hogy reálisan fel tudják mérni képességeik valós szintjét, pontosan arra a szakértelemre lenne szükségük, amit még nem birtokolnak. Ahhoz, hogy tudjuk milyen szinten van például a helyesírásuk, ismernünk kell a nyelvtan alapvető szabályait. Ellenkező esetben nem fogjuk felismerni a hibáinkat és indokolatlanul magabiztossá válunk.
A rosszul teljesítők – és valamiben mindannyian rosszul teljesítünk – képtelenek meglátni gondolkodásmódjuk buktatóit és a hiányzó részleteket. A tudás hiányában pedig dupla csapdába kerülnek:
- nem csak helytelen következtetésre jutnak és hibás döntés hoznak,
- de a tudás hiányában képtelenek észrevenni saját hibáikat, így fejlődni sem tudnak
A keveset tudó túlzott magabiztossága
Ha egy területről az égvilágon semmit sem tudunk, akkor megspóroltuk néhány kellemetlen percet magunknak és másoknak is. Ugyanis nincs miről beszélnünk. A Dunning–Kruger hatás akkor lép akcióba, amikor egy apró információmorzsa kerül birtokunkba, egy olyan területről, amiről korábban talán nem is tudtuk, hogy létezik.
Facebookon olvastam…
Valami orvos posztolt róla…
Hallottam a rádióban…
Gyakran kezdődik így a túlzott magabiztossággal érvelő laikus magyarázata. Az új információtól megrészegedő egyén hirtelen szakértőnek gondolja magát, hiszen nem látja a teljes képet. Ahhoz, hogy valaki rájöjjön saját érveinek elhibázottságára, jobban fel kell fedezni az adott területet, meg kell ismerni mennyi mindenről még fogalma sincs.
“Saját magam és mások által elvégzett tanulmányok sorozata megerősítette, hogy azok az emberek, akik nem tudnak sokat egy adott kognitív, technikai vagy társadalmi készségről, hajlamosak durván túlbecsülni képességeiket és teljesítményüket, legyen szó nyelvtanról, érzelmi intelligenciáról logikus érvelésről , lőfegyverek kezeléséről és biztonságáról, vitázásról vagy pénzügyi ismeretekről.”
David Dunning – We are all confident idiots
A sértődött ignoráló
A magabiztossági görbe csúcsán lévő, de képességei tekintetében kevésbé kiemelkedő egyén nem érti a kritikát, hiszen nincs viszonyítási alapja. Őszintén úgy hiszi, hogy mindenkinél jobban tudja, ő a valódi szakértő és a teljesítményét megítélő rendszer rossz, nem pedig az ő képességei kevesek.
A Dunning–Kruger hatás áldozata nem informálatlan, hanem félrevezető tényekkel, tapasztalatokkal, féligazságokkal és városi legendákkal van tele a feje, amelyek úgy tűnnek számára, mintha hasznos tudássá állnának össze.
Kit érint a Dunning-Kruger hatás?
Mindannyiunkat.
Nem számít hogy mennyire tájékozott vagy művelt valaki, mindannyian találkozunk olyan területekkel és jelenségekkel, amelyekről hiányos a tudásunk és kezdőnek számítunk bennük. Lehet, hogy sok mindenhez értesz, de senki sem lehet a mindenség szakértője. Még a legokosabb emberek sem.
Sokan helytelenül azt hiszik, hogy az intelligencia és a tudás, amit egy területen megszereztek egyszerűen alkalmazható akár egy teljesen más szakmában is. Magabiztosságuk és hitelességük nyomán pedig a külvilág is hajlamos figyelni a teljesen más területen megnyilvánuló szakértőkre.
Vegyük például Yuval Noah Hararit.
Harari remek történész és nagyszerű író. A Sapiensben kiváló munkát végzett az emberiség történetének vakfoltjainak összekötésével és azok élvezetes elmesélésével. A népszerűségi hullámot meglovagolva azonban már szinte mindennek a szakértőjévé vált. A technológia jövőjéről ír és beszél, adatvédelmi és nemzetközi jogi kérdésekben foglal állást. Pedig nem mérnök, és nem is jogász. Valószínűleg ezekben a kérdésekben is tájékozottabb, mint egy kisiskolás, de közel sem látja a teljes képet és messze elmarad egy szakértőtől.
Amikor egy tudós más területekre nyargal esélyes, hogy ő maga is a a Dunning–Kruger hatás áldozatává válik.
Mi a helyzet a valódi szakértőkkel?
Ha a hozzá nem értők túlbecsülik képességeiket, akkor vajon hogyan teljesítettek a valódi szakértők a teszteken? Dunning és Kruger arra jöttek rá, hogy a valóban hozzáértők realistábban látják önmagukat és a teljesítményüket, azonban hajlamosak alábecsülni képességeiket másokhoz viszonyítva.
A probléma a valódi szakértőkkel, hogy azt hiszik, hogy a többiek is hasonlóan jól informáltak, mint ők. Ennek pedig olyan negatív következményei lehetnek, mint például, hogy egy kókler hamarabb kifejti véleményét, mint egy valódi szakértő.
Hogyan kerüld el a Dunning-Kruger hatást?
- Tanulj és fedezz fel új területeket! Ahelyett, hogy elkönyvelnéd önmagad egy terület szakértőjének egy Wikipedia cikk elolvasása után, inkább áss mélyebbre. Olvass többet, olvass eltérő témákban. Szerezz felszínes tudást, majd merülj el részleteiben egy-egy kérdésben. Ismerd a határaidat és tudatosan feszegesd azokat!
- Kérdőjelezd meg önmagad! A Dunning–Kruger-hatás gyakran akkor lép akcióba, amikor azt hisszük, hogy egy kérdés megválaszolásához 100%-ban kompetensek vagyunk. Ilyenkor érdemes hátrébb lépni egyet és megvizsgálni hogyan jutottunk el következtetéseinkhez. Valóban szakértők vagyunk? Lehetséges a kérdést egy másik szempontból is megközelíteni? Mi lenne, ha a válaszunk ellenkezőjét feltételeznénk?
- Kérd ki mások véleményét! Az olvasás és önmagunk megkérdőjelezése segíthet kordában tartani a Dunning-Kruger hatást, azonban segítségükkel körülményes eljutni a helyes válaszokig. Vakfoltjaink kitöltéséhez érdemes valódi szakértők tanácsát kikérnünk. Mások konstruktív véleményének kikérése, akkor is hasznos lehet, ha nem feltétlenül szakértővel van dolgunk. Egy barát, kolléga, családtag, egy külső szemlélő véleménye rámutathat korlátozott tudásunkra.
Mert ahogy Szókratész mondta:
“Egyvalamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit.”
Borítókép forrása: Krishna Sadasivam
„Dunning és Kruger és kutatásuk szerint a hozzáértő nem emberek gyakran” ?