William B. Irvine: A Guide to the Good Life

Az utóbbi években ókori görög és római filozófusok gondolatait bestsellerszerzők mossák össze napjaink viszonyaival. Így van/volt ez a sztoicizmussal is, aminek főbb gondolatain csavarva egyet Ryan Holiday napjaink sikeres amerikai foci edzőinek, színészeinek és politikusainak történeteit helyezi új kontextusba.

A bulvársztorikat lehámozva azonban egy ezeréves filozófiai iskolát, pár ismert szerzőt és jól dokumentált önfejlesztő gyakorlatokat kapunk.

William B. Irvine filozófiaprofesszor könyve nem egy sikerkönyv, cserébe faékegyszerű, hétköznapi példákkal magyarázza el hogyan vehetjük hasznát a sztoikus elveknek mindennapjainkban.

Sok filozófiakutató kötete eltávolodik a filozófia hétköznapi alkalmazásától. Történelemkönyvet írnak, vagy azon elmélkednek, hogy egy asztalon lévő alma valóban az asztalon van-e vagy az asztal van az alma alatt. 

William B. Irvine könyvének célja, hogy egy lehetséges életfilozófiát vázoljon fel számunkra. 

Nem ragaszkodik görcsösen a sztoikus iskolához, de úgy gondolja, hogy egy életfilozófia mindenkinek hasznára válhat.

William B. Irvine - A Guide to the Good Life

Mit akarsz az életben?

Irvine nem a napi rohanás közben megfogalmazott csekklista-szerú céljaink felől érdeklődik, hanem az életcélunkra, az életfilozófiánkra kíváncsi. 

Mi a létezésed célja?

Erre az egyszerű kérdése a legtöbben nem tudunk válaszolni. A könyv elolvasása után sem lesz egyetlen egzakt válaszunk, de Irvine több lehetőséget mutat be, különös részletességgel a sztoicizmust, mint életfilozófiát.

Hétköznapi filozófia

A filozófiának nincs semmi haszna, ha az nem kínál megoldást problémáinkra. Ahogy egy gyógyszerért sem fogunk fizetni, ha az nem szünteti meg testünk betegségét, úgy filozófiával sem fogunk foglalkozni, ha az nem kíván gyógyírt a lélek gondjaira. 

Epikurosz is megfogalmazta ezt már évezredekkel ezelőtt:

“A filozófiának sincs haszna, ha nem űzi el a lélek szenvedését.”

A sztoikusokat kutató filozófusok akadémiai, míg Irvin gyakorlati szemszögből fogta meg a sztoikus gondolatokat.

Sztoicizmus, zen, kereszténység

A sztoicizmus és a zen buddhizmus között sok a közös:

  1. Az elme átmeneti természetén való elmélkedés
  2. A vágyak irányításának elsajátítása
  3. A nyugalom elérése

A sztoicizmust részben a kereszténység tüntette el, mert hasonló értékeket vallott és elterjedésével feleslegessé vált a filozófia.

Az egyszerű emberek filozófiája

Habár a modern filozófusok napjaikat gyakran ezoterikus témák boncolgatásával töltik, az ókori filozófusok elsődleges célja az volt, hogy az egyszerű emberek jobb életet élhessenek. 

A sztoicizmus volt az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb filozófiai iskola az ókorban. 

A sztoikusok átvettek elemeket más irányzatokból, ha erre igény mutatkozott, de más tekintetben is a korabeli társadalomhoz igazodtak a sztoikus gyakorlatot, mintsem egy merev szabályrendszerbe kényszerítették volna bele követőiket.

A cinikusok például azt tanították, hogy a jó élethez mindenről le kell mondanod és szinte semmit sem birtokolhatsz. 

A jól jövedelmező sztoikus iskolákba azonban nem küldték volna gyermekeit gazdag arisztokraták, ha a világtól való visszavonulást tanították volna. A sztoikusok úgy vélték, hogy az embereknek élvezni kell a jó dolgokat, amit az élet nyújthat – a barátságot és a vagyont is beleértve, de csak akkor, ha nem ragaszkodnak ezekhez.

Seneca szerint Isten nem egy elkényeztetett kisállatot akar csinálni az emberből. Teszteli őt, megkeményíti és saját szolgálatához igazítja őt.

Negatív vizualizáció

A sztoikusok szerint azért nem lehetünk boldogok, mert túlságosan telhetetlenek vagyunk. Miután keményen dolgozunk, hogy megszerezzük amit akarunk, annak elérésekor elégedettség helyett unalmat és ürességet érzünk és azonnal újabb és nagyobb célokat keresünk.

Azt javasolják, hogy töltsünk időt a számunkra kedves értékek elveszítésének elképzelésével. Képzeljük el, hogy ellopták a kocsinkat vagy elveszítjük az állásunkat.

Ezzel a gyakorlattal többek között jobban fogjuk értékelni azt, amink van

A negatív vizualizáció további előnyeiről itt olvashatsz.

A legyőzhetetlenné válásról

A legfontosabb választás az életünkben Epiktétosz szerint, hogy külső vagy belső dolgokkal szeretnénk törődni.

Ha a célunk csupán annyi, hogy egy teniszmeccsen a legjobb formánkat nyújtsuk, akkor nem csökken a győzelmi esélyünk, ellenben csökken az esélye annak, hogy feldúltak leszünk vereség esetén.

A sztoikusuk belsővé formálták céljaikat.

Nem a világot akarták megváltoztatni, hanem a tőlük telhető legtöbbet tették bizonyos változások érdekében.

Önmegtartóztatás – Önkéntes kényelmetlenség

Senece egy következő szintre emeli a negatív vizualizációt. Javasolja, hogy vizualizáció helyett tegyünk is úgy, mintha az adott tragédia megtörtént volna. 

Éljünk úgy, mint a szegények!

Aludjunk a földön!

Együnk csak rizst!

Sok esetben keményen dolgozunk, hogy megszerezzünk valamit, majd azt hisszük, hogy nem tudunk nélküle élni. A valóságban tökéletesen elvagyunk a legtöbb dolog nélkül, de erre nem jövünk rá, ameddig meg nem próbálunk nélkülük élni.

Az önkéntes kényelmetlenség olyan, mint az oltás. Egy kis legyengített vírus most meg fog óvni bennünket a későbbi betegségtől.

Elvárások és vágyak

A sztoicizmus láthatóan csak akkor eredményes, ha a változás nem szavakban, hanem a tettekben mérhető.

Évszázadok során és kultúrákon át, akik gondosan elmélkedtek a vágyakról rájöttek, hogy ha napjainkat azzal töltjük, hogy megszerezzünk bármit amit akarunk, akkor valószínűtlen, hogy nyugodtak vagy boldogok leszünk.

Sérelem és düh

Marcus Aurelius szerint, ha dühöt és gyűlöletet érzünk és bosszút akarunk állni valakin, akkor a legnagyobb bosszú, ha megtagadjuk, hogy olyanná váljunk, mint ő.

Amikor a sérelem forrását keressük, gyakran észrevesszük, hogy az aki bánt valójában egy nagyra nőtt gyermek.

Más esetben ezeknek az embereknek súlyosan hibás a karakterük és inkább szánalmunkat, mintsem dühünket érdemlik.

Ami rendkívül fontosnak tűnik nekünk most, az valószínűleg jelentéktelen lesz az unokáink számára. Ezért amikor úgy érezzük mérgesek vagyunk, gondoljunk a dolgok kozmikus jelentéktelenségére (unokáinkra ez semmilyen hatással sem lesz).

Mit tudsz befolyásolni?

A sztoikusok arra bátorítanak, hogy életünk minden elemét osszuk be az alábbi három kategóriába:

  1. Dolgok, amik felett nincs befolyásunk
  2. Dolgok, amik felett teljes befolyásunk van
  3. Dolgok, amik felett valamennyi befolyásunk van

Fókuszáljunk a második kategóriára, figyeljünk a harmadikra és engedjük el az elsőt.

A modern politika egy újabb nehézséget görget a sztoicizmus elfogadása elé. A világ tele van politikusokkal akik azt mondják, hogy a boldogtalanságunk nem a mi hibánk. Épp ellenkezőleg, a boldogtalanságunkat a kormány okozza, vagy a kormány nem teszi lehetővé. Pedig ez sokszor egyáltalán nem így van.

Az állampolgárokat a boldogság keresése során arra bátorítják, hogy azt a politikában, mintsem a filozófiában keressék. 

További sztoikus könyvek

William B. Irvine könyve sallang nélkül fordítja le a legjelentősebb sztoikus gondolkodók (Seneca, Marcus Aurelius, Epiktétosz, Musonius Rufus) tanításait napjaink viszonyaira.

Ezek a kötetek többsége azonban magyarázat nélkül is értelmezhetőek, ha már tisztában vagyunk a sztoikus gondolatok lényegével.

Néhány könyv a sztoicizmusról:

Tetszik, amit olvasol?

Csatlakozz 1000+ feliratkozóhoz és olvasd elsőként a legújabb tartalmaimat.

Semmi spam. Bármikor leiratkozhatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük