Szeretem az önéletrajzi könyveket, illetve a HVG könyvek közelében úgy érzem magam, mint gyerek a csokiboltban. A kettő metszetéből született az ötlet, hogy a következő kötet, Steve Jobs életrajzi könyve lesz. Régóta szemezgetek a Pixar történetével foglalkozó könyvvel és a polcon micsoda meglepetés, hogy pont Walter Isaacson könyve mellett volt.
Korábban már láttam Steve Jobs önéletrajzi filmjét és az utóbbi pár évet sem egy kavics alatt töltöttem, így ráéreztem a két könyv kapcsolatára. Főleg azután, hogy az Apple-alapító könyvében egy egész fejezet a Pixarral foglakozik, így gondoltam jó bemelegítés lesz az 586 oldalas könyv (hosszabb volt és jutányosabb árú volt, mint a Pixar-story).
Film vs. könyv
Mivel láttam a filmet, ezért óhatatlanul hasonlítgatni kezdtem a könyvet hozzá. Ebben az esetben azonban ezt nem lehet. Ami a filmben egy két perces jelenet az néhol a könyvben 50 oldal. Részletes interjúkkal, személyes benyomásokkal, az író és Steve Jobs gondolataival kibővítve egy olyan könyvet sikerült összehozni, amely hűen dolgoz fel egy egész élet történetét. A könyv Jobs születésétől haláláig tart (micsoda meglepetés) és az örökségét, általa vallott elveket is összegzi a végén.
Nagyon tetszett a könyv eleje: a gyermekkor, az egyetem és úgy egészen az Apple-ig terjedő időszak. Sokkal többet megtudtam ezáltal a Steve Jobsot mozgató erőkről és arra is rájöhettem, hogy egy tahó volt. Persze ez a későbbi fejezetekben nyer bizonyítást igazán. A könyv ezen része emberi, mesélős, olvasható. Amikor képbe kerül az Apple, tőzsdére viszik azt, megjelenik Sculley, akkor már egy egészen más stílussal találkozhatunk. Nagyvállalati patacsata, amely kevésbé elragadó, mint a Wozniakkal töltött garázsban bütykölős idők leírása. Ami meglepő volt számomra, hogy a könyv közepének ezen nyers részét is fel tudta dobni Isaacson azzal, hogy ide illesztette be Steve Jobs szerelmeinek történetét. Többek között ez a fejezet is olyan részletes, hogy beleborzongok, ha belegondolok mennyi munka volt ezzel a könnyvel.
Egy megosztó zseni furcsa dolgai
A Pixaros korszak és az Apple-hez való visszatérés olvasása felemelő volt és talán Steve Jobs karakterfejlődését is jól leírja. Számomra ez a könyv túl részletes volt. Illúzióromboló. Nem vagyok egy Apple fanboy, de azért megelemelem kalapon a dizájn előtt. Épp ebből a tiszteletből adódóan gondoltam azt, hogy az ezt kiötlő ember is tiszteletreméltó, de ahhoz, hogy nagy dolgot alkosson valaki nem kell, hogy hasonló tulajdonságjegyekkel rendelkezzen. Jobs kihajtotta a csapatából a lelket és ezt megtette magával is.
Kvalitása nem csak a termékek és a tökéletesség iránti megszállottságából adódtak, hanem nyers stílusából is. Azzal, hogy kíméletlen volt sok időt és energiát spórolt meg, amit a termékfejlesztésre tudtak fordítani. Ugyanekkor ez a bánásmód vállalhatatlan és botrányos szerintem. A büdös, hosszú hajú, mezítláb asztalon járkáló Steve Jobs képe beleégett a retinámba és ezért máshogy értékelem őt. Nem az életművét, csupán a személyét.
A könyv remekül bemutatta a közelében élő nagyszerű embereket is. Megható az igazgatótanács reakciója Jobs lemondására, miután betegsége miatt nem tudta tovább vállalni a vezérigazgatói posztot. Emberi, elismerő és tiszteletteljes. Mindannak ellenére, hogy Jobsnak csak zseni és szaralak létezett a világon és eszerint dobálta az embereket a két halmaz között.
Steve Jobs rákkal folytatott küzdelme megrendítő, ugyanakkor rámutat, hogy milyen következményei lehetnek a makacsságnak. Ha időben rászánja magát a műtétre, talán ma is ő állna az Apple színpadán az új innovációk leleplezésekor.
Összegzés
Senki sem vitathatja Steve Jobs érdemeit. Számos piacot és terméket forradalmasított, tökéletesre fejlesztett termékeket az egyszerűség jegyében és összehozott olyan dolgokat, amelyet egy, csak dolgokat építő személy nem tudott volna. Sokoldalú volt, a tudományágak határán mozgott és az integrált megközelítéssel egy saját termékmegközelítést honosított meg.
A könyv mestermű. Elég csupán a források tetemes mennyiségét átpörgetni és láthatjuk a befektetett munkát. Isaacson mesterien fűzte össze az oldalakat, a kevésbé érdekes részeket is feldobta, a kiválasztott képek pedig kifejezőek és érzelemdúsak.
Nincs fekete és fehér, ezt a könyv is alátámasztja. Nem tudunk egy nézőpontból megítélni egy személyt és nem is érdemes, viszonyt bárhonnan nézzük Steve Jobs egy kivételes személy volt.