Storytelling 101 – Így találd meg és meséld el történeted!

A storytelling, vagy magyarul történetmesélés szó hallatán az érzelmek kiváltására optimalizált TED előadások ugranak be először. Szorosan utána a számtalan “storytelling workshop” hívószavai, trénerek elhasznált mottói csendülnek fel a fülemben.

A történetmesélést sok irányból, számtalan előítélettel közelíthetjük meg. Van egyfajta pejoratív felhangja is a profi történetmesélésnek. 

Így add elő történeted, 

  • hogy hatást érj el vele,
  • hogy sikerüljön az üzleti prezentációd, 
  • hogy manipulálj másokat.

Pedig egy jó történet sokkal több, mint manipuláció. Sőt. A jó történethez kell őszinteség és sebezhetőség.

Nem vagyok jó történetmesélő. Ha van egy történetem, akkor emlékezetes perceket tudok varázsolni a hallgatóságom számára, azonban a problémám máshol gyökerezik. 

Nincsenek jó történeteim. 

És ez mindig így volt. Amikor hazaértem kisiskolásként a napköziből, akkor a mi történt az iskolában kérdésre általában felsoroltam az aktuális tízórai-ebéd-uzsonna elemeit. Mondanom sem kell, hogy manapság a milyen napod volt kérdésre is hasonlóan részletes válaszokat adok.

Ráadásul a kevés jó történetem elmesélése legtöbbször csak az én emlékezetemben él kivételes történetmesélői teljesítményként.

Ezért vettem kezembe Matthew Dicks storytelling könyvét. Változtatni akartam. A Storyworthy pedig sokkal többet nyújtott, mint amire számítottam. Kiderült, hogy nem az életem unalmas, hanem egyszerűen nem veszem észre a történetmesélésre érdemes (storyworthy) pillanatokat. 

A storytelling veterán, novellaíró, tanár szerző évtizedek kompetitív történetmesélői (mert van ilyen) tapasztalatát és saját storytelling workshop-jainak gyakorlatait gyúrta össze egy gyakorlatias, konkrét és azonnal használható tippeket, storytelling példákat és szemtelenül jó gyakorlatokat magában foglaló könyvvé.

Ez pedig az én összefoglalóm Matthew Dicks Storyworthy című könyvéről.

storytelling könyv
Matthew Dicks: Storytelling

A történetmesélés, mint szupererő

“Soha senki sem döntött csupán számok miatt. Szükségük van egy történetre.”

Daniel Kahneman

Matthew Dicks szerint az, aki képes szórakoztató és megnyerő módon beszélni másokhoz, egy olyan szupererő birtokában van, ami hiánycikk a világon. 

A storytelling könyv első pár fejezetét olvasva túlzásnak tartottam ezt a kijelentést, a kötet végére azonban a szerző maradéktalanul bebizonyította igazát.

Gyakorlatok történeteid megtalálására

A vacsora teszt

Ha nem vagy biztos, hogy a történet, amit egy színpadra, konferenciára vagy egy vasárnapi misére készítesz megfelelő-e, akkor vesd alá a vacsora tesztnek.

Tedd fel magadnak a kérdést: 

Elmondanád-e a történetet egy barátodnak vacsora közben?

Egy jó történetet biztosan.

Házi feladat egy életre

Nem azért nincsenek történeteink, mert nem történik semmi az életünkben, hanem, mert nem vesszük észre a megfelelő pillanatokat. Nem vesszük észre a pillanatokat és nem vesszük észre a jelentőségüket sem. Amikor pedig történik valami rendkívüli, nem nyúlunk érte és nem jegyezzük le, így nem mentjük el a jövő számára ezeket az értékes pillanatokat.

A könyv szerzője egyetlen egyszerű kérdést tesz fel magának minden egyes este:

Ha egy mai történetet kellene elmesélnem – egy ötperces történetet kellene elmondanom a színpadon valamiről, ami a nap folyamán történt – mi lenne az?

Minden napra egy komplett történet túl megerőltető lenne, ehelyett csupán a pillanat jegyzetszerű leírását javasolja Matthew Dicks. Egy – két mondatot, ami kellően részletesen leírja a történetet, hogy egy későbbi pillanatban vissza tudjuk azt idézni.

Dicks egy Excel táblában gyűjti ezeket a történet palántákat. Nagy hatású színpadi történeteinek írásakor pedig ezekhez a forrásokhoz nyúl a könyv szerzője.

Rombolás és Égés

A Rombolás és Égés egy tudatos írási technika, ami a szerző szerint olyan, mint a tollad hegyével álmodni. Amikor valóban működik a rombolás és égés, akkor a gondolatok olyan kapcsolatát tárja fel a gyakorlat, amelyeket általában csupán álmainkban fedezünk fel.

A gyakorlat lényege, hogy jegyezz le minden gondolatot, ami csak az eszedbe jut, függetlenül attól, hogy mennyire furcsa, vulgári, vagy zavarba ejtő is.

Ugyanakkor érdemes néhány szabályt megfogadni, hogy a legtöbbet hozzuk ki a gyakorlatból:

1. Ne ragaszkodj egyetlen ötlethez sem!

A Rombolás és Égés célja, hogy váratlan ötleteket hozzon a felszínre és újraírja meglévő gondolataidat. Ne ragaszkodj témához, eseményekhez, vagy érzelmekhez. Egyszerűen írd le, ami az eszedbe jut!

2. Ne bíráld gondolataidat!

Mindent érdemes leírni, ami az eszedbe jut, függetlenül attól mennyire furcsának, betegesnek vagy szégyenteljesnek is hangzik. A gyakorlat során nem számít a nyelvtan és a nyelvhelyesség sem.

Amikor a gyakorlat végére értél, olvasd vissza a végeredményt és keress ötleteket, sztori-alapokat, emlékeket, amelyeket anekdotákká és történetekké alakíthatsz később.

Első – Utolsó – Legjobb – Legrosszabb

A játékhoz (sok önfejlesztő gyakorlathoz hasonlóan) csupán egy papírra és egy ceruzára van szükséged. 

Készíts egy táblázatot hat oszloppal! A Első – Utolsó – Legjobb – Legrosszabb oszlopok mellett kreálj egy Kérés oszlopot.

A Kérések az emlékek előhívására szolgáló vezényszavak, kérdések.

Ha a Kérés például a kutya szó, akkor az első sorban lévő cellákat a következő kérdésekre adott válaszaiddal kell feltölteni:

  • Ki volt az első kutyát?
  • Ki volt az utolsó kutyád?
  • Ki volt a legjobb kutyád?
  • Ki volt a legrosszabb kutyád?

A gyakorlat befejezéséül érdemes történetfoszlányokat keresni a következő irányított kérdésekkel

  • Előfordul bármelyik bejegyzés többször? (potenciális történet)
  • Képes lennék bármelyik bejegyzést hasznos anekdotává formálni?
  • Képes lennék bármelyik bejegyzést egy kerek történetté formálni?

A történetmesélés szabályai

1. Minél egyszerűbb a sztorid, annál jobb!

A szerzőt újraélesztették egy autóbaleset után, letartóztatták hamis vádak alapján, és fegyvert fogtak a fejéhez egy rablás során, a könyvben elmesélt történeteinek többsége mégsem ezekhez az eseményekhez kapcsolódik. 

Valójában az egyszerű történetek és életünk apró pillanatai azok, amik számítanak. Ezekből a történetekből pedig mindenki részesül, csupán észre kell vennünk a storyworthy pillanatokat. 

Egy börtönben töltött éjszaka bár érdekesen hangzik, de sokan nem tudnak kapcsolódni hozzá. A hétköznapi sztorikkal és érzésekkel azonban tudunk azonosulni.

2. Legyen a történetedben fejlődés!

Egy jó történetnek tükröznie kell az időbeli változásokat, miközben nem maradhat meg csupán figyelemre méltó események sorozatának. Saját magad egyik verziójából kell eljutnod önmagad egy jobb (vagy rosszabb) kiadásáig.

Az emberek többsége sztorijukban a bekezdéseket és mondatokat az ÉS szóval köti össze. Ez egy hiba. Egy történet ideális kötőszava a DE és az EZÉRT, valamint végtelen mennyiségű szinonímáik.

Az ÉS történeteknek nincs sem irányuk, sem egyedi pillanataik. A DE és az EZÉRT, azonban változást érzékeltetnek.

3. Meséld el a SAJÁT történeted!

A saját történeteidet kell elmesélned, nem pedig másokét! Az emberek inkább hallgatnak egy sztorit a te szombat estédről, mint Pete szombat estéjéről, még ha Pete sztorija sokkal jobb is, mint a tiéd.

Ne mások történeteit meséld! 

Mondd el a sajátodat! 

Ugyanakkor nyugodtan elmesélheted mások történeteit, ha te is a főszereplők egyike vagy az adott sztoriban.

4. Találd meg az öt másodperces pillanatodat!

Minden nagyszerű történet, amit valaha elmeséltek gyakorlatilag egy öt másodperces pillanat, egy rövid ráeszmélés, amikor másodpercek alatt rájöttél valami sorsfordító gondolatra, gyökeresen megváltoztál az események hatására, esetleg mindkettő egyszerre.

A történeted célja, hogy ezt az öt másodperces pillanatot a lehető legtisztábban add át.

Ne a nagy pillanatokra, a hihetetlen körülményekre, vagy a vicces részletekre koncentrálj! Találd meg az öt másodperces pillanatodat, mert ez az, ami megmozgatja a szíveket!

5. Kezdd történeted közel a végéhez!

Kurt Vonnegut elbeszéléseihez hasonlóan, próbáld meg történetedet minél közelebb kezdeni annak végéhez. Hagyj ki helyszíneket, szereplőket, eseményeket, ha nem adnak hozzá a végeredményhez!

Törekedj az egyszerűségre!

6. Kevesebb helyszín, több mozgás

Ha kevesebb helyszínt használsz, az sok mindent leegyszerűsít és fogyaszthatóvá teszi történetedet a közönség számára.

Ugyanakkor mindig próbáld meg ezeket a helyszíneket mozgással összekötni. Sztorid kezdetén mutasd be magad, mint egy mozgásban lévő személyt. A mozgással történő kezdés lendületet ad a történetnek.

7. Ne sugallj elvárásokat!

Hogyan kezdi történetét a legtöbb ember? 

Elvárásokat támaszt:

  • “Ezt nem fogod elhinni…”
  • “Ezt hallanod kell…”
  • “Ez a legjobb sztori, amit valaha hallottam…”

Megnehezítik a saját dolgukat. Magasra teszik a lécet, amelyet legtöbbször nem tudnak megugorni.

Ne sugallj elvárásokat!

Kezdd a történettel!

8. Ne említsd az időjárást!

Ha szép az idő mindenki tudja. 

Ha nem szép az idő, azt is tudja mindenki. 

Emlékeztetni közönségedet nyilvánvaló tényekre nem csak felesleges, hanem unalmas is.

9. Idézetek

  • Ne használj olyan idézetet, amelyet már hallottál egy másik beszédben!
  • Ne használj egyetlen idézetet sem, ha lehetséges! 
  • Helyette legyél idézhető! A feladatod nem az, hogy újrahasznosítsd mások gondolataid, hanem, hogy valami újat alkoss!

10. Tegyél egy elefántot a szobába!

Ha nem adsz egy egyértelmű okot arra, hogy miért figyeljen rád közönség, akkor könnyen elveszítheted figyelmüket. Az elefánt megmutatja a közönségnek mire számíthatnak. Egy okot ad számukra, hogy miért figyeljenek.

11. A hátizsák

A hátizsák egy stratégia, ami növeli a történet tétjét azzal, hogy növeli a közönség várakozását a bekövetkező eseményekkel kapcsolatban.

Akkor beszélünk hátizsákról, amikor egy történetmesélő az esemény bekövetkezése előtt megosztja a közönséggel reményeit és félelmeit, mielőtt tovább haladna az eseményekkel.

A hátizsákok akkor működnek a legjobban, amikor egy terv nem működik. 

Ha elmondom hogyan terveztem el, hogy térden állva fogok ingyen benzinért könyörögni (sztori a könyvben), de gond nélkül kapok benzint, akkor a hátizsáknak semmi értelme nem volna.

12. Morzsák

A történetmesélők akkor használnak Morzsákat, amikor utalnak egy jövőben bekövetkező eseményre, azonban épp annyira, hogy találgatni kelljen a közönségnek.

A “Jótékony Tolvaj” című történetében Matthew Dicks kifogy a benzinből úton hazafelé. A benzinkúton nem hajlandóak neki ingyen benzint adni. Kocsijában ül az anyósülősön heverő kék McDonalds egyenruhája mellett, miközben életén kesereg.

Később egyenruhában kopogtat be a környéken lakókhoz, mint a Mcdonalds Alapítvány adománygyűjtője. 

Az egyenruha a kocsiban azonban még csak egy morzsa. 

Növeli a várakozást, de nem árul el szinte semmit.

13. A storytelling és a hazugságok

A storytelling lényege, hogy igaz, megtörtént történeteket meséljünk el, azonban egyetlen történet sem teljesen igaz. Szándékosan vagy sem, de történeteink pontatlanságokat, hibákat, elcsúszott emlékeket tartalmaznak.

Történeteinkben csak akkor hazudhatunk, amikor a közönségünk azt akarná, hogy hazudjunk vagy amikor a történet jobbá válik a füllentésünkkel.

Sosem adunk hozzá olyat a történethez, ami nem volt eredetileg ott, azonban kihagyhagyhatunk részleteket, ha attól jöbb lesz a történet.

A felesleges részletek elengedése

A szerző elmeséli történetét egy szombat délutánról, amikor húgával megtervezték, majd leugrattak egy biciklivel házuk tetejéről. A valóságban egy egész napot töltöttek tervezéssel, majd másnap hajtották végre az akciót, azonban a történet szempontjából ez egy lényegtelen részlet.

Dicks úgy meséli a sztorit, mintha egyetlen nap történt volna az egész, mert így sokkal lendületesebb és élvezhetőbb a történet.

14. Nevetés és humor

A humorral kapcsolatot teremthetsz a közönségeddel az első pillanattól kezdve, és a történet kevésbé izgalmas részein is átsegíti a hallgatóságot a nevetés.

Érdemes megnevettetni közönséged rögtön a sztori elején, mivel egy korai nevetés három dolgot is eredmény:

  1. Jelzi a közönség számára: “Jó történetmesélő vagyok. Tudom mit csinálok. Nyugodj meg, hátradőlhetsz!”
  2. Egy kisebb közönséggel, kevésbé formális keretek között egy korai nevetés megelőzi a bekiabálgatásokat. Egy ki nem mondott jelként szolgál, hogy most tiéd a pálya.
  3. Bármennyire érzelmileg intenzív és megterhelő legyen is a sztori, már rögtön az elején jelzed: “Jól vagyok és még meg is nevettettelek.”

A humor önmagában nem csodafegyver. Nem teszi érdekessé a történeted, nem ad okot a figyelemre és nem teszi rejtélyesebbé sem a sztorit. Megvannak ugyanakkor az előnyei annak, ha jól használod a nevetést.

Amikor egy történetrész különösen feszültté válik és a közönségnek szüksége van egy újraindításra, akkor a nevetés a legjobb eszköz, amit használhatsz.

15. A jelen idő használata

A jelen idő a történetmesélésben olyan, mint a mágnes: beszippant a történetbe bárkit, bármikor. Ha a múltról beszélsz, akkor is érdemes jelen időt használnod. Így a közönséged ott lehet veled élőben a történet minden egyes jelenetében.

16. Felejtsd el a tükröt!

Az egyetlen hely a világon, ahol nem lenne szabad gyakorolnod a nyilvános beszédet, az a tükör előtt. Amikor a tükör előtt állsz, akkor olyat látsz beszéd közben, amit élesben sosem fogsz: magadat.

17. Szeretjük az esélytelenek történeteit

Az esélytelenek történetei iránti szeretet univerzális. 

Az esélyteleneknek veszíteni kellene, ezért amikor váratlanul győzelmet aratnak, akkor az öröm katartikus. Még annál a mélységes bánatnál is nagyobb, mint amikor veszítenek.

Az esélytelen győzelme ugyanakkor sokkal izgalmasabb.

A győzelem váratlan, míg a vereség előre borítékolható egy ilyen történetben.

18. Storytelling tiltólista

  • Ne kérdezz költői kérdéseket! A költői kérdések gondolkodásra kényszerítik a hallgatókat és kiszakítják őket a történeted idősíkjából.
  • Ne szólítsd meg a közönséget, észre se vedd létezésüket!
  • Meg se említsd a történet vagy sztori szavakat történetedben! (Az egy másik történet…stb.) Ezekkel a kifejezésekkel arra emlékezteted a közönséged, hogy egy történetet hallgatnak.
  • Ne utánozd mások akcentusát vagy tájszólását! Legtöbbször ez bunkó és rosszabb esetben rasszista.
  • Ne memorizáld a történeted! Nehéz sebezhetőnek és hihetőnek lenned, amikor betanult sorokat mondasz vissza. Ugyanakkor megéri pontosan megtanulni sztorid három részét:
    • Az első néhány mondatot: mindig kezdj erősen
    • Az utolsó néhány mondatot: mindig zárj le keményen
    • Történeted jeleneteit

19. Szemkontaktus

Találj egy embert a nézőtér bal szélén, egyet a jobb szélén, és egyet pontosan középen! 

Keress olyan embereket ezeken a pontokon, akik mosolyognak, bólogatnak, nevetnek. Használd ezeket az embereket irányjelzőkként. Létesíts szemkontaktust felváltva ezzel a három személlyel és a körülöttük lévő emberek (tehát az egész közönség) úgy fogja érezni, hogy kapcsolódsz hozzájuk.

20. Hass az érzelmekre a sztorid végén!

Túl gyakran fejeznek be történeteket egy viccel, egy nevetséges végkifejletű szituációval vagy még rosszabb: egy szóviccel. 

Szeretünk nevetni. 

Akarunk nevetni. 

De azért hallgatunk történeteket, mert hatást várunk tőlük.

Ha rád hatással volt ez az összefoglaló, akkor oszd meg másokkal, hogy minél több emberhez eljusson!

Tetszik, amit olvasol?

Csatlakozz 1000+ kíváncsi elméhez és olvasd elsőként legújabb tartalmaimat.

Semmi spam. Bármikor leiratkozhatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük