Skip to content

Tribe könyvajánló: Törzsről, összetartásról és a függetlenedés buktatóiról

Jelenünk tele van ellentmondásokkal. A megállíthatatlan fejlődés, az univerzális jólét terjedése sokunkat elidegenített egymástól. A mindenkit összekapcsoló technológiának nincs kit összekötnie. Emberek térnek vissza a vadonba, hogy vezetékes víz nélküli rezervátumokban találják meg a boldogságot. 

Keresnek valamit, ami nagyobb hatással bír az életünkre, mint bármilyen technológiai vívmány:

A valahova való tartozást, a törzset keresik.

Sebastian Junger Tribe: On Homecoming and Belonging (Törzs: Hazatérésről és valahová való tartozásról) című kötete magyarul ugyan nem jelent meg, tartalma mégis arra sarkallt, hogy gondolatait és tanulságait megosszam a blogon. 

A “jódolgában nem tud mit csinálni” jelenség magyarázatáról, a közösség elévülhetetlen szerepéről, a háborúban legboldogabb emberekről és indiánok közé menekülő városlakókról gyűjtött össze érdekes történeteket a szerző. 

A Sapiens-szerű szórakoztató non-fiction könyv több olyan jelenségre próbál meg félig-meddig tudományos válaszokat találni, amelyet a legtöbben érzünk, de nem tudunk megmagyarázni.

Talán segít nekünk Sebastian Junger:

sebastian junger: tribe

A fejlődés hátulütői

A mezőgazdasági és ipari forradalmak miatt az emberek egyre több és több tulajdon felhalmozására váltak képessé. A több tulajdon nagyobb biztonságot, több egyénközpontú döntést és a közösségtől való függetlenedést tette lehetővé.

Többé nem volt létfontosságú összedolgozni a közösség tagjainak. Korszerű eszközökkel már képes volt egyetlen paraszt egy télre elegendő búzát termelni, a felesleget pedig pénzzé téve beszerezni az élethez szükséges javakat.

Lehetségessé vált a túlélés független egyénként is, ez pedig csökkentette a közösségek szerepét.

Szűkülő törzs

A törzsnek nincs egy egységes fogalma. 

Sebastian Junger az otthon és a törzs közötti különbség szemléltetésével magyarázza a fogalom lényegét.

  • Az otthon az a hely, ahová amikor mész, be kell hogy fogadjanak
  • A törzs pedig a közösség, ahol az utolsó falat ételt is megosztod a másikkal

A törzsünk az idő előrehaladtával egyre szűkült. Ma már a legtöbb helyen csak a gyerekeink, a párunk és a szüleink képezik a klasszikus értelemben vett törzset, pedig történelmileg a törzs egy sokkal szélesebb közösséget jelentett.

Napjaink társadalma elidegenít egymástól bennünket, ezzel pedig a közeli kapcsolatok iránti alapvető emberei igényünket lehetetleníti el.

Függetlenség és depresszió

Miért jó dolgában megy el az ember esze?

Mert jó dolgában az ember megteheti, hogy nemet mond a törzsiségre.

A pénzügyi függetlenség az emberektől való függetlenséggel is jár. A gazdag ember kevesebb olyan személlyel találkozik, akitől szeretne valamit. Nem szorul rá. Ez a személyes függetlenség pedig könnyen elszigeteltséghez vezethez, az elszigeteltség pedig depresszióhoz.

A pénzügyi függetlenség növeli a depresszió és az öngyilkosság kockázatát

A szegényeket kevésbé érintik ezek a veszélyek, ugyanis rá vannak kényszerítve, hogy idejüket egymással töltsék (egyszobás lakás) és megosszák erőforrásaikat (egyetlen labda).

Szükséges nehézségek

A problémákból kis sem látszó vagy az egyetlen szobán osztozó olvasónak furcsán hangozhatnak Sebastian Jünger fenti állapításai, azonban van létjogosultságuk.

A nehézségek szükségesek számunkra. 

A nehézségek szükségesek az élethez. 

Inkább a feleslegesség érzése az, ami lehetetlenné teszi a létet, napjaink társadalma pedig tökéletesítette a “hogyan érezd magad feleslegesnek” nevű játékot. A fejlődés árnyoldala például a kamu munkák térnyerése.

A tragédiák pozitívumai

A háborúk és tragédiák meglepően ugyan, de összekovácsolják a társadalmakat. Csökken az öngyilkosságok száma és nő az összetartozás érzése.

Közösségek, amelyeket valamilyen természeti csapás vagy ember kreálta katasztrófa sújt, szinte sosem törnek meg, épp ellenkezőleg: igazságosabbak és együttműködőek lesznek.

A második világháborúban a németek és az angolok is arra számítottak, hogy a nagyobb városok bombázásával megtörhetik a másik fél hátországéban maradottakat, azonban ez egyik esetben sem következett be. A bombázásokat túlélők furcsa kötelességtudatról és azóta sem tapasztalt összetartozásról számoltak be.

A háborúk mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásait először Emile Durkheim szociológus észlelte, amikor is összefüggést talált az európai hatalmak háborúba lépése és az országaikban csökkenő öngyilkosságok száma között:

„Amikor az emberek aktívan részt vesznek valamilyen ügyben, életüknek több célja van… ennek eredményeként javul a mentális egészségük”

írta Durkheim

A közösség gyógyító ereje

A közösség minden emlősnek előnyös.

Még a kísérleti patkányok is gyorsabban gyógyulnak társak között.

Felnőtté válni egy új világban

A klasszikus törzsi szertartások és közösségben megmutatkozó értékek kezdenek kiveszni a társadalomból. Már nem szükséges a külső fenyegetéstől megvédeni a törzs tagjait. Nincs helye az önfeláldozásnak, nem szükséges bátorság. 

Pontosan azokra az áldozatokra nincs már szükség, amelyek a törzs tagjának felnőtté válását jelentették és a közösség tiszteletét vívták ki.

  • Hogyan válhatunk felnőtté egy olyan társadalomban, amely nem kér áldozatot?
  • Hogyan válhatunk férfivá egy olyan világban, amelyhez nincs szükség bátorságra?

A valahová tartozás áldozatot igényel, de megéri

A kapitalizmus és az elvárosiasodás ostorozása után Mr. Bauman pozitív üzenetével zárja könyvét Junger. 

A vállalkozó Bauman üzlete nehéz időkön ment keresztül, ezért 10%-os fizetéscsökkentésre kérte alkalmazottait. Az alkalmazottak elfogadták a változást, Bauman azonban azt nem említett nekik, hogy saját fizetése 100%-át visszatartja egészen addig, amíg nem áll újra stabil lábakon az üzlet.

Bauman értette, hogy egy közösséghez tartozni áldozattal jár, de az az áldozat sokkal többet ad vissza, mint amibe kerül.

tribe összefoglaló
Összefoglaló gondolattérkép – Tribe

1 thought on “Tribe könyvajánló: Törzsről, összetartásról és a függetlenedés buktatóiról”

  1. Nem vagyok erőszak párti, de azt gondolom, hogy jó volt, amíg volt kötelező katonai szolgálat. Egyfajta beavatás volt, belépés a felnőtt, önálló életbe. Az összetartozás megtapasztalása. Persze tudom, sokaknak volt ez rossz élmény, de én úgy fogtam fel, mint egy utazást, tapasztalat szerzést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük