A Hív a bátorság Ryan Holiday új sztoikus erényeket feldolgozó sorozatának első kötete. A könyvben történeteket olvashatunk arról, hogyan küzdjünk meg a félelemmel, miért érdemes felelősséget vállalnunk, és mi az ára annak, ha kicsiben játszunk.
Miután befejezte sztoikus trilógiáját (Az ego az ellenség, Az akadály maga az út, Az egyensúly a kulcs), Ryan Holiday új sorozatba kezdett, amiben a sztoikus erényeket járja körül: a bátorságot, a fegyelmet és a bölcsességet.
Ez az új sorozat első könyve.
Olvastam Ryan korábbi sztoikus könyveit (és néhány másikat, például a Perennial Seller-t), és jó első benyomást tett az új irány.
Szeretem Ryan Holidays stílusát, azt, ahogyan nagyszerű történeteket válogat össze, hogy bizonyítsa a mondanivalóját. A könyvei valószínűleg nem a legjobb történelmi vagy filozófiai beszámolók az ókorról, de ahogyan mesél, az inspiráló.
Mindig motiváltnak érzem magam, miután elolvastam a könyveit.
Az erények tárgyalása nem késztette a szerzőt arra, hogy elforduljon a sztoicizmustól. Epiktétosz és Marcus Aurelius tanításait még mindig olvashatjuk a Hív a bátorságban.
Valójában nem vettem észre változást a szerző korábbi sztoikus könyveihez képest, bár az volt az érzésem, hogy Ryan kifogy lassan a legjobb történetekből.
Korábbi könyveihez képest nem voltam annyira kíváncsi a hosszú sztorikra. Vagy kezdem unni Ryan írásaitt, vagy a Hív a bátorság történetei nem voltak olyan jók.
Ettől függetlenül még mindig vannak nagyszerű tanulságok a könyvben és messze van attól, hogy sekélyes mű legyen.
Ajánlom olvasásra, de ahogy szoktam, az alábbiakban összefoglaltam a könyv fő mondanivalóját:
1. Az erények csak együtt számítanak
Bár a könyv elsősorban a bátorságról szól, elég korán megkaptuk a figyelmeztetést, hogy a bátorság önmagában mit sem ér, ha nem párosul más erényekkel (jó lökést ad a sorozat többi részének elolvasására).
Mi értelme a bátorságnak, ha rossz célra használjuk?
Hasznos-e egyáltalán a bátorság, ha nem igazságos okokból alkalmazzuk?
Szükségünk van a bölcsességre, hogy eldöntsük, melyik úton érdemes elindulni. Bár szükségünk van a bátorságra, hogy megtegyük az első lépéseket, és tovább haladjunk az úton.
2. A félelem távol tart minket a küldetésünktől
Nem véletlen, hogy a Bibliában a legtöbbet ismételt kifejezés a
„Ne féljetek”
A félelem arra ösztönöz, hogy kicsinyesen játsszunk. A biztosra törekedjünk. Pedig mindennek, amiért érdemes küzdeni, kissé félelmetesnek kell lennie. Ha nem, akkor ragaszkodni fogunk a status quo-hoz, és nem fogunk változtatni semmin.
A Hős útja a nagyszerű történetekben felfedezhető gyakran használt sablon, amelyet Joseph Campbell dokumentált. A „kalandra hívással” kezdődik, és mivel a felhívás félelmetes, általában a „kaland visszautasításával” folytatódik, mielőtt hősünk elindul az útra és szembenéz a megpróbáltatásokkal.
A Gyűrűk urában vagy a Csillagok háborújában a hívás visszautasítása néhány percig tart.
De a való életben akár évekig is ragaszkodhatunk a hívás visszautasításához:
Florence Nightingale, aki forradalmasította a modern ápolást, tudta, hogy a sebesült katonák szervezett ellátásával nagy problémák vannak.
Segíteni akart, de a családja és a félelem visszatartotta attól, hogy útnak induljon.
A „kalandra hívás” után 16 évet töltött tétlenséggel, a hívás visszautasításával. Idővel belátta, hogy ha nem tesz valamit, akkor semmi sem fog változni, ezért elindult az úton.
Mi a tanulság?
A félelem még a legnagyobbakat is visszatartja.
De ha ez valóban a te küldetésed, akkor nem menekülhetsz előle.
3. A felelősséget vállald, ne várd
Miért indult útnak Florence Nightingale, hogy segítsen a sebesülteken?
Még 16 év várakozás után is?
Mert rájött, hogy senki sem jön segíteni. Senki sem jött, hogy megoldja a problémákat, amelyeket ő látott a világban.
Rájött, hogy cselekednie kell, különben semmi sem fog változni.
Van egy növekvő tendencia, amely a huszadik században kezdődött, és egyre népszerűbb: az a felfogás, hogy semmi sem számít.
Nem számít a vallás, nem számít a hazaszeretet, nincsenek értékek.
A felelősség vállalása azt jelenti, hogy van valami, ami értékes számodra. Értékes ahhoz, hogy megőrizd, vagy elég fontos ahhoz, hogy szembekerülj másokkal miatta.
4. A kisstílűség veszélyei
A kisstílűség ára az a lehetőség, amit az asztalon hagysz.
Az, ami lehetett volna.
Ha az életed soha nem igényel bátorságot, akkor az életed unalmas. A félelem egy jel. Ha sosem félsz, akkor nem erőlteted meg magad eléggé.
5. Bátraké a szerencse
„A szerencse a merészeknek kedvez. A szerencse a bátraknak kedvez. Kedvez a nagy terveknek. Kedvez a kockázatvállalásnak.”
Olvastunk már arról, hogy mennyire fontos, hogy ne másokra várjunk, hanem vállaljunk felelősséget a számunkra fontos ügyekben. Megtanultuk, hogy milyen veszélyeket rejt ha kicsiben játszunk.
A szerző itt megosztja James Mattis tábornok unortodox válaszát a kérdésre:
„Mi tartja ébren éjjelente?”
„Én tartom ébren az embereket éjszaka.” – válaszolta a tábornok, még mielőtt a kérdés befejezhette volna az újságíró.
Ez a kezdeményező gondolkodásmód. A felelősséget vállaló ember gondolkodásmódja. A bátorság hangja.
És még sok ilyen inspiráló történetet olvashatunk a Hív a bátorság című könyvben.
6. Amikor az erőszak az egyetlen válasz
Ryan Holidaytől távol áll, hogy könyveiben az erőszakot népszerűsítse. Most sem ezt teszi, hanem inkább arra mutat rá, hogy vannak helyzetek, amikor az egyetlen válasz az erőszak.
Amikor az ember határait feszegetik.
Vagy ahogy Gandhi javasolja:
„Ahol csak a gyávaság és az erőszak között lehet választani, az erőszakot tanácsolom”.
A korlátozott választási lehetőségek és az agresszív fellépés szükségessége már sokkal korábban is jelen volt, mint ahogy Gandhi az erőszakmentes ellenállást alkalmazta.
Az ókori Görögországban egy spártai hadvezér egyszer azt mondta:
„Az erőszak ritkán a megoldás – de amikor igen, akkor az az egyetlen megoldás”.
7. A bátorság a szükséges kockázat vállalásáról szól
A spártai harcosoknál maradva megismerhetünk egy katonát, aki megmutatja nekünk a különbséget a bátorság és a vakmerőség között.
A Théba elleni csata során egy spártai harcos a társai fölé emelkedett, és hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot az ellenséggel való küzdelemben. A csata után azonban pénzbüntetést kapott a város vezetőitől, mert veszélyeztette Spárta egyik legértékesebb tulajdonát.
A harc közben ugyanis levette a páncélját.
Veszélybe sodorta saját magát.
„A bátorság a kockázatról szól, de csak a szükséges kockázatról. Csak gondosan megfontolt kockázatról.”
Kedvenc idézeteim a Hív a bátorság című könyvből
Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán.
Ernest Hemingway
” Ahogy öregedünk – ahogy Seneca is öregedett-, kényelmesen elkerüli a figyelmünket, hogy mi vagyunk azok, akiknek a saját segítségünkre kell sietnünk.”
„A félelem ellentéte a szeretet. Az egymás iránti szeretet. Az eszmék iránti szeretet. A haza iránti szeretet. Szeretet a sebezhető és a gyenge iránt. Szeretet a következő generáció iránt. Szeretet mindenki iránt.”