Nem ismerek menőbb mitológiai lényt a főnixnél. A történetekben a főnixmadár könnye néha sebeket gyógyít, máskor lángoló tollaival segíti a kalandorokat, de a sok különböző értelmezés egy ponton mindig találkozik: a főnix meghal, majd hamvaiból éled újra. A főnix a kitartás szimbóluma. A megküzdés, az élethez való makacs ragaszkodás, a reziliencia jelképe.
Mi a reziliencia jelentése?
A reziliencia egy pszichológiai fogalom, ami azt jelenti, hogy egy egyén vagy közösség képes ellenállni a stressznek, képes megküzdeni a kihívásokkal és az őt ért tapasztalatok hatására akár még meg is erősödik.
Ugyanis az élethez nem jár térkép. Bizonytalansággal, kihívásokkal és tragédiákkal van tele. Az emberek többsége ettől függetlenül megtanult alkalmazkodni a változásokhoz, nem kérdőjelezi meg azokat, sőt, érvényesül a nehézségek közepette. Ezt részben a rezilienciának köszönhetik.
A pszichológusok a traumákkal, tragédiákkal, fenyegetésekkel és jelentős stresszforrásokkal szembeni megfelelő alkalmazkodást nevezik rezilienciának.
Reziliensnek lenni nem azt jelenti, hogy nem találkozol nehézségekkel. Épp ellenkezőleg. A rezilienciához vezető út érzelmi megpróbáltatásokkal és stresszel jár.
A reziliencia nem egy tulajdonság, amivel csak néhány ember rendelkezik. A reziliencia magában foglal olyan viselkedéseket, gondolatokat és tetteket, amelyeket bárki elsajátíthat. Néhány kutatás arra enged következtetni, hogy a reziliencia inkább az átlagos, mintsem a különleges ember sajátja, továbbá a reziliencia tanulható.
Miért fontos a reziliencia?
Lesznek megpróbáltató pillanatok az életedben. Ez az élet nevű dologgal jár. Nem látjuk mikor és mi fog történni, nincs térképünk az élethez, de senki sem ússza meg nehézségek nélkül. A kérdés csupán az, hogyan reagálunk az eseményekre. Néha sokkal több függ nehéz helyzetben tanúsított viselkedésünktől és döntéseinktől, mint saját életünk.
1940. május 29-én Winston Churchill, az Egyesült Királyság miniszterelnöke összehívta kabinetjét. Egy olyan döntést kellett meghozniuk, amely alapjaiban határozta meg a második világháború alakulását. A náci Németország megszállta Belgiumot és Franciaországot is, ez pedig kilátástalan helyzetbe sodorta az új miniszterelnököt. Churchill csupán 19 napja töltötte be a posztot.
Nem csak a németekkel kellett megküzdenie, hanem elődje, Neville Chamberlain híveit is meg kellett győznie a háború folytatásáról. Az USA segítségére nem számítva, jelentős veszteségek közepette sikerült minden kétkedőt meggyőznie Churchillnek a náci veszélyről és a háború folytatásáról.
Mi történt volna, ha Churchill a könnyebb utat választja? Mi történt volna, ha nem áll bele a történelem legismertebb konfliktusába? Mi történt volna, ha nem tart ki makacsan a megérzései mellett? Szerencsére ezt nem kell megtudnunk.
A reziliencia nem csak abban segít, hogy megküzdjünk a tragédiákkal és nehézségekkel, hanem abban is, hogy rajtuk túllépve növekedjünk. Több kutató vizsgálta eltérő mértékű nehézségekkel szembenéző gyermekek fejlődését.
Érdekel mi jelentette a különbséget a hasonlóan nehéz helyzetű, lemaradó és jól teljesítő gyerekek között?
Gyerekek és a reziliencia
„Nyomorultnak tartalak, mivel soha nem voltál nyomorult. Úgy haladsz át az életen, hogy nem akadt ellenséged; senki nem fogja megtudni mire lettél volna képes, még te magad sem.”
Seneca
Ha elég szerencsés vagy, hogy sose tapasztalj nehézségeket az életedben, akkor sosem fogjuk megtudni mennyire vagy reziliens. A reziliencia próbája a kihívások, a stressz, a létedre irányuló fenyegetések. Túllépsz rajtuk vagy maguk alá gyűrnek? Ez attól függ mennyire vagy megküzdő.
A legtöbb rezilienciát vizsgáló kutatás gyerekek traumáit és gyengeségeit vizsgálta. A szakemberek sokáig azt kutatták, melyek azok a tényezők, amelyek rossz irányba vihetik el egy gyermek fejlődését. Norman Garmezy, fejlődést tanulmányozó pszichológus azonban egy teljes új megközelítést vitt be a reziliencia kutatásába.
Garmezy megfordította a kérdést.
Mi lenne, ha a személyiség azon részeit vizsgálnánk, amelyek lehetővé teszik gyerekek megfelelő fejlődését a kihívások ellenére is?
1989-ben egy ugyancsak fejlődéstani pszichológus, Emmy Werner publikálta harminckét évig tartó projektjének eredményeit. Werner 698 gyermek fejlődését követte figyelemmel születésüktől egészen a harmadik X-be lépésig. A gyerekek kétharmada stabilnak mondható családi háttérrel rendelkezett, míg egyharmadukat a kockázatos csoportba sorolták. A kutató hamar rájött, hogy nem minden problémás hátterű gyerek reagált ugyanúgy az élet kihívásaira. A kockázatos csoport kétharmadánál komoly tanulási és viselkedési problémákat figyeltek meg 10 éves korukra, többen priusszal vagy mentális problémákkal rendelkeztek 18 éves korukra.
A kockázatos csoportba soroltak egyharmada azonban “jó képességű, határozott és gondoskodó” felnőtté vált. Akadémiailag és társadalmilag is sikeresek voltak és éltek az új felbukkanó lehetőségekkel.
Mi jelentette a különbséget?
Garmezy munkáját folytatva Emmy Werner megvizsgálta a problémás hátterű, mégis sikeres felnőtté cseperedő gyerekek közös tulajdonságait, a reziliencia elemeit. A kutatás eredményeiből mi is sokat tanulhatunk.
Werner a reziliens gyerekek életében a következő hasonlóságokat fedezte fel:
- Segítő: A reziliens gyerekek többségének életében volt egy támogató, tanár, szülő vagy mentor-szerű alak, akivel szoros kapcsolatot ápoltak.
- Önállóak: A reziliens gyerekek saját szabályaik szerint tekintettek a világra. Önállóak és függetlenek voltak. Habár nem ők voltak a legtehetségesebbek, mégis megtalálták a módját, hogy képességeiket hatékonyan használják.
- Belső fókusz: Hittek benne, hogy eredményeiket nem a környezetük, hanem a teljesítményük befolyásolja.
Tippek a reziliencia fejlesztéséhez
Werner kutatása számos rezilienciát befolyásoló tulajdonságra rávilágított, amelyeket később más szakemberek több elemmel is kiegészítettek. A rezilienciakutatás gazdag szakirodalmából szemezgetve összegyűjtöttem néhány tippet, ami jobb megközdővé tehet bennünket.
Kétséged se legyen felőle, hogy ezek a tippek sem csökkentik az eléd kerülő akadályok nehézségeit, de nagyobb valószínűséggel küzdesz meg velük kutatások által bizonyított tippeket követve.
Olyan ez, mint a hegymászás. Így is, úgy is baromi nehéz lesz. Neked kell felkapaszkodni a sziklafalon, átlendülni a szakadék fölött és elérni az oxigénben ritka, havas hegycsúcsot. Azonban ha van nálad csákány, létra és oxigénpalack, akkor lehet haza is érsz a megpróbáltatás után.
„Nem a kellemetlenségek kívánatosak tehát, hanem az erény, amely képessé tesz a kellemetlenségek elviselésére.”
Seneca
1. Építs kapcsolatokat!
Introvertáltaknak különösen javasolt a reziliencia fejlesztése jegyében megfogalmazott első tipp. A kapcsolatok egy védőhálót képeznek. Családunk, barátaink, ismerőseink megfognak, amikor kicsúszik lábunk alól a talaj.
Törekedj mély kapcsolatokra! Csatlakozz csoportokhoz! Keress mentorokat!
2. Találd meg céljaidat!
Keresd a lehetőséget önmagad megismerésére. Fejleszd önismereted, tűzz ki számodra valóban fontos célokat és minden nap tegyél egy apró lépést céljaid eléréséhez. Ahelyett, hogy világmegváltó terveket szőnél, dönts és cselekedj értékeid alapján.
Tedd fel magadnak a kérdést:
Mi az az egy dolog, amit ma el tudok végezni és közelebb visz a kitűzött célomhoz?
Nem kell túlgondolni a célokat. Nehéz helyzetben különösen ne ostorozd magadat. Jordan B. Peterson életcélukat kereső egyetemistákat előadásai során nem ideológiák vagy karrierutak felé irányítja. Egyetlen tippel kezdi:
“Legyen egy átkozott napirended!”
Fedezd fel önmagad, kezd kicsiben és haladj biztosan!
3. Vadássz a jó dolgokra!
A cikkben említett kollégáihoz hasonlóan Lucy Hone is éveket töltött a reziliencia kutatásával és oktatásával. Afganisztánból hazatérő katonákat, a poklot megjárt férfiakat és nőket segített a megküzdésben. A rezilienciát már évek óta kutató szakember életében azonban nagy tragédia következett be: egy autóbalesetben elvesztette kislányát. A tanácsokra, amiket addig adott, hirtelen neki lett szüksége.
Lucy Hone TED előadásában mesélte el történetét, amiben az előnykeresés működéséről is beszél. A kutatások és tapasztalatai alapján a reziliens emberek nem csak tompítják a negatív eseményeket, hanem megtanulták megtalálni a jót a világban. Ez a pszichológiában az előny keresés (benefit finding), avagy találd meg azokat a dolgokat, amiért hálát adhatsz. Az afganisztánból hazatérő katonák az előnykeresést a jó dolgokra vadászatra fordították, míg a legtöbben egyszerűen hálanaplóként ismerik a módszert.
A gondolataink befolyásolják az érzéseinket. Ha tudatosan figyelünk a jó dolgokra, akkor a pozitív gondolatokra és érzésekre kondicionáljuk önmagunkat a keresűrég mély mocsara helyett.
4. Tedd fel a kérdést: segít vagy árt?
Ugyancsak Lucy Hone osztotta meg beszédében a következő tippet.
Amikor olyat csinálsz, ami szomorúsággal tölt, tedd fel magadnak a kérdést:
Amit csinálok segít rajtam, vagy árt nekem?
Az elveszített lányának képeit nézegetni folyamatos szomorúsággal töltötte el. Feltette hát magának ezt a kérdést. Találkozhatott volna az autóbalesetben érintett sofőrrel, de nem tette. Feltette magának ugyanezt a kérdést. A találkozás nem segített volna rajta.
5. Nem az esemény, hanem a válaszod számít!
Minden szörnyű esemény – attól függetlenül, hogy kívülről mennyire negatívnak is látszik – magában hordozza az esélyét, hogy traumát okozzon az eseményt megélő személynek és lehetséges, hogy trauma nélkül átvészeli azt az érintett.
Ezeket az események PTE-nek, potenciálisan traumatikus eseményeknek nevezzük. George Bonanno, a Columbia Egyetem klinikai szakpszichológusa hasonló eseményeket és azok hatását vizsgálta. Kutatásának eredményei arra engednek következtetni, hogy a stresszes vagy traumatikus események önmagukban nem képesek megjósolni egy ember életére gyakorolt hatásukat. Csak akkor bírnak ezek az események a jövőt meghatározó hatással, ha negatív reakcióval párosulnak.
Tragédiaként látod az eseményeket vagy lehetőségként a tanulásra és fejlődésre?
“Ami az embert nem teszi rosszabbá, mint amilyen, az életét sem teszi rosszabbá.”
Marcus Aurelius
A sztoikus filozófusok az élet mulandóságán való elmélkedéssel, a befolyásolás körén való gondolkodással már évezredekkel bármiféle kutatások előtt írtak és gondolkodtak a rezilienciáról. Ha szeretnél többet olvasni a megküzdésről, akkor olvass bele a következő cikkekbe:
Mi a 7 reziliencia faktor?
A reziliencia faktor (The Resilience Factor) című könyvében Karen Reivich pszichológus hét területet jelül meg, aminek fejlesztése segíthet megküzdeni a mindennapok kihavásaival.
A hét reziliencia faktor:
- Realisztikus optimizmus (Realistic Optimism)
- Célok (Goals)
- Aktív kezdeményezés (Active Initiative)
- Empátia és önreflexió (Empathy and Self-Reflection)
- Hatékony kommunikáció (Effective Communication)
- Konfliktuskezelés és problémamegoldás (Problem Solving and Conflict Resolution)
- Támogató kapcsolatok és hálózatok (Supportive Relationships and Networks)
Képek forrása: Lera Razvodova – Simone Altamura