A pygmalion-hatás egy olyan viselkedéstudományi megfigyelés, ami szerint mások és önmagunk elvárásai képesek befolyásolni a teljesítményünket.
A pygmalion effektust bár leggyakrabban a felemelő elvárások pozitív hatásaival szemléltetik, de a a beskatulyázás és rosszul teljesítőnek bélyegzés hasonlóan képes befolyásolni eredményeinket, csak épp negatívan.
Az önbeteljesítő jóslatként is emlegetett jelenség segít felismernünk a mások felé támasztott elvárásaink fontosságát, megjegyzésként elejtett dícséretek vagy épp feddések teljesítményt formáló jelentőségét, illetve pozitív önképünk való világra tett hatását.
A Rosenthal kísérlet
Robert Rosenthal, a pygmalion-hatást először vizsgáló viselkedéstudományi pszichológus 1968-ban egy általános iskolában IQ teszteket osztott szét a diákok körében, a tanároknak pedig azt a magyarázatot adta, hogy a diákok szellemi fejlődését szeretné vizsgálni egy éves távlatban.
Ezután Rosenthal véletlenszerűen kiválasztott diákokat, akikről hamis visszajelzésként elhintette tanáraiknak, hogy kiemelkedően teljesítettek a teszt során.
Egy év után a kutató kitöltette a diákokkal ugyanazt az IQ tesztet és bár mindenki jobban teljesítette azt, a “kiemelkedő diáknak” bélyegzettek az átlagosnál jobb eredményt értek el.
Az eredmény bizonyította, hogy a felemelő elvárások valóban képesek pozitívan hatni véletlenszerűen kiválasztott diákok teljesítményére.
A pygmalion-hatás működése
Rosenthal később egy négy lépéses keretrendszerbe gyúrta össze a pygmalion hatás elméletét.
A kísérlet eredményeiből kiindulva a környezet, a ráfordítás, az eredmény és a visszajelzés körforgásaként írja le a jelenséget.
- Környezet: Az “okos diák” címke miatt a tanárok magasabb elvárásokat támasztottak a véletlenszerűen kiválasztott diákok felé. Egy olyan támogató környezetet teremtettek, ami elvárta és támogatta a jó teljesítményt.
- Ráfordítás: Szorgalmi feladatokat és plusz tanulási lehetőségeket biztosítottak a diákok számára.
- Eredmény: A tanárok több lehetőséget teremtettek az “okos diákok” számára a tudásuk elmélyítése terén is a tanórák során. Többet kérdezhettek, aktívabbak lehettek a tanórák során.
- Visszajelzés: Az okosnak titulált diákok a nap végén pedig részletesebb visszajelzést kaptak eredményeikről, személyre szabott tervet hibáik kijavítására.
A pygmalion hatás röviden
A mások által felénk támasztott elvárások miatt magunk is elkezdünk hinni képességeinkben, így jobban teljesítünk, miközben az elvárást megfogalmazók is jobban támogatnak bennünket, ami szintén hozzájárul a jobb teljesítményünkhöz.
A “felnőni a feladathoz” kifejezésünk is a pygmalion-hatásnak feleltethető meg.
A negatív elvárások viszont rámutatnak a sztereotípiák romboló hatásaira, mivel a baskatulyázás a magas elvárásokhoz hasonlóan hat a teljesítményre, csupán negatívan.
A pygmalion-hatást és a visszajelzések fontosságát érdemes figyelembe venni minden befolyással bíró személynek, nyilvánuljon meg az a befolyás egy tanár-diák, szülő-gyerek, vagy menedzser-beosztott kapcsolatban.
A pygmalion-hatás eredete
A pygmalion-hatás nevét a görög Pygmalion mítoszról kapta.
A mitológiai Pygmalion egy szobrász volt, aki faragott egy gyönyörű női szobrot, ami olyan fenségesre sikeredett, hogy azt kívánta bárcsak találna egy hasonlóan gyönyörű feleséget.
Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője teljesítette Pygmalion kívánságát azzal, hogy életre keltette gyönyörú szobrát.
Pygmalion szobor szépségére való fókuszálása lehetővé tette, hogy életre keljen a szobor, éppen ahogyan elvárásaink hatással lehetnek céljainkra.
Példák a pygmalion-hatásra
Bár az élet számtalan területén találkozhatunk az elvárások valóságot formáló hatásával, viszont leggyakrabban olyan kapcsolatokban figyelhetjük meg a jelenséget, ahol az egyik fél tekintéllyel rendelkezik, így visszajelzései hatványozottan számítanak.
Ilyen kapcsolatok:
- Szülő-gyerek kapcsolat: A magas elvárásokkal rendelkező szülők megadnak minden lehetőséget (különóra, korrepetálás, szakkör, legjobb iskola), hogy gyermekük akadémiailag jól teljesítsen. Ez gyakran befolyásolja a gyerek tanulás iránti elkötelezettségét is.
- Tanár-diák kapcsolat: A pygmalion-hatást első ízben a tanteremben figyelték meg a Rosenthal kísérlet során. Az okosnak bélyegzett diákoknak több bizonyítási lehetőséget adnak és támogatóbb lékkört teremtenek a tanárok, míg a diákok igyekeznek felnőni az elvárásokhoz.
- Menedzser-beosztott kapcsolat: A magas elvárásokat támasztó menedzser személyesn jobban bevonódik a projektbe, több erőforrást és visszajelzést biztosít beosztottjának a siker érdekében.
- Edző-sportoló kapcsolat: A pygmalion-hatás hollywoodi mintapéldája az iskolai foci / baseball liga utolsó helyezett lúzereihez érkező edző, aki a gyerekekbe vetett hite és kemény edzésekkel kikövezett évad után megnyeri csapatával a bajnokságot.
- Csapattársak: Ha elhiszem, hogy jól focizol többet passzolok neked a meccsen és több lehetőséged lesz fejlődni és végül bizonyítani, hogy valóban jó focista vagy.
A pygmalion-hatás felhívja a figyelmet a visszajelzések fontosságára és a sztereotípiák káros hatásaira. Elvárásaink nem csak a saját önképünket, hanem környezetünkben élők önképét és teljesítményét is befolyásolják.
A “higgy benne és megvalósul” és “manifesztáld céljaidat” egy jógamatracon ülve hülyeségnek hangzik, de a tanteremben elejtett dícséretek és munkatársaink felé intézett bátorító szavaknak valóban lehet célokat beteljeító hatása.
Források
- Rosenthal, R., & Jacobson, L. (1968). Pygmalion in the classroom. Holt, Rinehart and Winston.
- Chang, J. (2011). A case study of the “Pygmalion effect”: Teacher expectations and student achievement. International Education Studies, 4(1), 198-201. https://doi.org/10.5539/ies.v4n1p198