Occam borotvája egy filozófiai elv, ami szerint ugyanazt a jelenséget leíró két elmélet közül általában az egyszerűbb az igaz. Az elvet a 14. században élő angol szerzetesről, William Ockhamról nevezték el, bár nem Ockham használta először.
Ez a filozófiai borotva segíthet jobb döntéseket hoznunk azáltal, hogy mankót nyújt a versengő magyarázatok közötti választáskor.
Szeretek Occan borotvájára a túlgondolás ellenszereként gondolni. Amikor nagyon belelovagalom magamat egy többismeretlen helyzeten való gondolkodásba, akkor segít visszarántani magamat a földre és lenyugodnom.
Szemléltetés gyanánt vegyünk egy példát. Nemrég volt egy nem fogadott hívásom a főnökömtől. Mivel épp egy megbeszélésen ültem nem tudtam visszahívni, viszont az agyam azonnal elméletek gyártásába kezdett.
Számszerint két forgatókönyv kristályosodott ki:
- A múlt hónapban készített prezentációmban találtak egy hibát, amit nem szabadott volna elkövetnem. Ez olyan nagy tárgyi tévedés volt, hogy azonnali hatállyal kirúgnak, viszont e-mailben nem voltam elérhető a megbeszélés miatt. Mivel óriási hibát vétettem ezért egy HR-es kollégával vadásznak rám, hogy átnyújtsák papíralapú felmondásomat és ehhez szükségük van a helyzetemre.
- Megbeszéltük, hogy ebédelni fogunk, de azt még nem ütöttük le, hogy mit. Azért hív mert kaját akar rendelni, viszont Slacken nem válaszolok.
A második elmélet egyszerűbb és Occam borotvája szerint valószínűbb.
A túlegyszerüsítés veszélye
Occam borotvája nem egy törvényszerűség, csupán egy megfigyelésen alapuló ökölkszabály. Ebből következik az is, hogy nem minden esetben igaz. A borotva túlzott alkalmazása túlegyszerüsítéshez és hibás döntésekhez vezethet.
Például hanyagság egy influenzaszerű tünetekkel orvoshoz forduló páciensnek vizsgálat nélkül C-vitamint felírni, majd hazaküldeni, mondván, hogy ez biztosan csak egy influenza.
Bár nagy filozófiai kérdésekben és hétköznapi helyzetekben gyakran használható Occam borotvája, sok komplex helyzetben egyszerűen nem ez a megfelelő eszköz.
Az egyszerüsítés elméleteként is ismert jelenség egy ökölszabály: felismerésen alapul ugyan, de nem minden esetben igaz.
Occam borotvájának eredete
William Ockham egy angol szerzetes, filozófus, teológus és érdekes életű bajkeverő volt. 1309 és 1321 között teológiát tanult Oxfordban, és bár a kimeneti követelményeket mind teljesítette, diplomáját nem kapta meg.
Ezután egy korabeli teológus újszerű gondolatokat tartalmazó könyvét kommentálta, ami nem tetszett az egyháznak. Szó szót ért, William-et kitagadta az egyház, ő pedig eretnek nevezte a pápát.
Írásaiban reformszerű gondolatokat osztott meg, illetve olyan ismert keretrendszereket ismételgetett, mint a „Pluralitas non ponendam sine necessitate…”, vagyis ne szaporítsd feleslegesen a létezők számát!
Nem Ockham találta fel, vagy írt először a filozófiai borotváról. Ő volt az, aki a legtöbbször ismételte meg és marketingezte ezáltal ezt a megfigyelést.
Ironikus, hogy egy szerződös nevéhez köthető logikai szabályt használnak a leggyakrabban az ateisták, amikor az evolúcióval érvelnek a Teremtő létezésével szemben. Az ateisták szerint, ha egy tökéletes Isten teremtette volna a világunkat, akkor annak részei egyszerűbbek és tökéletesebbek lennének.
Ockham válasza erre az volt, hogy hitbeli kérdésekben nem szabad használni a híres borotváját.
Ironikus, de hát mit mondjon egy szerezetes-filozófus.
Occam borotvája röviden
- A legegyszerűbb magyarázat általában az igaz.
- Nem szabad az okokat feleslegesen gyarapítani.
- A túlbonyolulított magyarázatok gyakran helytelenek.