A közösségi médiáról vélekedhetünk negatívan, gondolhatjuk korunk egyik legnagyobb vívmányának, de figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Az új platformok megkönnyítik történetünk nagy tömegekhez való eljuttatását, családokat, barátok kötnek össze és a köréjük felépült rendszer számtalan új állást hozott létre az utóbbi években. De mindezt milyen áron?

Vajon hányan dőlnek most hátra egy jól készült fotó feltöltése után reakciókra várva? Hány étteremben készítenek minden lehetséges szögből fotót az ételükről, mielőtt rájönnének, hogy ehetetlen?

Facebook, Snapchat, Twitter, Youtube. Tudatosan építenek elménk kiskapuira, jelentse ez az ajánlott videók szekciót vagy a perszonalizált hirdetéseket. Nem tudjuk élvezni a pillanatot, mert azt egy kamerán keresztül szemléljük. Nem tudunk koncentrálni, mert folyamatosan a kütyünk után nyúlunk, nehogy lemaradjunk valami fontos történésről.

Ínycsiklandozó ételek, eljegyzési fotók, trópusi utazások.

Büszkék vagyunk rájuk és meg szeretnénk osztani a pillanatot barátainkkal is. És ez teljesen rendben van. A gond ott kezdődik, amikor valaki visszaél ezekkel a képekkel, állapotfrissítésekkel, sztorikkal. Amikor a Facebookon 68 lájk alapján 85%-os valószínűséggel megsaccolják a politikai preferenciád, hirdetésekkel céloznak és befolyásolják a véleményed, akkor jogosan válhatsz óvatossá az online térben.

Adatvédelem? Törölheted a magadról tárolt adataidat egy gombnyomásra. De valóban működik-e az a bizonyos gomb?

A viselkedésünk befolyásolásán és az adatainkkal való visszaélésen túl van még valaki, akitől félteni kell a közösségi médiában megosztott információinkat. Saját magunktól, egyszerű emberektől.

Ínycsiklandozó ételek, eljegyzési fotók, trópusi utazások.

Mindezek nem a te tartalmaid mostantól, hanem te vagy a tartalom. Könnyen előfordulhat, hogy a világ másik szegletében plakátolnak ki egy fővárost az arcoddal, csak mert valaki elég jónak ítélte meg a profilképed, hogy feltöltse egy nyilvános fotóadatbázisba.

Nem is olyan régen még komoly pénzeket fizettek a bulvárlapok a celebekről készített lesifotókért, ma pedig ugyanazok a celebek ingyen töltik fel a médiafigyelemre számot tartó indokolatlan pillanataikat. Le sem kell tölteni a képet, elég az Instagram-kód beágyazása és máris saját tartalomként elemzik az online pletykalapok a szóban forgó fotót.

A plakátbotrány csak egy extrém kivétel, a celebek pedig eddig is megéltek, ezután is találnak majd kenyérre valót (szponzorált bejegyzésekkel például). Tehát többé kevésbé, mi, egyszerű emberek biztonságban vagyunk.

De mi történik, ha valami megbocsáthatatlan blődséget posztolunk és ránk támad az internet? Vagy még rosszabb: mi történik, ha ártatlanként elítélnek, majd utána támad ránk az internet? Amanda Knox története az utóbbira szolgál példával.  

Az amerikai újságírót 2007-ben tartóztatták le Olaszországban lakótársa meggyilkolásának vádjával. Bár a tetthelyen talált bizonyítékok alapján nem tudták egyértelműen Knoxra bizonyítani az ügyet, de a nő negatív fényben való feltüntetése az olasz médiában és az ügyészség által kivitelezett karaktergyilkosság elegendőnek bizonyult, hogy első fokon 26 évre ítéljék az akkor 20 éves diáklányt. A másodfokú tárgyalás után Amanda Knoxot 2011-ben szabadon engedték, majd 2015-ben az Olasz Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól.

amanda knox dokumnetumfilm
Forrás: Observatory

Amanda szerette volna a saját szemszögéből bemutatni az eseményeket, ezért hozzájárult, hogy megszólal a történetéről készült Netflix dokumentumfilmben. A film népszerűsítésére marketing szempontból működő, de Amanda számára még több bosszúságot okozó óriásplakátokkal operált a Netflix, amelyen a következő két szó állt: szörnyeteg vagy áldozat.

A rendezők kezébe adta a történetét, az igazságát, az emlékeit az újságírónő, de őket nem Amanda Knox lelki világa, hanem a film nézettségi számai érdekelték és a profit növelése érdekében mindent meg is tettek. Amanda története a Netflix tartalmává vált, egy tartalommá, amelyet többé nem tud tud irányítani.

Ínycsiklandozó ételek, eljegyzési fotók, trópusi utazások.

Mit jelentenek számodra?

Emlékek, történetek, esetleg tartalmak?

Valóban a tieid?


Borítókép forrása: Jakob Owens

Oszd meg vagy mentsd el későbbre!
Kategória: Online marketing

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük