Az Amerikai istenekkel megtörtem a non-fiction könyvekre épülő ötös streakemet. A különböző területekről olvasott hasznos infók után valami valóságtól elrugaszkodott kötetet szerettem volna olvasni. Az Amerikai istenekből készült egy sorozat a könyv alapján és azt egyedinek és gondolatébresztőnek találtam, ugyanakkor túl rövidnek is. Nem megszokott dolog nálam, hogy az adaptáció után olvasom el a könyvet, de úgy gondoltam egy évadba csak nem tudnak olyan sokat beleszőni a 640 oldalas cselekményből. Igazam volt.
A sorozat rémisztő pontossággal követi a könyvet. A Harry Potter mozivászonra szánt átirataihoz hasonló fontos jelenetek kimaradása és hatásvadász kiegészítések közbeékelésének nyoma sincs. Ez persze a sorozatkészítők érdeme.
Körülbelül a 100. oldaltól azonban folytatódik a sorozatban mindeddig tárgyalt cselekmény.
Számomra innen válhatott volna érdekessé. A sorozatban sem kedveltem a különböző istenek eredettörténeteit és ezt a könyv még hosszabban fejtette ki. Ezek a kis szösszenetek megtörik a fő cselekmény fonalát és legszívesebben csak átlapoztam volna ezeket (bár jól megírtak, és lehet, hogy csak első olvasatra nem tudtam értékelni).
A könyv főszereplője olyan tipikus lassú víz partot mos mentalitású karakter. Ez érződik a könyv teljes cselekményén. Szerencsére Neil Gaiman számos egyedi karakterrel felrázza a történéseket.
Wednesday és Laura mindközül kiemelkedik. Wednesday a misztikumával és lazaságával, míg a zombi feleség a karakterfejlődésével és a cselekményt nagyban befolyásoló akcióival hívja fel magára a figyelmet.
Bár olvasható a könyv egésze, Shadow Lakeside-ba történő megérkezéséig nem volt meg bennem az a nem tudom letenni a könyvet attitűd. A Lakeside-i történésektől kezdve azonban felpörögnek az események. Gaiman mindezt mesterien komponálja meg.
A nyugalom szigete minden akció kiindulópontja. Innentől kezdve az utóbbi időben olvasott egyik legjobb könyvvé lépett elő az Amerikai istenek.
Shadow álmai a sorozatban is nagyon misztikusak és értelmezhetetlenek, azonban az egész cselekményt átolvasva összeáll a kép. Zseniális. Párhuzamok, metaforák, rejtett utalások. Biztos vagyok benne, hogy a felét sem fogtam fel.
Az American Gods sorozat első évadának befejezése után vettem kezembe a könyvet és abszolút megérte. A sorozat sokszor ködös, számomra néhol érthetetlen és több rész után sem álltak össze az egyes epizódokban elejtett utalások. A könyv ezzel sokszor letisztultabb és a mögöttes szimbólumokat is érthetően adja át az író, mint a sorozat.
2019 márciusában folytatódik az Amerikai istenek sorozat a második évaddal. A könyv elolvasásától függetlenül még mindig érdekesnek találom a sorozatot és most már egy másik szemszögből nézem a történéseket. Talán a könyv még segített is a történet értelmezésében.
Az Amerikai istenek egy sokáig lapos, azonban a holtpont után magával ragadó és erős szimbólumrendszerrel rendelkező könyv.