Nagy hibák: A legjobb befektetők legrosszabb befektetései

Sokunkat vonzanak a szélsőségek olvasóként. Hangos sikerekről szeretnénk hallani vagy katasztrófa filmekbe illő szcenáriókról olvasni. A szakmailag megalapozott tanácsok, az emberi gondolkodás típushibáira való rámutatás és a tuti tippet nem ígérő könyvek könnyen az ingerküszöb alatt maradnak.

Talán hatványozottan igaz ez a befektetési könyvekre. A legtöbb olvasó a sikert hajhássza, közben pedig nem engedheti meg magának, hogy a nagy bukások, hibák befolyásolják kockázatvállalási kedvét. Michael Batnick könyve egy jó marketingfogást használ figyelmünk megkaparintására, majd egy felszínesnek aligha nevezhető olvasmányélményt nyújt. A Nagy hibák sokkal több, mint a nagy befektetők bukásainak krónikája.

A bukások valójában csak a befektetéseket gyakran befolyásoló döntéshozatali hibáink szemléltető példái (bár annak kétségkívül hatásosak). A jól strukturált fejezetek rendre megérkeznek egy kognitív torzításra épülő magyarázathoz és a szerző gyakorlati tanácsaihoz.

Michael Batnick a Ritholtz Wealth Management kutatási igazgatója, saját elmondása szerint sem a legsikeresebb befeketetők archetípusa. Batnick a The Irrelevant Investor című blog szerzője és egy befektetési podcast házigazdája. A szerző a tuti befektetési tippek mellett a jó történetekre is vadászik, amelyektől hemzseg könyve, a A legjobb befektetők legrosszabb befektetései alcímmel megjelent Nagy hibák.

Mivel egy összefoglalóban nem tudom minden szükséges részletét átadni a könyvben szereplő történeteknek, ezért a “mit tanultam én” a könyvből séma mentén szeretném megosztani veled a tapasztalataimat.

A tudás önmagában nem elég

A technológia fejlődésével egyre több információ áll a rendelkezésünkre. Amikor mindenki ugyanazokat a kimutatásokat lapozgatja, ugyanazt az algoritmust használja és úgy általában mindenki ugyanazokra a forrásokra alapozza döntését, akkor a szerencse szerepe felértékelődik.

Gondolhatnánk azt, hogy képességeink és intelligenciánk jelentheti a különbséget a pénzpiacokon. Batnick szerint azonban ez koránt sincs így:

“…a Wall Streeten mindenki annyira okos, hogy a zsenialitásuk kioltja egymásét. Ráadásul a részvényárfolyamok  nagyrészt már tükröznek mindent, amiről nekik tudomásuk van, ennek következtében pedig, ami a jövőben történik, az jelképezi azt, amit nem tudtak.”

A túlzott önbizalommal ötvözött intelligencia azért lehet veszélyes kombináció a piacokon, mert nem számol a szerencse jelentős szerepével.

Te mihez értesz?

Warren Buffett és Charlie Munger a világ legsikeresebb befektetői közé tartoznak, nem mellesleg régi üzlettársak. A szerző természetesen a két öreg legnagyobb bukásait is elmeséli, azonban engem mégsem veszteségeik története fogott meg, hanem szabályaik. Önmagukkal szemben támasztott szabályaik miatt ugyan néha kimaradtak a nagy sikertörténetekből, de hosszú távon szinte mindig jobban jártak. Kísértetiesen hasonlítanak ezek a szabályok Ray Dalio elveihez

Ilyen szabály mindkét befektető esetében saját kompeteciakörük meghatározása

Buffett csak olyan vállalatokat vásárol, amelyek iparágát érti. Kimaradt a dotkom korszak slágertermékeiből, mégis növekedni tudott. Charlie Munger bukásainak minimalizálásában is nagy szerepet játszott, hogy nem vonták el figyelmét számára ismeretlen iparágak lehetőségei.

Azokra a területekre koncentrálnak, amelyeket jól ismernek. Veszteségeik kordában tartásában, pedig kulcsszerepet játszott a saját szabályaikhoz való ragaszkodás.

A túlzott magabiztosság

A könyvben elmesélt bukások jelentős része a szerencsejátékokból is jól ismert sémára illeszkedik. 

  1. Sikert érünk el. 
  2. Újabb lehetőség ígérkezik. 
  3. All-int mondunk. 
  4. Majd mindent elveszítünk. 

Egy apró siker is túlzott magabiztossággal vértezhet fel bennünket és elhomályosítja gondolkodásunkat. Magabiztosságunk kordában tartására a szerző Warren Buffett metaforáját használja:

“Ha kapnál egy lyukkártyát, rajta húsz lyukkal, és ezek a lyukak jelképeznék az életed hátralévő részében általad megtehető összes befektetést, sokkal alaposabban végiggondolnád, hogy mit is csinálsz.”

A lelassulás képes kordában tartani impulzív döntéseinket.

A múlt befolyása

A pénz pszichológiája című könyvében Morgan Housel is szemléletesen ír az eltérő gazdasági helyzetben felnövő és dolgozó befektetőkről. 

Teljesen más a kockázatvállalás mértéke egy gazdasági válságot megélt és egy gazdasági fellendülésbe születő befektetőnek. Vannak események, amelyekről nem elég olvasni, csak az esemény okozta hegek tudják befolyásolni viselkedésünket. A hegek szerepét azonban nem szabad lebecsülni.

Batnick is kiemeli a múlt döntéseinkre való befolyását. A szerző szerint múltbeli tapasztalatainkat is magunkkal cipeljük. Tapasztalataink alapján próbáljuk meg értelmezni a világot. Ott is párhuzamokat keresünk, ahol valójában nincs. Épp ezért sokszor hamis okfejtés alapján hozunk döntéseket.

Kognitív torzítások

Döntéshozatalunk jól dokumentált vakfoltjai, a kognitív torzítások több legendás befektető bukásához vezettek. Michael Batnick nem kacag kárörvendő módon mások bukásán, hanem rámutat azokra a típushibákra, amelyeket nagy valószínűséggel mi is el fogunk követni egyszer-kétszer.

Tulajdonítási torzítás

“A tulajdonítási torzítás arra az emberi hajlamra utal, hogy sikereinket saját képességeinknek tulajdonítjuk, kudarcainkat pedig külső szerencsétlen tényezőknek.”

A feltételezett zsenialitás néha csak vakszerencse. Sokszor csupán a véletlen folytán nyerünk, erre a tapasztalatra építeni pedig félrevezető és káros. Ahogy Bill Gates mondta: “A siker vacak tanár. Arra csábít, hogy tévedhetetlennek gondoljuk magunkat.”

Birtoklási hatás

“Miután fogyasztóként vagy befektetőként vásárolunk valamit, többre értékeljük az új szerzeményünket, mint ahogy azelőtt tettük, hogy a miénk lett.”

Összefoglalás

A legtöbb olvasásra érdemes befektetésekről szóló könyv egy idő után elveszíti relevanciáját. A bemutatott stratégiák elavulnak, a környezet megváltozik. A műfaj egyik nagyra becsült kötete, Az intelligens befektető is számtalan kiadást élt meg. Néhány fejezetet egyszerűen aktualizálni kellett időről időre.

A Nagy hibák történetei különböző évtizedekben, más-más környezetben játszódnak. A szerző nem ragad le a részleteknél, hanem örökérvényű szabályokat keres. Egy sztorizgatós kötet ez, ami meglepően mély gondolatokat tartalmaz. Érdemes belelapozni.

michael batnick - nagy hibák

Kedvenc idézetek

“A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.” – Mark Twain

“Azzal foglalkozni, hogy valaki nálad gyorsabban keres pénzt, a halálos bűnök egyike. Az irigység igazán ostoba bűn, mert ez az egyetlen, amelyből semmi örömöd nem származhat. Temérdek gyötrelem és semmi öröm. Miért akarnál felszállni erre a vonatra?” – Charlie Munger

“A katasztrofális veszteségek elkerülésének legjobb módja, ha már a befektetések előtt eldöntöd, hogy mennyi veszteséget vagy hajlandó elviselni – akár százalékos mértékben, akár összegszerűen. Döntéseidet ily módon a logika, és nem a félelem – vagy a pozíciódhoz való egyéb érzelmi kötődés fogja vezérelni.”

“Egy bölcs és szerencsés ember nem követi el kétszer ugyanazt a hibát. Biztosan elköveti azonban az eredeti hiba több tízezer variánsa közül valamelyiket.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük