A motiváció nem más, mint az általános hajlandóság arra, hogy valamit cselekedj. Ezzel az “általános hajlandósággal” időnként és tevékenységenként sokaknak problémái adódnak. Nem vagyok ezzel másképp én sem. Van egy-két feladatom, amit régóta fogcsikorgatva végzek, pedig korábban különösebb noszogatás nélkül csináltam meg azokat.
Mivel céljaimhoz szorosan kapcsolódnak ezek a feladatok, így elkezdtem különböző taktikákat próbálgatni a motivációm visszaszerzéséhez.
Létezik egy népszerű félreértés a motivációval kapcsolatban, miszerint a motiváló filmek, videók passzív nézésével, inspiráló könyvek olvasásával érkezik meg. Rövid távon működnek ezek az instant motivációs koktélok, azonban egy idő után teljesen haszontalanok. Más módszer után kellett nézzek, így a motivációt vizsgáló kutatások mélyére ástam és tudományosan bizonyított tippeket kerestem.
Egy kis kutatással nem váltam a téma szakértőjévé és közel sem állítom, hogy mostantól minden mundén tevékenységet kirobbanó motivációval végzek. Viszont megértettem, hogy miért akadnak problémáim önmagam motiválásával és hogyan változtathatok rajta.
Ha a cikk végéig velem maradsz, akkor a “képes vagy rá” és “a könnyű nap tegnap volt” mélységű motivációs tippek helyett kutatások által bizonyított modellekkel és gyakorlati tippekkel leszel gazdagabb, amit saját helyzetedben is hasznosíthatsz.
Mi a motiváció?
Motiváció 1.0 – Túlélés
A Motiváció 3.0, Daniel H. Pink egyik leggyakorlatiasabb könyve, három szintre osztja a motivációt. Miután megszerezzük a különböző szintek kínálta jutalmakat, a motivációnk fenntartásához többre lesz szükségünk. A következő szintre lépünk, egészen addig, amíg meg nem érkezünk a motiváció csúcsához, a motiváció 3.0-hoz.
Pink rendszere a Maslow-piramis tanulságait a motivációelmélet területére helyezi át.
“A vadászathoz és a kardfogú tigris előli meneküléshez löketet adó belső motiváció volt a motiváció 1.0. Nem volt elegáns, nem volt különböző a majmok ösztöneitől, de jól működött. Ameddig már nem működött.”
Daniel H. Pink
A túlélés a motiváció 1.0.
Lakhely, étel és biztonság.
Vannak akik totális baromságnak gondolják motivációról beszélni és igazuk van. Aki a napi betevőért gürizik vagy lakhatása múlik a teljesítményén, annak hajtóerejét a motiváció 1.0 biztosítja. Az önkiteljesedés, érdeklődésének megfelelő munka, munka-magánélet egyensúly csupán úri huncutságok számára.
Van fedél a fejed fölött és kenyér az asztalodon. Mit akarsz még?
Bár jogos a kérdés, azonban ha a túléléshez szükséges alapokat megteremtettük, akkor rövidesen más motivációs forrás után nézünk. A rosszabb helyzetben lévőkkel történő megszégyenítés pedig aligha növeli a motivációt.
A motiváció első szintjét már több száz éve megugrotta az emberiség. Az ipari forradalom és a folyamatos fejlődés lehetővé tették az életszínvonal növekedését és a biztos lakhatást.
Az újonnan összeeszkábált gyártósorok munkásait valami új, a túlélésen túlmutató eszközzel kellett motiválni.
Motiváció 2.0 – Jutalmazás és büntetés
“Az emberek többek, mint a biológiai szükségleteik. Az elsődleges hajtóerők még mindig számítanak, de nem egészen kontrollálják azt, akik vagyunk. Van egy második hajtóerőnk: keressünk a jutalmat és kerüljük a büntetést. Ez az új operációs rendszer a motiváció 2.0.”
Daniel H. Pink
A rutinszerű, kreativitást nem igénylő feladatoknál hatékony motivációs eszköz a jutalmazás és a büntetés. A gyártósorokon pontosan erre az újfajta motivációforrásra volt szükség, hogy növeljük a hatékonyságot és maximális szinten pöröghessen a termelés.
A probléma a motiváció 2.0-val, hogy már nem a 17. századi gyártósorok feláldozható munkásai vagyunk. A változások az ipari forradalommal nem értek véget. A számítástechnika fejlődése, a robotizáció és az egyre fejlettebb szoftverek már nem csak a gyártósori munkásokat, hanem a rutinszerű fehér galléros munkaköröket is kiváltják.
“Amikor a kék gallért fehérre cseréltük, még akkor is gyakran rutinfeladatokat végeztünk. Ezért tudtuk csökkenteni a könyvelés, jog, számítástechnika és megannyi más területen a munkát szkriptekkel, formulákkal vagy csekklistákkal. De manapság a rutinszerű fehérgalléros munkák nagy része eltűnni látszik Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, Japánban és Dél-Koreában. Egy verseny indult meg, hogy a legolcsóbb helyekre szervezzék ki azt. Indiában, Bulgáriában a Fülöp-szigeteken és más országokban alacsonyan fizetett munkavállalók gyakorlatilag algoritmusokat futtatnak, megkeresik a helyes választ és elküldik valakinek, aki hatezer mérföldre van.”
Daniel H. Pink
A hosszú élet és az egyre kevesebb biztonságot jelentő állások miatt sokunknak el kell gondolkodnunk, miben is rejlik a valódi tehetségünk, mihez tudunk hozzájárulni és hogyan fejleszthetjük saját képességeinket.
Ehhez pedig nélkülözhetetlen a belső motiváció. Ha kreativitást igénylő, összetett feladatoknál próbálunk külső motivációs eszközöket bevetni, akkor számolnunk kell azok rejtett árával.
Több kutatás bizonyította, hogy a jutalmak és büntetések negatívan hatnak a belső motivációra.
Próbálj meg egy gyereket matek tanulására rávenni, azzal hogy minden megoldott feladat után fizetsz neki. Rövid távon biztosan jobban fog teljesíteni, de hosszú távon elveszíti a matematika iránti érdeklődését.
Az emberek jutalmakkal szeretnék mások motivációját növelni, de ezzel tudatlanul ugyan, de aláássák a személy belső motivációját a cselekvés iránt.
Motiváció 3.0 – Belső motiváció
A motiváció 3.0 abból a megfigyelésből indul ki, hogy a rutinszerű, nem túl érdekes feladatok iránymutatást igényelnek, az összetett, érdekesebb feladatokhoz pedig inkább önirányítás szükséges.
Open-source projektek
Pink a belső motiváció szemléltetésére a világ legnagyobb digitális enciklopédiáját és korabeli versenytársát hozza példaként. A Microsoft 1993-ban vállalati erőforrásokat nem kímélve kezdett el dolgozni a világ legjobb digitális enciklopédiájának szánt Microsoft Encarta-n. Az Microsoft Enciklopédiáját CD formájában értékesítette több-kevesebb sikerrel, amikor is 2001-ben megjelent egy önszerveződő versenytárs a Wikipedia.
A Wikipédia egy open-source project, tehát a szócikkeket írók, a szerkesztők és egyetlen hozzájáruló sem kap fizetést a munkájáért. Minden a belső motivációtól függ. A Wikipedia nyolc év alatt okafogyottá tette az Encarta-t, amit 2009-ben kapcsolt le a Microsoft. A Wikipedia (és minden open-source projekt) hozzájárulói egy nagyobb cél érdekében áldozzák idejüket a projektre, mintsem jutalom reményében.
A munkát belső motivációból végzik, nem szükséges számukra iránymutatás és elkötelezettségüket nem befolyásolják negatívan a jutalmak és büntetések.
Az open-source projektek rámutatnak, hogy egy állás, ami önmagában nem érdekes, de egy nagyobb célt szolgál, lehet jelentőségteljes és épp ezért motiváló.
Célok és számok
“A célok, amelyeket az emberek maguktól tűznek ki és vállakoznak elérésükre általában egészségesek. De mások által állított célok (értékesítési célszámok, negyedéves bevételek, központi tesztek pontszáma) rossz hatással lehetnek a teljesítményre.”
Daniel H. Pink
A probléma azzal, hogy egy számot teszünk meg az egyetlen dologgá, ami számít, hogy az emberek megtalálják a legrövidebb utat annak eléréséhez. Környezetet, erkölcsöt, emberi életeket rendelnek alá céges célszámoknak.
A rossz mérőszámok pedig egyenesen rombolják a motivációt. A munka idő alapú mérése például negatívan hat az olyan nem rutinszerű feladatokra, ahol a kapcsolat aközött, hogy valaki mennyi időt tölt a feladattal és milyen eredményt produkál nincs összefüggésben.
De milyen a jó cél?
Egyénileg érdemes teljesítmény és tanulás alapú célokat is kitűzni.
Franciából ötöst szerezni például egy teljesítmény alapú cél. Folyékonyan beszélni pedig egy tanulás alapú. Mindkét cél normális és széles körben használt. Carol Dweck, a growth mindset fogalmának kiötlője szerint mindkettő segítheti a teljesítményt, de csak az egyik vezet kiválósághoz.
Mi táplálja a belső motivációt?
Míg a túlélés és a jutalmak inkább a biológiai szükségleteinket elégítik ki, addig a belső motivációt a pszichológiai szükségleteink táplálják.
A belső motiváció fenntartásához három dolog különösen fontos:
- Autonómia: A belső motiváció fenntartásához szükséges, hogy közvetlen ráhatásunk legyen az eredményekre és legyen szabadságunk a munka elvégzésének módját illetően. Egy agyonszabályozott környezetben nehéz motiváltnak maradni.
- Megfelelő képesség: Érdemes olyan problémákon dolgoznunk, amelyek próbára teszik képességeinket, de nem állítanak lehetetlen kihívások elé.
- Személyes kapcsolódás: Fontos, hogy a tevékenység céljával azonosulni tudjunk. Hiába kapunk szabad kezet egy megfelelő nehézségű feladat elvégzésére, ha azt értelmetlennek vagy erkölcstelennek tartjuk.
Amikor ez a három szükséglet kielégítésre kerül, motiváltak, hatékonyak és boldogok vagyunk. Amikor bármelyik sérül, ugyanúgy sérül a motivációnk, hatékonyságunk és boldogságunk is.
Hogyan maradjunk motiváltak?
Miután megismerkedtünk a belső motivációt leggyakrabban befolyásoló tényezőkkel az autonómiával, a megfelelő képességgel és a személyes kapcsolódással, most érdemes megnézni, hogyan tudjuk a különböző pszichológiai szükségletekből a legtöbbet kihozni.
1. Autonómia
A mozgásterünk növelésére nincs egy minden esetben használható keretrendszer, ugyanis az minden tevékenységben más, mindenkinél egyedi. Nem akarok az autonómiáról feleslegesen okoskodni.
Te tudod milyen szintű mozgástérre van szükséged egy feladat elvégzésénél. Ha nem szeretsz részletes útmutató alapján dolgozni, akkor keress olyan lehetőséget, ahol nagyobb szabadságot kapsz.
2. Megfelelő képesség
A Goldilocks-szabály szerint a belső motivációnk akkor tetőzik, amikor a jelenlegi képességeink határát feszegető problémákon dolgozunk.
Egy óvodások elleni focimeccs valószínűleg nem fog lázba hozni téged, mint ahogy egy A ligás olasz csapattól kapott tizedik gólt sem a fejlődés lehetőségeként fogod megélni.
A kiválasztott feladat ne legyen se túl nehéz, se túl könnyű. Pontosan a meglévő képességeid határát feszegesse. Ez azért is fontos, mert ebben az állapotban van a legnagyobb esélyed a flow élményre.
Flow-élmény
A flow egy olyan mentális állapot, amit akkor tapasztalsz meg, amikor annyira koncentrálsz egy tevékenységre, hogy a körülötted lévő világ elhalványul. A flow az elköteleződés mély érzete, amelyből a motiváció 3.0 is merít.
Csíkszentmihályi Mihály kutatásai szerint a flow nemcsak egy kellemes melléktermék, hanem létszükséglet. Amikor kísérleteiben arra kérte a résztvevőket, hogy figyelmesen kövessék milyen tevékenységtől kerülnek flowba, majd tudatosan hagyják el azokat, a kísérleti alanyok rossz közérzetre, sőt fejfájásra panaszkodtak a flow-mentes időszak során.
A flow szükséges a túlélésünkhöz. Olyan, mint az oxigén.
Tudatos gyakorlás
Ha fenn szeretnénk tartani belső motivációnkat, akkor a Goldilocks szabály szerint a fejlődésnek életünk szerves részévé kell válnia. Ez leírva persze sokkal egyszerűbb, mint a gyakorlatban.
Ha folyamatosan magasabbra szeretnénk tenni azt a képzeletbeli lécet, akkor egy idő után a rendszeres gyakorlás, a puszta részvétel már nem fog rajtunk segíteni.
Tudatos gyakorlásra lesz szükségünk.
A tudatos gyakorlás nem naponta pár kilométer futása vagy 20 perc zongoragyakorlás minden reggel. Ennél sokkal fókuszáltabb, tudatosabb és fájdalmasabb.
A tudatos gyakorlás az, amikor a szokásos kilométerek után sprintekbe kezdesz, amikor azokat a darabokat játszod a zongorán, amiket nem tudsz tökéletesen. A tudatos gyakorlás az, amikor Tiger Woods a péntek esti egyetemi bulik helyett zuhogó esőben golfozik, mert ritkán gyakorolhat vizes pályán.
Szokások
Ha motiváltak vagyunk a fejlődésre, még akkor is könnyű halogatásba kezdeni. A valóban fontos céljaink eredményét általában nem azonnal, hanem hosszú idő múlva fogjuk realizálni.
Egy könyvet nem írunk meg egyetlen délután alatt (remélhetőleg), hanem több kutatással és írással töltött óra előzi meg a végeredményt, nem beszélve a gyakorlással töltött időről.
Hosszú távú gondolkodás nélkül azonban könnyen lecseréljük távlati céljainkhoz szükséges tevékenységeket a pillanatnyi örömöt okozó társukra. Ahhoz, hogy ezeket a gondolkodásbeli hiányosságokat kompenzáljuk, érdemes olyan rendszereket létrehoznunk, amelyek könnyebbé teszik a szükséges lépések megtételét.
A csúcsteljesítményt nyújtók munkája nem motivációtól vagy inspirációtól függ. Olyan rutinokat alakítottak ki, amelyek közelebb viszik őket céljaikhoz.
Az Atomic Habits szerzője, James Clear, könyve publikálását megelőzően két évig minden héten publikált legalább két új cikket blogján. Voltak pillanatok, amikor nem érezte motiváltnak magát, mégis megírta a heti adagot. A titka (épp úgy, mint a könyve) a szokásokról szól.
Nem ült le minden nap azonnal írni, hanem becsapta magát egy játék előtti rutinnal. Minden írás-session előtt egy nagy pohár vizet ivot, amivel kondícionálta magát a következő lépésre, az írásra.
A szokásguru az edzésnél is használta ugyanezt a módszert. Ahelyett, hogy rögtön az edzőterembe ment volna, először csak felvette az edzőcipőjét. A következő lépés pedig automatikusan következett.
3. Személyes kapcsolódás
A személyes kapcsolódás értékrendünktől és személyiségünktől függ. Az autonómiához hasonlóan ez is egy nehezen megfogható terület, így tippek helyett egy újabb modellt kerestem, ami választ adhat kérdéseinkre.
Ikigai
Az Ikigai fogalma eredetileg a Japán déli-részén elterülő Okinawa-szigetekről származik, amelynek lakói nem ritkán a tekintélyes a 100.életévüket is megélik. Sokak érdeklődését felkeltette ez a különösen hosszú élet, így interjúk és kutatások sorozatával próbálták rájönni a hosszú élet titkára.
Egyesek szerint a hosszú élet japán titka az Ikigai.
Az Ikigai nem más, mint a dolog, ami miatt reggel felkelsz.
A küldetésed.
Az életcélod.
Úgy találhatod meg, ha készítesz egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretsz, amikre szüksége van a világnak, amiben jó vagy és amiért megfizetnek. Ha valamit mindegyik kategóriába be tudsz illeszteni az lesz az Ikigai-od.
Bár nem szorosan a személyes kapcsolódásaid megtalálásáról szól az Ikigai, azonban a modell kitöltése segíthet a nagy kérdések megválaszolásában is.
Motiváció dióhéjban
A motiváció összetett és velünk együtt változik. A Maslowi-piramishoz hasonlóan a túlélés a legnagyobb motivációs forrásunk, de sok esetben a külső motivációs eszközök, a jutalmazás és a büntetés is hatékony lehet. A kreatív és összetett feladatok elvégzéséhez azonban szükségünk van egy erős belső motivációra. Napjainkban a monoton feladatok nagy részét automatizálással vagy kiszervezéssel oldják meg, így szinte nélkülözhetetlen készség az önirányítás.
A belső motivációt megfelelő szintű autonómia biztosításával, képességeink fejlesztésével és értékrendünkkel összhangban választott célokkal tarthatjuk fenn.
Képességeinket nehéz, de nem lehetetlen kihívásokkal, szokások kialakításával és tudatos gyakorlással fejleszthetjük. Értékeink és küldetésünk felfedezésében pedig segítségünkre lehet az Ikigai.
A cikkben nem sablonos tippeket kerestem, hanem kérdéseket, amelyek segítenek rátalálni a motivációnkra. Ez a nehezebb út, de hosszú távon az egyetlen működőképes. A probléma, hogy a feladatod itt nem ér véget a cikk elolvasásával. Most következik az olvasottak alkalmazása.
Ha sikerült megválaszolni a cikkben feltett kérdéseket és hasonló mélységben szeretnél olvasni hatékonyság növeléséről, akkor a következő cikk hasznos lehet:
Először hallottam ezen kifejezésekről és kifejtésükről. Hölgyeim, Uraim, le vagyok nyűgözve,
nagyképűnek hangozhat, de a tudatom legmélyén ezt Éreztem, ha nem is tudtam róla!