A memento memori egy latin kifejezés, jelentése: emlékezz a halálra. A mindennapok pörgése közben könnyen azt hihetjük, hogy a jelen pillanat örökké tart. Temérdek időnk van, ezért nem sietünk. Természetesnek vesszük a szeretteinket, ezért elhanyagoljuk őket. Cél nélkül tengődünk, mert úgyis van még időnk kitalálni mit csináljunk az életünkkel.
Mit tennél, ha egy rutin vizsgálat során a leleteket vizsgáló orvos arca elkomorulna, félrehívna és egy szörnyű hírt közölne: halálos beteg vagy. Hetek, maximum hónapok vannak hátra az életedből. Lehet eszeveszett tempóban kezdenél hozzá bakancslistád elemeinek megvalósításához. Lehet több időt töltenél szeretteiddel. Elgondolkoznál azon, mit csinálj addig, amíg élsz. Ha elkezdünk gondolkodni az időről, akkor hirtelen fontossá válik. Ez a memento mori célja.
Mert meg fogsz halni. A halálos diagnózist ugyanaz az orvos állapította meg, aki a világra segített. Ez az élet valósága. Mindenki aki megszületik előbb utóbb meghal. Egyre tovább élünk a modern kor vívmányainak hála, de a halál tényét egyetlen vakcina, kezelés vagy beavatkozás sem tudja megváltoztatni.
Memento mori a művészetekben
Az elmúláson való gondolkodás a legtöbb kultúrában jelen volt a történelem során. A halál nem mindig volt olyan távoli, mint napjainkban. A pestisjárványokkal, vallásháborúkkal és magas gyermekhalandósággal fémjelzett középkorban a halál a mindennapok része volt. Ez megjelenik a művészetekben is.
A reneszánszt meghatározó, majd a barokk idején tetőző vanitas-festmények olyan alkotások voltak, amelyek a halál megkerülhetetlenségére utaló és az idő múlására emlékeztető szimbólumokat tartalmaztak. Koponyákat, csontvázakat, homokórát, elhervadt virágokat, kioltott gyertyát.
A haláltánc (dance macabre) ugyancsak a késő középkort meghatározó allegorikus műfaj. A halál közelségét jelenítették meg versekben, színdarabokban, képzőművészeti alkotásokon. Láttál már táncoló csontvázakat ábrázoló festményt? Az elmúlásra figyelmeztetnek ezek a groteszk képek is.
Dicsőség és elmúlás
A memento mori motívuma azonban nem a középkorban jelent meg először. Az Ókori Róma diadalmeneteinek a tömegek által figyelmen kívül hagyott szertartási eleme volt a memento mori, ami a halál közelségére emlékeztette a győztes hadvezéreket.
A hadjárat után az ünnepelt hadvezért piros vagy lila tógába öltöztették és arcát pirosra festették, hogy a háború istenére, Marsra emlékeztessen. A Capitoleumhoz érkezve áldozatokat mutattak be az isteneknek, kivégezték a hadifoglyokat, miközben látványosan ünnepelt Róma népe.
Az egyik legérdekesebb része a diadalmenetnek a győztes hadvezér mögött álló rabszolga volt, akit egyetlen feladattal bíztak meg. A menet során a következőket súgta a győztes hadvezér fülébe: „Tekints magad mögé! Ne feledd, hogy ember vagy!”. Emlékeztette a hadvezért halandóságára még a győzelem pillanataiban is.
Sztoikus gyakorlatok
Marcus Aurelius, a római császár és sztoikus gondolkodó fülébe is számtalanszor súgtak halandóságára emlékeztető mondatokat, ahogy a többi sztoikus filozófust is fogalkoztatta az elmúlás gondolata.
A sztoicizmus egyik legfontosabb tanítása, hogy a befolyásunk alatt álló dolgokra érdemes koncentrálnunk, nem meglepő tehát, hogy a memento mori gyakorlása különböző módon, de az össze gondolkodónál felfedezhető.
Csináld azt, ami fontos!
“Élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell.”
Marcus Aurelius
A római császár gondolatait összegyűjtő Elmélkedésekben visszatérő gondolat a halálon való gondolkodás. Az élete jelentős részét hadviseléssel töltő császár tudta, hogy a halál pallosa folyamatosan a feje felett lebeg, ezért döntéseit ennek megfelelően alakította.
“Minden cselekedetnél esetről-esetre vizsgálódva tedd föl magadnak a kérdést: azért rettenetes-e a halál, mert ettől elüt téged.” – javasolja Marcus Aurelius.
Rengeteg időt vesztegetünk el olyan tevékenységekkel, amelyeket nem szeretünk, hogy bizonyítsunk olyanoknak, akiket nem tisztelünk és olyan javakat szerezzünk meg, amelyekre valójában szükségünk sincs.
Az idő értéke
“Senki se rabolja el egyetlenegy napomat sem, aki semmi méltóval nem képes kárpótolni ekkora veszteségemet”
Seneca
Az idős korában is aktív Seneca számtalan levelében elmélkedik az idő értékéről. Az elfoglalt politikus-drámaíró-filozófus szerint nem az időnk kevés, hanem mi használjuk felelőtlenül. Tanuljunk meg nemet mondani, hiszen az elpazarolt időnket senki sem adhatja vissza.
Luciushoz írt levelében Seneca arra kéri barátját, hogy éljen úgy minden nap, mintha az lenne az utolsó. Sőt, Seneca szerint a legjobb, ha úgy élünk, mintha ez a pillanat lenne az utolsó.
Ezek a gondolatok nem változtatnak bennünket hedonistává Seneca szerint. Épp ellenkezőleg: értékelni fogjuk, hogy lehetőségünk van tevékenységekkel megtölteni napunkat.
Mulandóság
“A halál, a száműzetés és minden a világon, ami irtózatosnak látszik, mindennap szemeid előtt lebegjen! Leginkább azonban a halál. Sohasem fogsz akkor közönséges dolgokra gondolni, és nem is fogsz túlságosan vágyakozni valamire.”
Epiktétosz
A rabszolga-filozófus másik írásában egy szokatlan, már-már abszurd gyakorlatról olvashatunk.
Amikor este jó éj csókot nyomsz szeretteid arcára, gondolj arra, hogy talán nem élik meg a reggelt. A negatív vizualizáció célja nem önmagad letargiába süllyesztése, hanem a felkészülés az elkerülhetetlenre és a pillanat értékelése.
Útravaló
Az ambiciózus emberek mindig sietnek. Többet akarnak elérni, ezért folyton úton vannak, mindig dolguk van. Miért sietsz? Lassulj le, értékeld azt amid van, ne vedd magától értetődőnek a téged körülvevő világot, mert az óra ketyeg.
A memento mori lehet egy szomorú felismerés, de rávilágíthat az élet értelmére is.
Csináld azt, ami fontos számodra!
Védd meg saját időd, a legértékesebb erőforrásod!
Vedd észre és értékeld a pillanat szépségét! Légy őszinte, ne legyél haragos, mert lehet nem lesz időd a megbocsátásra!
Nekem ezekkel a tanulságokkal szolgál a memento mori. Számodra mit mond a sztoikus gyakorlat?
További cikkek sztoicizmusról
Borítókép Michael Harvey munkája – Behance