Szeretnél elveszni egy másik univerzumban? Hihetetlen történeteket, kidolgozott lélekrajzokat olvasni úgy, hogy közben magával ránt a könyv cslekménye? Akkor ez a lista neked készült.
Ez a legjobb fantasy könyveket és rám különösen nagy hatást gyakorló regényeket magába foglaló listám. Mindegyik könyvet olvastam és csak a legjobbakat ajánlom.
Andrzej Sapkowski: Vaják könyvek
A Vaják egy nagy sikerű dark fantasy könyvsorozat a lengyel Andrzej Sapkowski írótól. A történet egy Földhöz hasonló bolygón játszódik, ahol emberek, törpék, tündérek, boszorkányok és szörnyvadász mutánsok élnek.
A Vaják-történetfonal egy pontján az ismert világba kapu nyílt egy másik, szörnyek lakta dimenzióból, így került rengeteg szörny a világba. Ezen szörnyetegek legyőzésére turbóztak fel visszafordíthatatlan eljárásokkal embereket. Ők a Vajákok. A könyvekben pedig egy bizonyos vaják, Ríviai Gerált kalandjait követhetjük végig.
2019-ben ismerkedtem meg a vajákkal, amikor debütált a Henry Cavill főszereplésével forgatott Netflix-sorozat. Szeretek jó megfilmesített sztorik eredeti porhüvelyéhez, a könyvekhez, visszatérni, ezért vettem kézbe a sorozat első kötetét, Az utolsó kívánságot.
A Vaják-sorozat nyolc könyvből áll, melyek sorrendje a következő:
- Vaják: Az utolsó kívánság
- Vaják: A végzet kardja
- Vaják: Tündevér
- Vaják: A megvetés ideje
- Vaják: Tűzkeresztség
- Vaják: Fecske-torony
- Vaják: A tó úrnője
- Vaják: Viharidő
Az első két könyv novelláskötetek, amiben Ríviai Geralt különösebben össze nem érő kalandjairól olvashatunk. Az első regény, ahol már egy történetszálon fut a cselekmény, az a Tündevér.
Mint minden képernyőre vitt fantasy történetnél, a Vajáknál is jelentős különbségeket találunk a könyvek és a sorozat (vagy akár a játékok) között. A sorozat első évada válogatgatott a novellákból, így maradt ki számtalan érdekes sztori. A folytatásban pedig cselekményében is jelentősen eltér a sorozat a könyvektől, így, ha a könyvek olvasására adod a fejed, akkor egy új Vaják sztorit ismerhetsz meg, ami szerintem jobb, mint a sorozatban tapasztalt.
J.K. Rowling: Harry Potter könyvek
Kisiskolásként nem voltam nagy olvasó. Bambi, Vuk, Kincskereső kisködmön. Átrágtam magamat rajtuk, mert muszáj volt. Olvastam, de nem értettem miről van szó. Élvezni pedig főleg nem élveztem a kötelezőket. Üldözik, lelövik, meghal. Mi ebben az érdekes?
Az első könyv, amit nem tudtam letenni, az a Harry Potter és a bölcsek köve volt. Nem azért olvastam, mert ez volt a feladat. Csak olvastam, mert érdekelt. Egy varázslatos világba vitt magával Harry Potter, ahonnan nem akartam távozni. Még a varázslatok halandzsa neveit is kigyűjtöttem egy füzetbe. Sorban elolvastam az addig megjelent könyveket, majd vártam a folytatást.
A karcsú kétszáz oldalas kötelező olvasmányokat rendszerszerűen, a naponta öt oldal “kötelező” lapot teljesítve olvastam el. Egy könyv egy nyáron kitartott.
Az ötödik HP kötetet, a Harry Potter és a Főnix rendjét karácsonyra kaptam ajándékként. Újévre már elolvastam a könyvet, pedig nem 200 oldal. Az ötödik részt azóta is a polcomon tartom, ahol nincs lehetősége porosodni.
Az első könyv, amit életemben újraolvastam ugyanez a kék borítós Harry Potter kötet volt. Szinte minden évben újra kezembe veszem az ötödik részt és néha a befejező kötetig meg sem állok.
Velem a Harry Potter könyvek szerettették meg az olvasást. Szerethető, izgalmas és varázslatos történet ez, amiben nem a tudományosságot vagy a nevelő célzatot kell keresni. Élvezni kell, mert lehet.
J.R.R Tolkien – A Gyűrűk Ura könyvek
Valamilyen furcsa oknál fogva szeretem a nagyszabású fantasy-univerzumokat. A Harry Potter mellett A Gyűrűk Ura univerzum filmjeit néhány évente újra szoktam nézni, a könyveket eddig azonban sosem olvastam. Ezt a hiányosságot pótoltam az utóbbi időben és javaslom neked is.
A filmek felgyorsítva ugyan, de apró eltérésekkel követik a könyvek cselekményét. Lényeges különbség azonban az idő. J.R.R Tolkien történetei egy nagy utazást mesélnek el filmvásznon és a könyvekben egyaránt. A nagy utazást azonban extra kitérőkkel, új szereplőkkel és több részlettel, magyarázattal izgulhatjuk végig könyv formában.
A filmekben elejtett számtalan utalás érthetetlen volt számomra, de a könyv kontextust adott a zavaros részleteknek. Családfák, eredettörténetek, mesék és számomra új szereplők egészítették ki a számomra csupán a filmekből ismert univerzumot. Érdemes a filmek mellett (vagy helyett) a könyveket, a középföldi történetek eredeti forrását is elolvasni.
Neil Gaiman: Sosehol
A hétköznapi világ és a határtalan képzelet találkozik Neil Gaiman könyvében. A Sosehol tipikusan az a könyv, amelyet, ha a kezedbe veszel nem tudod letenni. Érdekes, fordulatokban gazdag és mesterien kidolgozott. Meglepő bölcsességeket ad karakterei szájába az író, miközben nem kell sokat gondolkodnunk a történet megértésén, csak sodródunk a főhősökkel. Új lények, egyedi árnyékvilág, erős szimbólumrendszer és rengeteg kaland fémjelzi a Soseholt.
Olvasd el részletes összefoglalóm a könyvről >>
Neil Gaiman: Északi mitológia
Odin, Thor, Loki és a többi jól ismert északi isten feledésbe merült történeteit, az északi mitológia szerinti világ keletkezését, viszályait és pusztulását olvashatjuk Neil Gaiman kötetében.
Gaimantól hozzászoktunk már a varázslatos világokban játszódó könyvekhez, amelyekben képzelete egyedi és utánozhatatlan környezetet alkot. Az Északi mitológia ilyen szempontból formabontó. Gaiman összegyűjtötte az északi mondavilág történeteit, felkereste Odin és Thor kalandjait már megíró szerzőket és a hosszú kutatómunka után a mítoszokat egy kerek egész kötetté formálta.
Bár különböző történeteket taglal Gaiman az Északi mitológiában, de ezek a töredékek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, majd a Ragnarökben összeérnek a szálak. Neil Gaimant régóta rabul ejtetették az északi hősök történetei. Már az Amerikai istenekben is központi figura volt Odin, új kötetében pedig a homályos utalgatások és összetett szimbólumok helyett jégóriásokkal, a napot felfaló kutyával és Thor kalapácsának történetével is találkozhatunk.
Paul Auster: Leviatán
Elmosódik a jó és a rossz közötti határ Auster Leviatánjában. A két író-barát történetének visszafelé történő elmesélése folyamatosan fenntartja érdeklődésünket, miközben apránként csepegteti a rejtély megoldásához szükséges információkat.
Kidolgozott karakterek, éppannyi érzelem, mint elfecsegett titok jellemzi a könyvet. A látszólag jelentéktelen mellékjeleneteknek is szerepe lehet a történet végkifejletére, így lankadatlan figyelmünket igényli a Leviatán. De megéri!
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Tényirodalmi könyvekből sokat tanulhatunk, azonban hiányzik az a katarzis, az a fogcsikorgató várakozás, amit egy jól megírt regény esetében tapasztalhatunk. Az Utas és a holdvilág egy olyan könyv, amely eszedbe juttatja miért is kezdtél el olvasni egyáltalán.
Az Utas és a holdvilág Szerb Antal legismertebb regénye, amely okkal örvend napjainkban is nagy népszerűségnek. A szerző mesterien írja le az elveszett lélek útkeresését, miközben úgy érezzük mi is a történet részévé válunk. Olasz városokon, hegyormokon, ármánykodáson keresztül vezet Mihály kalandos útja a mézes hetektől a meglepő végkifejletig.
Aki a kezébe veszi a kötetet az egy érzésekkel, nosztalgiával és fordulatokkal teli történetre számíthat. A gyönyörűen megírt helyszínek és lélekábrázolások mellett nagy életigazságokat is művébe csempészett az író.
Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő
“A föld az sánc, a bokor az védőhely, a fa az akadály, de az emberek kiismerhetetlenek.”
Még Epiktétosz kézikönyvecskéjét olvasva találtam szemben magam Kosztolányi Néróról írt kötetével. Régóta vadászok érdekes könyvekre antikváriumokban és mozgó könyvszekereknél, de ez az első alkalom, hogy egy kötettel a hónom alatt távoztam. Eszméletlenül értékes könyveket lehet másodkézből is megkaparintani. Ha eddig te is csupán elsétáltál antikváriumok kirakata előtt, akkor javaslom, hogy nézz körbe. Megéri.
De visszatérve a kötethez: A véres császár nevelője a regényben, csakúgy, mint a valóságban Seneca volt. A sztoikus gondolkodó Az élet rövidségéről című kötetben összefogott levelei nagy hatással voltak rám, így kíváncsi voltam hogyan lehelt életet Kosztolányi a bölcs drámaíró alakjába.
Kosztolányi kidomborítja karaktereinek emberi vonásait. Seneca törékeny és behódoló, Néró pedig magányos és elveszett lesz. Nem a vérontás, hanem a lelkekben lezajló szomorú átalakulások maradtak meg bennem a könyv olvasása után.
Értelmetlen a cselekményről, vagy a regény mögöttes tartalmáról írni. Ezt a könyvet (amely mellesleg elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár-ban PDF formátumban) olvasni kell.
George Orwell: Állatfarm
Az 1984 olvasása után már tudtam micsoda letaglózó, az embert lelkéig lecsupaszító történeteket alkotott George Orwell. Az Állatfarm utolsó sorainak olvasása után hosszú percekig gondolkoztam, szörnyűlködtem és párhuzamokat kerestem. A sztálini korszak és egyben a kommunizmus szatírájának szánt kisregény bár terjedelmét tekintve könnyű olvasmánynak tűnik, de valójában közel sem az.
Az emberek uralmát megdöntő állatokon keresztül mutatja meg saját romlottságunkat, egy rosszul elsült forradalmon és a demokrácia ígéretének kudarcán keresztül.
Bill Clinton és James Patterson: Az elnök eltűnt
A Kártyavár és a Támadás a fehérház ellen egyedi keveréke az ex-amerikai elnök, Bill Clinton segítségével írt kötet. Egy olyan fantasyt írt a szerzőpáros, amelyben bár kicsit túltolják a hazafiságot (volt katona elnök), de politikai thrillert nem is nagyon érdemes máshogy írni. A cselekmény lassú, sok időt töltünk az elnök fejében.
A visszaemlékezésekkel a múltban ismerhetjük meg a kulcsfontosságú szereplőket. Különösen figyelemre méltó, hogy a lélekrajzok, a valóságot félelmetesen tükröző részletek mellett a szerzőpáros nem sikkadt el a thriller lényegén: A rejtély szövevényes és a kirakós utolsó darabjaiért a kötet végéig kell várnunk.
Érezzük olvasás közben a valóságos fenyegetést.
Bill Clintonnak hála az egész konfliktust áthatja az amerikai politika dinamikája, míg a katasztrófa akár valóságos is lehetne. Az elnök eltűnt szórakoztat, miközben Jonathan Lincoln Duncan elnök szájába adva burkolt kritikát fogalmaz meg a fennálló rendszerről. Élvezetes kötet, amelyben a biztonsági protokolloknak, valóságot tükröző részleteknek hála elhisszük, hogy a fenyegetés valós.
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A lét elviselhetetlen könnyűsége egy filozofikus regény. Sohasem olvastam ehhez hasonló könyvet. A cselekmény a kommunista uralom alatt lévő Csehországban játszódik. Világok találkoznak Kundera regényében úgy, hogy csupán két történetet mesél el az író. A cselekmény bevezet bennünket a művészetekbe, a politikába, bemutatja a szovjet terrorban élők mindennapjait, filozofikus kérdéseket tesz fel, miközben egy érdekes történetet mesél el.
A funtineli boszorkány
Nem az első alkalom, hogy úgy érzem többet tanulok egy regényből, mint egy tényirodalmi könyvből. Hétről hétre hozok egy könyvet mentális modellekről, jobb döntésekről vagy épp önfejlesztésről. Jegyzetelek, kiírom a könyvek lényegét, elhagyom a sztorikat. De sokszor épp a sztorik számítanak.
Egyes írók képesek annyi élettapasztalatot és bölcsességet szőni történeteikbe, hogy nem csak élvezem kötetük olvasását, de tudom, hogy tanulok is közben. A magyar írók különösen vétkesek ebben.
A funtineli boszorkány publikálása óta sok év telt el, a könyvben vázolt kor óta még több, mégsem változott semmi. Az emberi természet biztosan nem. Az új probléma, régi probléma. A könyv fűrésze, a ma mesterséges intelligenciája. Másnak hívjuk, de mintha ugyanazok az események történnének meg újra és újra.
Létezik valamilyen furcsa varázsa az erdőt, az éjszakát és a vadakat túlélő viskónak. A természet egy olyan közelségét mutatja meg, amit nem sokan tapasztalunk meg. Mi olyan érdekes ezekben az erdei viskókban?
Talán az, hogy még egy elképzelt világ kitalált szereplőjét is képes kiszakítani egy erdei viskó a bonyolult valóságból. Nem a bárányait tavasszal adó címén elkobzó plájászra gondol Nuca, nem az életét ellehetetlenítő gonoszra Harry. Puliszkát főznek, vizet forralnak, őrt állnak.
A maslow-piramis talapzatával foglalkoznak és úgy érezzük nincs is más. Csak puliszka, tea és béke.
„Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.”
Sablonos és nem is feltétlenül igaz ez az idézet. Mégis van benne valami. Az olvasás és a tapasztalat között nagy különbség van. Ahogy Morgan Housel írja: hiába olvas valaki a nagy gazdasági válságról vagy a világháborúról, döntéseit közel sem fogja olyan módon meghatározni egy olvasmányélmény, mint azt aki ezeknek az eseményeknek a hegével él együtt.
De beleképzelhetjük magunkat a főhős helyébe. Olyan tájakat láthatunk, amelyeket egyébként sosem és olyan univerzumokat fedezhetünk fel, amelyek nem léteznek. Wass Albert kötetében abszolút el lehet merülni. Ráadásul olvasmányos, követhető és élvezetes is.