A depresszió és a szorongás a lándzsa legélesebb éle, amelyet manapság mindenkibe beledöfnek. De miért ilyen gyakori, és mit lehet tenni a depresszió ellen?
Johann Hari nem valami távoli témáról ír könyvében. Az Elveszett kapcsolatok: A szorongás és a depresszió valódi okai és meghökkentő gyógymódjai című könyv írója maga is évtizedek óta harcol a depresszióval. Ez a személyes érintettség is teszi olyan elhivatottá a depresszió valódi okainak és működő ellenszereinek felkutatásában.
Az Elveszett kapcsolatok egy komoly témáról szóló tényirodalmi könyv. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy egy nagyszerű utazáson veszek részt a könyv olvasása közben. A szerző számos érdekes történetet gyűjtött össze, miközben a kötet tele van kutatási eredményekkel.
Ebben az összefoglalóban megosztom veled a könyv főbb tanulságait a depresszióról, az életről, és mint kiderült a kapcsolatokról.
Mi a depresszió?
A depresszióra a legáltalánosabban úgy tekintenek, mint az agy működési zavara, amit az alacsony szerotoninszint okoz. Ennek a hibás működésnek a kijavításához tablettákra van szükség, amelyek helyreállítják az agy kémiáját.
Ezt a történetet kapta a szerző, amikor depressziót diagnosztizáltak nála.
De a tabletták nem működtek, és hosszú távon másoknakál nem működnek. Kiderült, hogy a szerotoninszint önmagában nem ad választ a depresszió okára.
A depressziót nem az okozza, ha az agyban valami elromlik. Az okozza, amikor az életben megy valami félre. Az agy csak követi.
A depresszió okai: a bio-pszicho-szociális modell
A depresszió kutatását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy néhány mainstream iskola alapján három alapvető szempont lehet a mentális zavarok kiváltó oka:
- Biológiai
- Pszichológiai
- Szociális
A szerotoninszint és a rosszul működő agy nem ad választ minden kérdésre, és a tabletták nem oldják meg a depressziót önmagukban ezek alapján. Csak a biológiai szempontokra koncentrálnak.
A szerotoninra való összpontosítás pedig hazugság.
A szerotonin és a depresszió
Ha valakinek egy könnyen érthető történetet adunk arról, hogy miért szenved, az megkönnyebbülést jelent számára. A szerotoninszintre, mint a depresszió okára való mutogatás, pontosan ezt nyújtja: az agyad kémiája nincs egyensúlyban, vedd be ezeket a tablettákat, és ez majd rendbe hoz.
Johann Hari azonban elveszi ezt a könnyen emészthető történetet, és egy összetett mátrixszal, magával az élettel helyettesíti. Ezt azzal kezdi, hogy felkutatja a szerotonin és a depresszió közötti kapcsolat tudományos bizonyítékait.
Kiderült, hogy voltak olyan kísérletek, ahol a tudósok tablettákat adtak a kísérleti alanyoknak, hogy befolyásolják a szerotoninszintjüket, és figyelték, mi történik. A résztvevők, akiknek csökkentették a szerotonin szintjüket nem lettek depressziósak, míg a szerotoninszint növelése nem oldotta meg a depresszióval küzdő alanyok problémáit.
A szerotonin egyáltalán nem befolyásolta a hangulatukat.
Kiderült, hogy nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a depressziót az alacsony szerotoninszint okozza.
„Nem hiteltelenítették” (a szerotonin szerepét a depresszióban) – mondta -, mert „bizonyos értelemben soha nem „hitelesítették””.
Mi okozza akkor a depressziót?
A szerző több, különböző tudományterület kutatóinak eredményeit mutatja be, akik mind a depresszió vizsgálatára összpontosítanak. Mindezen független tudósok munkája között talál egy közös pontot:
A depresszió okai mind a kapcsolatok megszakadásának egy formája.
A depresszió okai
1. Az értelmes munkától való elszakadás
- A munka feletti kontroll: Egy köztisztviselőkre összpontosító tanulmány megállapította, hogy a hierarchia alacsonyabb szintjén dolgozó szakemberek nagyobb valószínűséggel hajlamosak a depresszióra. A felsőbb beosztású köztisztviselőknek nagyobb a tekintélyük, nagyobb az ellenőrzésük a munkájuk felett, és több a munka utáni társadalmi tevékenységük.
- A munka hatással van az élet más aspektusaira: „Ha a munka gazdagító, az élet teljesebb, és ez átgyűrűzik a munkán kívüli dolgokra is”.
- Erőfeszítések és jutalmak: Amikor az adóellenőrök jól végzik a munkájukat, senki sem veszi észre. Ha nincs egyensúly az erőfeszítések és a jutalmak között, az derealizációhoz vezethet. Úgy érezzük ilyenkor, hogy semmi sem hiteles, amit csinálunk. Semmi sem számít, amit teszünk.
2. Elszakadás a többi embertől
- A magány stresszes: A magány annyi stresszt okoz, mintha egy idegen pofon vágna. Nem meglepő, hogy a magány depresszióhoz vezethet.
- Osztozzatok valami értelmes dolgon: A magányosság megszüntetéséhez először is találkoznod kell az emberekkel. De szükség van arra is, hogy megosszatok néhány közös értéket, ami mindkettőtök számára fontos.
- Kétirányú kapcsolatok: A magányt nem lehet tranzakciós kapcsolatokkal gyógyítani. Az sem elég, ha a kapcsolat csak egyirányú. Kétirányú kapcsolatnak kell lennie ahhoz, hogy változást hozzon. Adj és kapj.
- Az egyénközpontúság hülyeség: Az elmúlt évszázadokban egyre több dolgot kezdtünk el egyedül csinálni. Ma már azt hisszük, hogy senki sem segíthet rajtunk, csak mi magunk. De ez hazugság. Az egyéniség nem az egyetlen módja a fejlődésnek.
- A közösségi média egy paródia: Egyre több kapcsolatot veszítünk el, és az alternatívák csak rossz viccek. A Facebook-barátok nem helyettesítik a valódi barátokat. A videojátékok nem számítanak értelmes munkának, és a státuszfrissítések nem jelzik a valódi állapotot.
3. Elszakadás az értelmes értékektől
- A materialista értékek károsak: Szükségünk van értékekre, hogy eligazodjunk az életben. A vallások és az erős belső értékek folyamatosan eltűnnek, helyüket a kapitalizmus értékrendje veszi át. A materialista értékek azonban cserbenhagynak minket, és nem vezethetnek boldog élethez.
- A materialisták ritkábban élnek át flow élményt: A flow-állapot, amikor olyasmit csinálsz, amit szeretsz, és teljesen elmerülsz a tevékenységben, maga a bizonyíték arra, hogy a belső értékeid működnek, képesek motiválni. Amikor azonban kutatók materialista embereket vizsgáltak, azt találták, hogy a materialista emberek ritkábban tapasztalnak flow-állapotot.
- A reklámok materialistává tesznek: A reklámok elültetik a materializmus csíráját a fejünkbe. A reklámokat néző tinédzserek vizsgálatakor kiderült, hogy azok a tizenévesek, akik több reklámot néztek, anyagiasabbak lettek.
4. Gyermekkori traumákból való kikapcsolódás
5. Elszakadás a státusztól és a tisztelettől
- A legnagyobb stresszforrások: A bonobók stressz-szintjének vizsgálata során a tudósok megállapították, hogy a két legnagyobb stresszforrás a státuszukhoz kapcsolódik. Először is komoly stresszt élnek át, ha veszélybe kerül a státuszuk (legtöbbször a vezető státusza). És stresszt élnek át, amikor a státuszuk folyamatosan alacsony.
6. Elszakadás a természettől
- A természetjárás gyógyítja a depressziót: A természetbe járás szinte mindenkinek képes javítani a hangulatát és a koncentrációképességét. Amikor kutatók a természetben való séta hatását vizsgálták depressziós embereken, kiderült, hogy a természet pozitív hatásai megsokszorozódhatnak számukra.
- Apró aggályaink: A táj sokkal nagyobb nálunk, és megmutathatja, hogy a dolgok nagy összefüggésében milyen kicsik is a mi gondjaink.
7. Elszakadás a reményteljes vagy biztonságos jövőtől
- A szerződéses munkák térnyerése: Az USA-ban és Németországban a munkavállalók mintegy 20%-ának nincs munkaszerződése, műszakról műszakra, projektről projektre dolgoznak. Ez egy globális trend, amely kiszámíthatatlanná és kevésbé biztonságossá teszi a jövőt.
- Több elvárás, kevesebb jutalom: Az elvárások, amelyekkel felneveltek minket, teljesen megváltoztak, és kevesebb jutalmat kapunk a munkánkért.
8-9. A gének és az agyi változások valódi szerepe
- A gének stresszes események hatására depressziót idézhetnek elő: Ha az 5-HTT szerotonin transzmitter valamilyen formája van benned, akkor megnő a depresszió valószínűsége, de csak akkor, ha stresszes eseményeket vagy traumát élsz át.
„Nem az egészség fokmérője, ha valaki jól alkalmazkodik egy beteg társadalomhoz.”
Jiddu Krishnamurti
Mit tegyél depresszió ellen? Kapcsolódj
1. Újrakapcsolódás másokhoz
- Válj boldogabb közösséggé: A boldogságkutatás alapján, ha az emberek megpróbálnának szándékosan boldogabbak lenni, az Egyesült Államokban ez nem sikerülne, de Oroszországban, Japánban vagy Tajvanon boldogabbak lehetnének. Nyugaton individualista életszemlélettel rendelkezünk, míg Ázsiában inkább kollektív szemlélettel. Ez utóbbi tesz minket boldogabbá.
„Ne légy önmagad. Ne ragaszkodj ahhoz, hogy mennyit érsz. A magadon, magadon, magadon való gondolkodás segít abban, hogy ilyen pocsékul érezd magad. Ne légy önmagad. Légy mi magunk. Légy mi. Légy a csoport része.”
2. Újrakapcsolódás az értelmes munkához
- Felejtsd el a karaoke életet: Amikor egy más által írt dalt énekelsz a mások által diktált ritmusra, és nincs lehetőséged megírni a saját dalodat, az frusztrációhoz vezethet.
3. Újrakapcsolódás az értelmes értékekhez
- Költés vs. érték: Tegyél fel magadnak két kérdést: „Mire költöd a pénzed?” és „Mit értékelsz igazán?”. Találd meg a kettő közötti különbséget.
- Ne költs arra, hogy hiányokat pótolj: Az emberek azért költenek pénzt olyan dolgokra, amelyeket nem értékelnek, hogy valamilyen magányos űrt betöltsenek. Kutatók megállapították, hogy ha valaki csökkenti az anyagiasságát, az magasabb önbecsüléshez vezethet.
4. Újrakapcsolódás a szimpatikus örömhöz
- Életem marketingvezetője: Manapság magától értetődően megtanuljuk, hogyan jelenítsük meg az életünket a közösségi médiában úgy, hogy irigységet keltsünk. Nem akarunk eladni semmit. Csak szemgolyókat akarunk. Figyelmet akarunk. Azt akarjuk, hogy mások irigykedjenek ránk.
- Örüljünk másoknak: Az irigység előidézésének ellentéte az, ha örülünk másoknak.
- Szerető kedvesség meditáció: Az egyik módja annak, hogy örömet érezzünk mások irányába, a szerető kedvesség meditáció gyakorlása. Képzeld el magadat úgy, mintha valami jó történne veled. Aztán képzelj el valakit, akit szeretsz, aki hasonlóan pozitív élményt él át. Aztán képzelj el valakit, akit nem ismersz, aki jól érzi magát. Végül képzelj el valakit, akit nem szeretsz, és érezd magad boldognak érte.
- A meditáció segít: Azok, akik részt vettek egy nyolchetes meditációs elvonuláson, nagyobb valószínűséggel gyógyultak ki a depresszióból, mint a kontrollcsoport. A meditáció segíthet a depresszió leküzdésében.
- Az ima segít: Még ha nem is vagy vallásos, az ima hatékony orvosság lehet a depresszió ellen.
- A pszichoterápia segít: Végül, de nem utolsósorban a pszichoterápia is hatékony eszköz az újrakapcsolódásra. Megoldhatja azokat a problémákat, amelyek megakadályozzák, hogy bármilyen kapcsolatot kialakíts. Az egó megvédhet minket, de ha túl nagy az egónk, az megakadályozhatja, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal.
- Pszichedelikus szerek: A pszichedelikus szerek (a könyvben szereplő történetek alapján) figyelemre méltó kapcsolódási érzést nyújtanak. A pszichedelikus szerek nem gyógyítanak meg, és hosszú távon nem befolyásolják az agy kémiáját. Olyan élményt nyújtanak, amely megmutatja a kapcsolatok lehetőségeit.
5. Újrakapcsolódás a gyermekkori trauma elismeréséhez és leküzdéséhez
- A gyónás működik: Johann Hari nem vallásos, de a bizonyítékok alapján úgy gondolja, hogy a gyónás az újrapcsolódás egy formája. Egy alapvető emberi szükségletre épít (elmondani valakinek, hogy mi történt veled, aki nem ítél el érte). A gyónás több száz éve létezik. Talán ez valamiféle bizonyíték arra, hogy működik.
- A szégyen megbetegít: Az AIDS-válság idején a titkolózó meleg férfiak 2-3 évvel korábban haltak meg, mint a nyíltan melegek, még akkor is, ha orvosi ellátásban részesültek. A szégyen megbetegít.
6. Újrakapcsolódás a jövőhöz
- A környezetünk beteggé tesz minket: A depressziót és a szorongást nem tudjuk megoldani azzal, hogy csak magunkra koncentrálunk, mert a környezetünk és a kultúra, amelyben élünk, szorongássá tesz minket.
- Alapjövedelem: Bizonyított, hogy azok az emberek, akiknek állandó jövedelmük van ingatlanok bérbeadásából, kevesebb stresszt élnek át. A jövőbeni változások kezelése érdekében az egyetemes alapjövedelem (universal basic income) hasonló hatással járhatna. Mindenki kapna elég pénzt a megélhetéshez, de nem költhetne luxuscikkekre.
- Ne sírj, gondolkodj nagyban! A válságra adott helyes válasz nem az, hogy hazamegyünk és sírunk. Hanem a változás követelése. Ambiciózusan menni, és megváltoztatni a környezetet, hogy tisztességes esélyünk legyen a boldogságra.
Véleményem az Elveszett kapcsolatokról
Ha mostanában olvastál bármilyen tényirodalmi könyvet, nem érezheted, hogy az Elveszett kapcsolatokban a szerző nagy titkokat oszt meg veled. Ha egymás mellé tesszük az elmúlt öt év non-fiction bestsellereit, akkor megkapjuk azokat a témákat, amelyekről John Hari beszél a könyvében (meditáció, a természethez való visszakapcsolódás, az egónk csökkentése, a törzshöz tartozás értéke, a bullshit állások, az egyetemes alapjövedelem).
De ezeket a fogalmakat a szorongás és a depresszió elleni küzdelem módjaként állítja össze, amely gondolat korábban nem merült fel bennem. A történetek, amiket megoszt, és a kutatás, amit a könyv mögé tett, szintén rendkívüliek.
Nem éreztem úgy, hogy csak egy véleményt olvasok, mert a legtöbb koncepciót kutatásokkal támasztotta alá. A rengeteg hivatkozás ellenére az Elveszett kapcsolatok olvasása során úgy éreztem, mintha egy utazáson lennék.
Az Elveszett kapcsolatok egy jó könyv. Érdemes elolvasni!
