Skip to content

Jordan B. Peterson – 12 szabály az élethez

Jordan B. Peterson egy jelenség. A több milliós nézettséget generáló Youtube videóival sokan találkozhattak már. Előadásain olyan fontos kérdéseket boncolgat, mint a genderdilemma, a modern konzervativizmus vagy éppen a bibliai történetek értelmezés és életre való alkalmazhatósága.

A klinikai pszichológust ugyanakkor sokan nem kedvelik. Határozott véleménye van és azt nem fél kimondani, azonban mindig nyitott mások véleményére. Nézzünk meg egy bármelyik vele készült vitát. A vita nagy részében hallgat, megpróbálja megérteni a vitapartnere álláspontját és aszerint válaszolni.

A könyv ugyanakkor kicsit más hangnemet üt meg, mint Jordan Peterson előadásai. Személyesebb. Míg a rögzített előadásain sok bibliai és történelmi idézetet hoz, addig a könyvben mindezek mellett sok a személyes példa is.

12 szabály az élethez - Jordan Peterson

Említettem már, hogy egy könyv minőségét (illetve számomra való érdekességét) az olvasás során készített jegyzeteim mennyisége határozza meg. A 12 szabály az élethez című könyv olvasása közben bőszen jegyzeteltem, így fontosnak tartok pontos idézeteket is megosztani az összefoglalóban.

A könyv rögtön egy nem túl pozitív megállapítással indul:

…embernek születünk és ezzel együtt jár egy jó adag szenvedés.

Aki a szenvedésre keres megoldást, annak valószínűleg nem ez a megfelelő könyv. A könyvben szereplő szabályok inkább a saját viselkedésünket kívánják formálni és azt, hogyan viszonyulunk a dolgokhoz. Elgondolkodtatóak és hasznosak.

De mi is ez a 12 szabály?

1. Hasat be, mellet ki!

A szerző a homárokat és az élettérért való harcukat hozza példaként az elv magyarázata során. A homárok, ha egy új területre kerülnek összecsapnak a tengerfenéken található menedékekért. Kinyitják ollóikat és csitt-csatt, kezdődhet a harc. A harcot mindkét homár magabiztosan kezdi, azonban amíg a győztesben nő a szerotonin szint a harc után, addig a vesztes esetében csökken.

A hierarchia tetején lévő egyedeknek magasabb a szerotoninszintjük, a kevés szerotoninnal rendelkezők pedig meghunyászkodóak, könnyen megbetegednek és így a hierarchia perifériájára szorulnak.

  1. Ne görnyedezzünk!
  2. Mondjuk ki, amire gondolunk!
  3. Merjük előre venni az álmainkat!

2. Segítsünk önmagunkon!

A káosz egyben szabadság, méghozzá rémületes szabadság.

A férfiak történetileg mindig a rendet szimbolizálták.

Az építők, a rendőrök, katonák hagyományosan férfiak. Ezzel szemben a nők a káoszt testesítik meg, az ismeretlent, a visszautasítást. (ez nem valami lekicsinylő antifeminista gondolat, a könyvben ezt részletesen kifejti Dr. Peterson)

Már Freud is megmondta (akitől sokat idéz a szerző), hogy sokkal jobb ha a ránk bízott embereket rátermettségre neveljük, mint ha megvédenénk őket.

Hajlamosak vagyunk magunkról elfeledkezni, más dolgokat priorizálni. Ha a kutyánk beteg neki szinte biztos beadjuk a gyógyszert, ha pedig nekünk kell gyógyszert szednünk gyakran elfelejtjük azt.

3. Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja.

A harmadik szabály szemléltetéséhez Peterson sok személyes példát hoz. Egy szörnyen hideg kanadai kisvárosban, Fairviewban nőtt fel és az itt köttetett barátságai tökéletes példával szolgálnak a szabály magyarázata során.

Ez egy annál személyesebb és mélyebb példa, hogy az összefoglalóban szerepeljen, ajánlott a könyvet elolvasni hozzá.

4. Saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!

…merjünk veszélyesek lenni! Merjünk igazak lenni! Merjük kifejezni magunkat és kimondani, hogy mi igazolná valóban az életünket.

A szabályhoz egy tökéletes példát hoz a szerző. Bizonyára sokan találkoztatok már azzal a kísérlettel, amikor megkérnek titeket, hogy egy videóban labdát dobáló gyerekek labadaérintéseit számoljátok.

Ez a legtöbb résztvevőnek sikerül, azonban szinte senki sem veszi észre, hogy a játék közben a résztvevők között átszambázik egy gorilla. Ez azt bizonyítja, hogy szelektív a látásunk. Ha más szemszögből nézzük a dolgokat, megláthatjuk azt, amit az előítéleteink kitakarnak.

  1. Ne legyünk irigyek!
  2. Válasszuk a jobb életet a jobb iroda helyett!
  3. Gondolkodjunk kreatívan!
  4. Mindezzel befolyásoljuk a környezetünket.

Nem az életnek van problémája, hanem nekünk.

Figyeljünk a következő dolgokra:

  1. Mi aggaszt?
  2. Tudok változtatni rajta?
  3. Hajlandó vagyok változtatni rajta?

Ezen kérdések megválaszolása hozzásegít, hogy magunkhoz, ne pedig másokhoz hasonlítsuk magunkat.

5. Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink megutáltassák magukat velünk!

A szabály első részében Jordan Peterson arról ír, hogy milyen veszélyes is lehet a fiúkkal való kivételezés. Az uralkodók is jobban szerették, ha fiúgyermekük született egyetlen egyszerű ok miatt: a fiúknak magasabb a repdrodukciós képessége.

Ugyanakkor van egy kis önző gén is bennünk, amit ha táplálnak akkor valóban szörnyűvé válhatunk. Dzsingisz kánt is valószínűleg “kis hódítóként” kezelte az anyja és ez egy önbeteljesítő jóslattá vált. Amellett, hogy leigázta a fél világot, biológialilag ma körülbelül 3 millió ember felmenője.

Megtudhatjuk azt is, hogy statisztikailag a kétévesek a legagresszívabbak és Peterson tipegőkkel való személyes tapasztalatait is megosztja. Ebben a fejezetben látja meg talán az olvasó az embert a szerzőben.

A gyereknevelésnél fontosnak tartja Dr. Peterson azt a tényt, hogy a negatív érzések mindig erősebbek, mint a pozitívak, így szükségesnek tartja a feddést is, nem csak a jutalmazást.

Alapelvek:

  1. Korlátozzuk a szabályokat
  2. Minimálisan szükséges erő használata
  3. Szülőből 2 kell

jordan peterson 12 szabály az élethez

6. Tegyünk rendet a magunk háza táján, mielőtt a világot kritizáljuk!

Peterson gyakran emlegeti a kommunizmust és annak szörnyűségeit. Kicsit rá van függve a témára, viszont valóban sokat tanulhatunk az ideológia okozta szörnyűségekből. Kedvenc példája Szolzsenyicin orosz író, aki Sztálin és Hitler alatt is szenvedett, megjárta a koncentrációs táborokat mégsem tört meg.

Nem azt kereste, hogy a sors miért szúrt ki vele ennyire vagy azt, hogy másoknak mennyivel jobb, hanem erőt merített a sorstársai méltóságából.

7. Adjunk értelmet az életünknek (megalkuvás helyett)!

…hagyhatjuk, hogy a gondolataink haljanak meg helyettünk. – Karl Popper

Jordan Peterson a 12 szabályt valójában csupán vonalvezetőnek szánja.

A fejezetek sokszor alig, vagy csupán nagyon merész gondolattársítással kapcsolhatók az adott tanácshoz.

A hetedik szabályban a kereszténység értelmét, a nagy gondolkodók elmélkedéseit is megosztja az olvasóval. Nietzsche kemény kritikája után, Dosztojevszkij kifinomult véleményét is megismerhetjük az inkvizítor és Jézus története által. Röviden a cselekményről: Dosztojevszkij történetében az egyház számára Jézus üzenete túl sok volt, ezért leegyszerüsítették azt. Amikor Jézus visszatért bebörtönözték és hiába ismerték föl, mégsem fogadták örömmel, mondván rá már nincs szükség.

Nem csak a vallás, hanem az ideológiák is sokszor az élet mozgatórugójaként foghatók fel. A szocializmusról rántja le a leplet azonban Peterson, George Orwell szavait használva.

Orwell szerint a szocializmus a gazdagság és a siker gyűlöletéből fakad, nem a szegényekkel való törődésből.

A fejezet mondanivalóját tökéletesen foglalja össze az alábbi pár sor:

Ha értelme van az életünknek, az sokkal jobb, mintha egyszerűen megkapnánk, amire vágyunk, mert lehet, hogy nem tudjuk, mire is vágyunk valójában, sem azt, hogy mire van szükségünk.

8. Mondjunk igazat – vagy legalábbis ne hazudjunk

A nyolcadik szabályt Dr. Peterson több személyes példával is illusztrálja. Szemezget a pályája kezdetén tapasztaltakból, a klinikai praxisa során látottakból, de még azt is megosztja velünk, hogyan mondott nemet a kenyérpirítót neki eladni próbáló alkoholista szomszédjának és, hogy ennek a konfliktusnak milyen pozitív hatásai lettek.

A hazugságok, akkor lehetnek igazán veszélyesek, ha kapcsolódnak a céljainkhoz.

Ha rossz célt tűzünk ki, akkor utána hajlamosak vagyunk torzítani a valóságot annak érdekében, hogy elérjük a fals célt.

A kegyes hazugságok ugyanakkor a túlzott kedvesség, a nemet mondásra képtelenség jelei. Az ilyen emberek nem szeretnének kitűnni, nem szeretnének feltűnést kelteni és főleg nem konfliktusba kerülni.

A konfliktust kerülő emberek láthatatlanok.

A problémás emberek után a láthatatlanok tűnnek el először.

Merjünk nemet mondani!

9. Gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem!

Elvégre, ha nem főszereplők vagyunk a saját életünkben, akkor mellékszereplők vagyunk valaki máséban.

Ha tehetném ezt a fejezetet egy külön kis jegyzetként kinyomtatnám és minden ismerősömnek adnék belőle egy példányt.

A szabály szerint az, hogy feltételezzük, hogy a másik olyat tud, amit mi nem, arra sarkall minket, hogy figyelmesen meghallgassuk, ne próbáljuk ellopni a történetét, ne próbáljunk közbevágni, saját példát hozni rá.

Az, hogy valaki elmond számunkra egy személyes történetet, nem azt jelenti, hogy tanácsot kér!

A kéretlen tanács felsőbbrendűséget feltételez, azt feltételezi, hogy mi jobban tudjuk, mint a beszélő.

Hallgassuk figyelmesen végig és használjuk a könyvben szereplő egyik legfontosabb tippet:

Hagyjuk abba a vitatkozást és vezessük be a  következő szabályt: Mindenki csak azt követően mondhatja el a saját álláspontját, miután pontosan elismerte az előtte felszólaló ember gondolatait és érzéseit, annak megelégedésére.

A kilences szabály alkalmazható az előadásakra is, amelyek alapvetően nem feltétlenül a párbeszédet szolgáják. Jordan Peterson szerint:

Egy jó előadó nem csupán beszél a hallgatóságának, hanem együtt beszél velük.

10. Fogalmazzunk pontosan!

Nem kerülhetjük meg a tényt, hogy a világ csupán egy egyszerűsített szeletét látjuk. A szerző egy személyautót hoz fel példaként.

Bár tudjuk vezetni az autót, mégsem tudjuk, minden csavarnak a helyét, nem tudjuk milyen folyamatok mennek végbe a motorban. Mindez csak akkor tudatosul bennünk, ha tönkremegy az autó vagy balesetet szenvedünk. Ha visszatér a káosz.

Káoszból teremtetett minden és előbb-utóbb minden visszatér a káoszba.

A pontos fogalmazás jelenheti a problémákkal való szembenézést is, erre egy nagyon aranyos mesebeli példát hoz a szerző.

A tizedik szabály értelmében pontosítsuk a problémáinkat és nézzünk szembe velük.

11. Hagyjuk gördeszkázni a gyereket!

A 11. szabályba Dr. Peterson számtalan gondolatot fűzött bele. A megfogalmazott tanácsot lényegében már a fejezet elején megindokolja: a gyerekeknek rátermettségre van szükségük, nem biztonságra. A szülők nem lesznek mindig a gyerekekkel, de ha felkészítik őket az életre, nem pedig megóvják attól, akkor nyugodt szívvel engedhetik el a kezüket.

A gyerekektől egy huszárvágással átnyargalunk a genderkérdésre (Jordan Peterson egyik kedvenc témájára), majd szóba kerülnek az egyenlő bérek, a csoportok szerinti megkülönböztetés és az, hogy miért hülyeség mindez.

Ha már nem csak nőkről és férfiakról, ha nem csak kisebbségekről, nem csak indiánokról, hanem különböző indiánokról, nem csak fogyatékosokról, hanem számtalan különböző betegségtől szenvedő emberekről beszélünk, akkor a csoportosítást az egyén szintjéig tudjuk redukálni. Ekkor már nem az a kérdés, hogy a személy, mint nő miért keres kevesebbet, hanem az, hogy konkrétan én miért keresek kevesebbet.

Peterson számos fogást talál a populáris gender elméleteken. Az elvet miszerint, ha a fiúkat lányok módjára, lányos játékokkal szocializálnák teljesen elpusztítja. A feltevés arra épül, hogy ezáltal eltűnne az agresszió a világból és nem lenne több konfliktus. Ahogyan azt a klinikai pszichológus elmagyarázza, az agresszió egy biológiai eredetű tulajdonság, nem a szocializációtól függ.

A tudat a szerző szerint patriarchális eredetű. Eszerint a mesékben lévő hercegek valójában nem is személyek, hanem a főhősnők tudatra ébredése.

Dr. Peterson, azonban keményen ostorozza a férfiakat is. Szerinte minél jobban próbálnak betörni egy férfit, annál fasisztább lesz. Manapság, amikor meg akarják fosztani a férfiakat a hagyományos értékeiktől, ez a jelenség felerősödik. A Harcosok Klubja vagy a Vasember filmekben ölt testet az elnyomás elleni lázadás és mindezek közvetlenül vezettek Donald Trumphoz.

A férfiak legyenek erősek és lázadók. Fiatalkorából vett példákkal élve, minden egyes őrültség szükséges volt, hogy igazi férfivá váljon és váljanak a körülötte élők. Az utcai autóversenyeken a határaikat és a vezetési képességeiket feszegették, a tanárral való feleseléssel a hierarchia ellen léptek fel, amikor pedig elmentek dolgozni egy olajfúró toronyra, akkor pedig az erejüket bizonyították.

12. Simogassuk meg az utunkba kerülő macskákat!

Az utolsó fejezetbe próbál belezsúfolni a szerző mindent, ami kimaradt. Az utolsó felvonás nagy részét azonban a lánya küzdelmének leírása teszi ki. Olyan részletekbe enged betekintést, hogy beleborzong az ember. Erről nem lehet összefoglalót írni. Csupán egy idézettel szeretném megpróbálni az utolsó fejezet hangulatát rekonstruálni:

Amikor a létezés egzisztenciálisan elviselhetetlenné válik, a gondolkodás összeomlik.

Összegzés

Jordan B. Peterson 12 szabály az élethez című könyvét tudni kell a helyén kezelni. A szerző egy hatalmas tudású ember, aki már próbálkozott egy sokkal komplexebb témájú könyvvel is több-kevesebb sikerrel. Ez a kötet egyszerre próbál hatni a számokra, listákra éhező tudatalattinkra és a konkrét tanácsokra vágyó, bizonytalan énünkre. Ne lepődjünk meg, egy klinikai pszichológus írta az egyébként világsikerű könyvet.

Ez a könyv Jordan Peterson elveit foglalja össze. Ezek nem kőbe vésett szabályok, nem egy tízparancsolat és még csak nem is egy kipipálandó to-do-list. A szabályok nem értelmezhetők a kontextus, a történetek, a könyv nélkül, azokkal együtt azonban kellően elgondolkodtató és értékes elveket közvetít a mű.

3 thoughts on “Jordan B. Peterson – 12 szabály az élethez”

  1. Macskasimizés, rendrakás a szobában, gördeszkázás, segítségnyújtás önmagunknak? Hű, micsoda eredeti és mély gondolatok ezek! Szinte már Kagylókürtös / Édesvíz Kiadói magaslatok. A filozófiatörténet klasszikusai, Platón, Arisztotelész, Descartes, Kant, Heidegger, Russell, Wittgenstein, Sartre és Rorty a fasorban sincsenek Peterson bölcsességéhez képest. 😀

    1. Ez egy erősen leegyszerüsített mondanivalójú könyv széles közönségnek. Aki mélyebb üzenetekre vágyik valóban nem lesz elégedett Peterson „szabályos” könyveivel. Azoknak ott van a „Maps of Meaning” nevű könyve, ami sokkal mélyebb tartalmú és bonyolultabb (valószínűleg ezért nem is halott a legtöbb halandó róla). A fenti illusztris névsorral sem tudok vitatkozni, a kérdés csupán az milyen szinten van az olvasó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük