Sötétített autók, rendőri felvezetés, mindig öltönybe szorított elegáns hölgyek-urak, akik zárt ajtók mögött, több nyelven tárgyalnak. Ilyen kép él a laikusok fejében a diplomatákról, ezek azonban mind csak kisebb részei egy nagy kirakósnak. A puzzle széleit végeláthatatlan papírmunka, mindennapos bürokrácia alkotja, és mindezek mellett találkozás addig nem ismert kultúrákkal és a szemünk előtt alakuló történelemmel.
Szűcs R. Gábor könyve olyan diplomata-életrajz, ami nem tankönyv, mégis bevezet az ismerni szükséges fogalmakba. Nem is regény, mégis kerek és olvasmányos mű. Stílusa szórakoztató, anekdotái mulattatóak, s közben megmutatja az érem kevésbé fényes oldalát is.
A Jól fésült ügyek szinte felveti a kérdést, vajon ezeket a szinte titoktartási szerződésért kiáltó történeteket valóban jogom van-e elolvasni? Mert Szűcs R. Gábor átélte, megtapasztalta ezeket. Persze jobban belegondolva elég sok idő múlt már el, és ez egyrészt bizonyos részletek titkosságát feloldja, másrészt viszont a negyven-ötven, sőt hatvan éve megesett történelmi jelentőségű eseményekhez már magyarázat szükséges, és a kontextussal együtt olvashatunk róluk. A kommunizmus személyi kultuszát, a Tito és Kádár közötti párhuzamot szemléletesen írja le az Országház Vadász-terméből kitessékelt delegáció. Az ok? A magas vendég vacsorázni szándékozott.
A fogadó országok atmoszféráját személyes történetek teszik megfoghatóvá. A jugoszláv valóságot apró részletek tükrözik: Belgrád alig leküzdhető reggeli csúcsforgalma, a lakásban felbukkanó bogarak, a szerbek és horvátok között tapintható feszültség. Leegyszerűsödött és olykor komikus világ. A másik állomáshely: Dánia. Egy másik bolygó: működő iskolarendszer, nyugodt emberek, és az előtérben a gazdasági kapcsolatok.
A könyvet színessé teszik a szerző anekdotái, de Szűcs R. Gábor nem ragad le a sztorizgatásnál. Részletesen leírja a kor kereskedelmi-diplomáciai szempontból fontos történéseit, kicsit többet is mond el, mint várnánk, de minden megállapítása helytálló. Ha megbántották, azt is profi módon, diplomatikusan kezeli.
A Jól fésült ügyek ráadásul sikeresen demisztifikálja diplomáciai pályát. A külszolgálatosok élete nem csak elegáns fogadásokból, elhallgatandó tartalmú megbeszélésekből és fontos döntésekről (vagy azok előkészítéséről) szól. Nem egy fordulat kalandregényben is megállná a helyét, az olvasó ma csupán nevet azon, ami a maga jelenidejében dühítő igazságtalanság volt. Igen, a politika sokszor frusztrálóan befolyásolta az eseményeket. És ez kortól, országtól, rezsimtől függetlenül igaz mindenhol.
A diplomata munkája minden területen szigorúan szabályozott, katonás fegyelmet követel. Neki nem lehet saját véleménye, mindenkor az országa, a kormánya álláspontját tolmácsolja. Ha pedig saját eltérő véleményét hivatali minőségében hangoztatja, annak csúnya a vége. (Történetei között erről is olvashatunk több példát.)
Nem szakkönyvet írt Szűcs R. Gábor, mégis sok mindent tanulhatunk nemzetközi kapcsolatokról, protokollról, gazdaságról. A Jól fésült ügyek kellően élvezetes, kellően laza, mert a kevésbé érdekfeszítő tárgyalások leírását is feldobja egy anekdota. Ha a könyv végére érve az olvasóban kicsírázott valami, hogy legalább egy nyelvkönyvet vegyen a kezébe, ne adj’ isten, rajongani kezdett a diplomata pálya iránt, akkor Szűcs elérte célját.