Polcokat lehet megtölteni asszertív kommunikációról, a testbeszéd olvasásáról, mások megértéséről szóló könyvekkel. Úgy teszünk, mintha az emberek rejtvények lennének, akiket meg kell fejteni. Időközönként előrukkolnak különböző szakértők (kommunikációs guruk, ex-FBI ügynökök, és túsztárgyalók) könyveikkel, amelyekben levezetik számunkra, hogyan is lehet megérteni mások legapróbb jelzéseit is.
Ha valóban kiismerhető egy idegen, akkor hogyan ismerhette félre Neville Chamberlain Hitlert annyira, hogy átengedje neki a Szudéta-vidéket? Hogyan tehette bolonddá Fidel Castro a CIA-t? Hogyan vezethetett egy index nélküli sávváltás letartóztatáshoz, majd öngyilkossághoz?
Malcolm Gladwell könyve, az Ismerős ismeretlenek többek között ezeket a kérdéseket is megválaszolja. A kanadai szerző a kutatások és a valóság közötti különbségeket, az ismeretlenek közötti kommunikáció nehézségeit keresi, miközben mondanivalóját izgalmas történetekkel szemlélteti.
Mi az Ismerős ismeretlenek mondanivalója?
Ezt éppolyan nehéz összefoglalni, mint egy ismeretlen személyről pár másodperc alatt ítéletet hozni. A cikkben megpróbálok rávilágítani Malcolm Gladwell néhány szemléletformáló következtetésére, amivel jobban megérhetünk másokat.
Idegenek testvérek helyett
Nem kell messzire visszalapoznunk a történelemkönyvekben, hogy egy rokonok, hűbéresek és ismerősök által meghatározott korba csöppenjünk. A középkor és az azt követő évszézadokban a konfliktusok jelentős része ismerősök között zajlott. Testvérek harcoltak a koronáért, a környező országok trónjain ülő unokatestvérekkel viaskodtak az uralkodók.
A modern világ nem két testvér viaskodása. A modern világ a messzi tájakról érkező hódítók, a felfedezők és ismeretlenek megértéséről szól. Amikor Cortes, a spanyol konkvisztádor eljutott az azték fővárosba, két tolmácsra volt szüksége, hogy megértesse magát Montezumával, az aztékok királyával, ez mégsem sikerült. Hiába a tolmácsok, a kulturális különbségek olyan nagyok voltak, hogy teljesen félreértette egymást a két világ.
Napjainkban csupa olyan emberekkel lépünk kapcsolatba, akiknek a világnézete, háttere, és gondolkodása különbözik a miénktől. Cortes és Montezuma vagyunk, akik a fordítás számtalan rétegén keresztül próbáljuk megérteni egymást.
Az Ismerős ismeretlenek arról szól, hogy miért vagyunk ennyire rosszak a fordításban.
Mit csináljunk, ha a szakértőknek sem megy?
Florentino Aspillaga kubai hírszerző miután megelégelte a Fidel Castro-féle rezsim vezetési stílusát úgy döntött disszidál. 1987-ben besétált Bécsben az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségére és arcpirító részleteket osztott meg a kubai hírszerzés működéséről.
Kiderült, hogy Fidel Castro minden lehetséges fronton kijátszotta az amerikai hírszerzést. A Kubába küldött amerikai hírszerző tiszteket a maga oldalára állította. A kettős ügynökök pedig Castro kitalált történeteiről írtak jelentéseket a CIA számára. Castronak videói voltak CIA küldetésekről, másolatai titkos dokumentumokról és feljegyzései a CIA módszereiről.
Mindezt pedig nem is sejtették az amerikaiak Aspillaga disszidálásáig. A világ egyik legismertebb hírszerző ügynökségét évekig hazugságokkal altatták, miközben a hazugság legapróbb jelének kiszúrására kiképzett profik ebből semmit sem vettek észre.
Aki félreismerte Hitlert
Nem csak a CIA vizsgázott egyesre a történelem során emberismeretből. Kevés politikus mondhatja el magáról, hogy találkozott Adolf Hitlerrel (Churchill nem hivatalos minőségben megpróbálkozott vele, de kikosarazta a német politikus), azonban Neville Chamberlain több alkalommal is tárgyalt Hitlerrel.
A britek tisztában voltak vele, hogy Hitler feltett szándéka a Szudéta-vidék elfoglalása. Az esetleges annektálás további konfliktusokhoz vezethetett volna, ezért a legmagasabb szinten foglalkoztak vele a britek, a miniszterelnök Neville Chamberlain személyesen repült Németországba.
Több találkozás után Hitler világossá tette Chamberlain számára, hogy el fogja foglalni a Szudéta-vidéket és nem érdekli a világ mit gondol. Chamberlain szerette volna tudni, hogy ez minden, amit Hitler akar. Hitler megígérte: ez minden. Chamberlain hitt neki.
Chamberlain feljegyzései alapján tudjuk, hogy egy céltudatos és határozott, esetenként megnyerő politikust ismert meg Hitler személyében. Hitler többször dupla kézfogással fogadta a brit miniszterelnököt, amiről Chamberlain azt hitte, hogy egy őszinte ember kedélyes üdvözlése.
Tévedett.
Chamberlain az asszimetrikus bepillantás illúziójának áldozatává vált.
Az asszimetrikus bepillantás illúziója egy olyan kognitív torzítás, ami miatt elhisszük, hogy mi jobban ismerünk másokat, mint ők bennünket. Úgy hisszük, hogy vannak olyan meglátásaink másokról, amelyekkel ők maguk nincsenek tisztában. Mindez ahhoz vezet, hogy akkor is beszélünk, amikor jobban tennénk, ha hallgatnánk és türelmetlenné válunk, amint a másik fél tudtunkra adja, hogy szerinte félreismertük.
A kettős ügynök és amiért nem bukott le
Az 1990-es években kubaiak ezrei menekültek Fidel Castro rezsimje elöl. Jelentős részük az Amerikai Egyesült Államokat, Florida partjait vették célba. Az út veszélyes volt, amin sokan odavesztek, ezért kubai emigránsok egy csoportja megalapította a Hermanos al Rescate—A felszabadítás testvérei nevű csoportosulást.
A Hermanos al Rescate repülővel kubaiakat menekítettek ki az óceánból, egészen addig amikor kubaiak ki nem lőtték a repülőgépet. Nemzetközi légtérben repülő amerikai állampolgárokat lőtt le a Kubai Légierő, az esetet mégis különösebb nemzetközi konfliktus nélkül megúszták.
Hogyan?
A gép kilövését követően egy nyugalmazott ezredes Eugene Carroll egy CNN interjúban közölte, hogy katonai elemzők egy csoportja a gép kilövése előtt közvetlenül találkozott kubai hivatalnokokkal. A látogatás során a kubaiak finoman rákérdeztek, hogy mi történne, ha a Miamiból érkező Kuba légterébe rendszerint belépő magángépet lelőnék. Carroll az államokba visszatérve értesítette a Külügyminisztériumot és a Védelmi Hírszerző Ügynökséget.
A gépet másnap lelőtték.
Mintha az egészet megtervezték volna:
- A kubaiak egy merényletet terveznek a nemzetközi légtérben repülő amerikai magángép ellen.
- Teljesen véletlenül egy fontos amerikai katona értesíti az amerikai szolgálatokat a fenyegetésről.
- Másnap pedig a gép lelövése után ugyanaz az amerikai katona mondja el a Kuba számára előnyös történetet a CNN-en.
Ha valóban megtervezték volna az akciót, akkor a kubaiaknak tudniuk kellett az amerikai szolgálatok működéséről.
Ehhez pedig egy belsős emberre volt szükségük.
Ana Belen Montes a Védelmi Hírszerző Ügynökség Kuba elemzőjeként dolgozott ekkor. Egy sztár volt az ügynökségen belül. Folyamatosan előléptették, speciális karrierlehetőségeket kapott. Az értékelései fenomenálisak voltak. Az Igazságügyi Minisztériumból érkezett a hírszerzéshez, a legutóbbi főnöke szerint a valaha volt legjobb beosztottja volt.
A Hermanos al Rescate ügy után feltételezték, hogy egy tégla van az ügynökségen belül. A gép lelövésének napján Ana Belen Montes mindenkinél hamarabb távozott az irodából, így felkeltette a belső elhárítás figyelmét. Többször kihallgatták, hónapokig megfigyelték, mégsem találtak se bizonyítékot a bűnösségére, se lehetséges motivációt az árulásra, így lezárták az ügyet.
2001-ben, öt évvel az eset után kiderült, hogy Montes minden nap miután hazaért emlékezetből leírt minden információt, amit aznap megtudott és elküldte havannai közvetítőjének. Attól a naptól kezdve, hogy Montes csatlakozott a hírszerzéshez egy kubai kém volt.
Montest a vélt igazsághoz való ragaszkodás miatt nem sikerült lebuktatni.
A vélt igazsághoz való ragaszkodás miatt azt gondoljuk, hogy akivel beszélünk az alapvetően az igazat mondja. Ez egy természetes mechanizmus, ami szükséges a normális élethez.
A vélt igazsághoz való ragaszkodás akkor válik problémává, amikor választanunk kell két alternatíva között, a valószínű és a lehetetlen között. Ana Belen Montes esetében elképzelhetetlennek gondolták, hogy az ügynökség egyik legjobb elemzője kém lehet. A vélt igazsághoz ragaszkodtak és kitaláltak köré egy történetet. Nem vették észre az árulkodó jeleket, mert nem akarták.
Velünk is gyakran pontosan ez történik.
Jóbarátok vs. Élet
Azt gondolhatnánk, hogy egy ismeretlent arcvonásai alapján megérthetünk. Valójában az arcvonások értelmezésének egy több száz elemet figyelembe vevő tudományos módszertant is kidolgoztak.
A FACS (Facial Action Coding System) számokat rendel a különböző arcmozgásokhoz, a végül kapott változóhoz pedig érzelmeket párosít. A FACS elméletben képes megkülönböztetni az őszinte mosolyt a műmosolytól, a szomorúságot a félelemtől és számtalan más érzelmet is.
Malcolm Gladwell kötetében egy Jóbarátok részt kódol a terület egyik szakértője, Jennifer Fugate. A Jóbarátok egy nagyszerű alapanyag az egyértelmű érzelmek megfigyeléséhez. A részek fordulatokban gazdagok, a színészi alakítások nagyszerűek. A Jóbarátok színészeinek teljesítménye transzparens.
A transzparencia azt feltételezi, hogy az emberek viselkedése és magatartása egy természetes és megbízható képet mutat arról, hogy mit is éreznek ők belül.
Azonban a transzparenciára és az arcvonások kódolására sem hagyatkozhatunk teljesen, mivel másképp reagálunk különböző helyzetekre.
A könyv szerzőjének szülei egyszer kibéreltek egy hétvégi házat. Malcolm Gladwell 75 éves édesapját zuhanyzás közben felesége sikolya zavarta meg. A konyhába szaladt, ahol egy fiatalember kést tartott a nő nyakához. Az idősebb Gladwell a támadóra mutatott és higgadt, tiszta hangon azt mondta neki: Kifelé! A támadó elszaladt. Nem látszott a félelem legapróbb jele sem a 75 éves férfin, mert a megfélemlített arc egyszerűen nem volt benne a repertoárjában. Másképp reagált a stresszes helyzetekre. Akik ismerték tudták ezt, de egy ismeretlennek rejtély volt.
Az élet nem egy Jóbarátok rész, mi pedig nem vagyunk profi színészek.
A megismerés korlátai
Az igazság az ismeretlenek megértéséről az, hogy sosem leszünk tökéletesek benne. Ha eléggé próbálkozunk találuni fogunk valamilyen részletet, amit részeredménynek tekinthetünk, azonban ez ritkán mutat teljes képet egy személyről.
El kell fogadnunk, hogy mások megértésének vannak korlátai és ezeket nem tudjuk kijátszani.
Még több meghökkentő történetért és tanulságokért keresd Malcolm Gladwell Ismerős ismeretlenek (Talking to Strangers) című könyvét.
