Nem is olyan régen még tejfogakkal teli szájjal ültem a TV előtt. A mese maratonokat és spanyol szappanoperákat esténként megszakította egy ketyegő óra, majd egy öltönyben feszítő pasas és kosztümös kolléganője tűnt fel a képernyőn. A híradó következett. Magától értetődő volt számomra, hogy az elhangzó hírek a valóságot tükrözik, sőt a hírbemondó személyesen járt utána minden egyes ténynek. A híradó az abszolút igazság terepe, a hírbemondó pedig egy jól informált polihisztor volt számomra. Aki ilyen kifejezően tud beszélni, az biztosan ért is ahhoz, amit mond. Az illúzió persze szertefoszlott. Vagy a híradók minősége romlott vagy én nőttem fel. Vagy mindkettő. A TV-öltöny hitelességet kölcsönző bája azonban nem tűnt el. Egyre több területen találkozok a hitelesség és feltételezett hozzáértés ellentétével.
A technológiának hála ma már bárki csinálhat híradót a nappalijából, írhat újságot a laptopjáról, megoszthatja véleményét a világgal. És csinálnak, írnak, megosztanak. Amikor három TV-csatorna és öt rádió közül választhattunk, akkor az aranyáron értékesített reklámblokkok közé hallgatni érdemes tartalmak kerültek vagy legalább érdekes vendégeket hívtak meg. Ma ki dönti el mit érdemes hallgatni? Hogyan döntsük el ki ért ahhoz, amit csinál? Kit érdemes követni?
A személyes érintettség kedvéért szűkítsük le a kérdést az írásra. Önfejlesztésről írok blogot. Érintek filozófiai, döntéselméleti, pszichológiai témákat, de nem vagyok sem filozófus, sem pszichológus. Nem tanultam tradicionális keretek között egyik témáról sem. Ezt azt jelentené, hogy nem értek ahhoz, amiről írok? Valaki szerint biztosan nem, de a legtöbb olvasót nem érdekli az életem vagy a diplomám. Problémáikra keresik a választ vagy szórakozni szeretnének. Ahhoz persze, hogy ezeket az igényeket kielégítse egy író értenie kell a témájához vagy legalábbis részletes kutatást kell végeznie publikálás előtt. Hogyan lehet manapság kiszúrni az olvasásra érdemes tartalmakat? Hogyan befolyásolja a szakértelem a tartalmak minőségét? Szubjektív véleményem szerint az online publikálók három típusát különböztetjük meg. Nézzük meg, miért érdemes a különböző profilú alkotókat követni, milyen előnyei és hátrányai vannak az eltérő utaknak.
1. A hagyományos szakértő
Évtizedekig tanulta területe szabályait, minden szükséges bizonyítványt megszerzett. Kétségkívül ért a munkájához, sokat tanulhatunk tőle. Az egyik fő problémája a hagyományos szakértőnek, hogy nem tud érvényesülni a nagy zajban. Néha nem is akar persze.
Dolgoztam együtt egy olyan világítástechnikai szakember marketingjén, aki mindent tudott a lámpákról. Nem csak lámpákat forgalmazott, hanem minden, a tökéletes világításhoz szükséges ismeret birtokában volt, mellette kiegészítőket is gyártott a tökéletes eredmény érdekében és kivitelezést is vállalt. Valódi 21. századi mesteremberről beszélünk. Ha valaha lecserélem a E27-es foglalatú hagyományos lámpákat valami minőségi, esetleg környezetbarát megoldásra, akkor őt fogom keresni. De ezzel sajnos nem vagyunk sokan.
A hagyományos szakértő ért a mesterségéhez, de arra koncentrál. Jó dolgot csinál, így ajánlás útján is megél. A szakértőt meg kell fizetni és nem fog csak úgy ingyenes anyagot írni az internetre. Az említett világítástechnikai szaki felháborodva mesélte, hogy a Google találatok között egy korábbi gyakornoka által épített webáruház rendszerint megelőzi. Az egykori gyakornok a néhány hónap alatt magára szedett tudásból laikusok számára is könnyen értelmezhető cikkeket írt, például a szobai lámpa bekötéséről és a mozgásérzékelős lámpa beállításáról. Az olvasókat pedig nem érdekelte mióta szerel lámpákat a srác. Olvasták a cikket, mert megoldotta a problémájukat.
A szakértői cikkekben olvasóként gyakran találkozhatunk a végletekkel.
Túl szakmai tartalom
Nem a nagyközönségnek írnak azok a szakemberek, akiknek (például kutatóként) szakmájuk része a publikálás. Akadémiai követelményeknek kell megfelelniük, tanulmányaikat szakavatott kollégáknak írják, így gyakran nem tudják levetkőzni a szakmai szakzsargont és képtelenek hétköznapi emberek által is érthető cikket írni. Kivételek persze mindig adódnak. A szakmailag színvonalas munkát érhető magyarázattal ötvöző, mindezt neadjisten stílusosan tálaló írók területük rocksztárjai a könyvesboltokban és az online térben is.
Felületes cikkek
Nem mindenki író és ezzel nincs semmi baj. Számtalan terület az írástól gyökeresen különböző képességeket követel meg, így érthető, ha a papírtól és billentyűzettől herótot kapó szakemberek csendben maradnak. Egy idő után, amikor olyan ostobaságok terjednek el emberünk szakterületén a hangos kóklereknek hála, amelyek a mindennapi munkáját is befolyásolják, akkor általában lépésre szánja el magát egy valódi szakértő.
Az íráshoz való kedvét nem hozzák meg, de az edukatív kommunikáció fontosságáról meggyőzik az események. Szakértőnk marketing ügynökséget fogad, szövegírók írta, a neve alatt publikált cikkekkel árassza el a médiát. Ezek a tartalmak pedig ritkán jobbak a kóklerek cikkeinél.
A felületes cikkek másik gyakori oka szintén a marketing. Sokan gumicsontként tekintenek az ingyenes tartalmakra, a valódi értéket pedig fizetés után teszik elérhetővé könyv, kurzus, vagy konzultáció formájában.
2. A vállalkozó / értékesítő
Ha már gumicsontokról beszélünk, akkor érdemes megemlítenünk az egyoldalas értékesítő oldalakkal operáló “vállalkozókat” is. Mi köze egy sales oldalnak az íráshoz és a hitelességhez? Egy minden előzmény nélkül felhúzott értékesítő oldal megkérdőjelezi a tartalomgyártás és a hitelesség építésének szükségességét. Nem a már szakmai tekintéllyel rendelkező, esetleg más platformon értéket adó, edukáló szakemberek új vállalkozásáról beszélek.
Egyre gyakrabban találkozok a semmiből felbukkanó gurukkal. 18 éves srácokkal, akik megtanítanak vállalkozni, honlapot fejleszteni, kenyeret sütni és úgy általában jobb emberré válni. Közös ezekben a vállalkozókban, hogy semmilyen digitális lábnyomuk nincs. Nem írtak korábban, nem készítettek egy edukatív videót sem, nem adtak semmilyen értéket. Még gumicsontot sem dobnak elénk. A legismertebb ingyenes WordPress sablonra felhúzták oldalukat, beállították a fizetett hirdetéseket és elkezdtek bombázni ajánlatokkal.
A fizetési fal mögötti tartalom vagy termék minősége lehet kiváló, de minket jelenleg sokkal jobban érdekel, hogy működik-e az értékajánlatuk. Egy jól megírt értékesítő oldal és a fizetett hirdetésekre költött rakat pénz elegendő hitelességet biztosít ahhoz, hogy valaki vásároljon? Mindez elegendő ahhoz, hogy valaki fizessen egy bizonytalan minőségű termékért? Legtöbbször elegendő. A modell működik, a sales oldal konvertál, a vállalkozó pedig esettanulmányként tálalja sikerét, ami a következő bizniszhez már egy csepp társadalmi bizonyítékként szolgál.
Nem szeretem a vállalkozó / értékesítő modellt, de tanulsággal szolgál a tartalomgyártás szempontjából is. Sokan pénzt kérnek olyan kérdéseket megválaszoló tartalmakért, amely témának nem szakértői, és az olvasók fizetnek nekik.
Te akkor miért ne írhatnál bármiről, amiről csak akarsz?
3. Írás közben tanuló – Tanulás közben író
Nem kell értened hozzá, hogy írj, de ha írsz, akkor előbb utóbb érteni fogsz hozzá.
Ezt a szabályt tartalom készítőként és olvasóként is nap, mint nap érvényesülni látom. Olyan világban élünk, ahol számtalan területnek nincs a szakértelem bizonyítására kiépített rendszere. A kapuőrök elhagyták helyüket és ez óriási lehetőséget jelent az élet megannyi területén. A kedvenc szerzőim nem tanultak hagyományos keretek között könyvük témájáról. Az Atomic Habits című bestseller könyv írója James Clear nem hallgatott pszichológiát, nem kutatta a szokások hatásait, csupán észrevette a rutinokban rejlő lehetőségeket. Négy évig olvasott és írt a szokások szerepéről blogján, majd publikált egy már több mint 20 nyelvre is lefordított könyvet. Ryan Holiday otthagyta az egyetemet, hogy kutatási asszisztensként dolgozhasson Robert Green mellett. Nem hallgatott filozófiát és a vezetés és szervezés nevű tárgyat is kihagyta valószínűleg az egyetemen, ma mégis filozófusok és coachok ajánlják könyveit. Gary Vaynerchuk nem végzett el egyetlen sommelier tanfolyamot ahhoz, hogy borokról beszéljen a Youtube-on, ahogy közösségi média szakértő “bizonyítványa” sincs. Mégis óriási siker lett WineLibraryTV, aminek tanulságaira saját médiavállalatot húzott fel a hustle man.
Az írás során tanulásnak olyan előnyei vannak, amelyekről a szakértői vagy vállalkozói modellt követők csak álmodhatnak. Szakértőként a mindent tudó guru álarca mögé bújsz, de tanulóként nem kell tettetni, hogy minden kérdésre tudod a választ. Valójában a szakértő sem tudja és te sem tudod.
Tanulás közben hétköznapi problémákra tudsz megoldást nyújtani és ezt érthetően le is tudod írni. Egy szakértő sokszor eltávolodik az egyszerű emberek problémáitól, így tudásának alkalmazhatósága is kérdéses. Visszatérő küldetésem alapszinten megtanulni programozni, hogy magamtól össze tudjak rakni egy esztétikus és gyors weboldalt. Több kurzusba belekezdtem, amibe beletört a bicskám. Veterán webfejlesztők anyagait olvastam, de nem sikerült elsajátítani a szükséges készségeket. Nemrég találtam egy srácot Youtube-on, aki úgy döntött a nulláról sajátítja el a webfejlesztés alapjait és az egész folyamatot streameli. Többet tanultam a streamből, mint előtte bármilyen másik anyagokból, mivel a saját kérdéseimre kaptam kaptam válaszokat. Néha hasznos, ha olyan emberektől tanulsz, akik a problémáidat nem is olyan régen még saját maguk is tapasztalták.
Ha írsz, akkor értesz hozzá?
A hozzáértés számtalan területen szubjektív. A befogadó dönti el, hogy elég hitelesnek tart-e ahhoz, hogy a gondolataidra áldozza drága idejét. Ha írsz, akkor értesz hozzá? Nem tudom. Talán. Talán a kérdés is rossz.
Segít valakin az írásod? Megoldod olvasóid problémáját? Képes vagy őket kiszakítani a valóságból pár percre? Talán ezek jobb kérdések. Ha úgy érzed van mondanivalód, akkor írj! Fütyülj az imposztor szindrómára és nyomd meg a publikálás gombot.
A borítókép Hyungsu Lee munkája, amit a Behance-en te is megtekinthetsz.