Rossz vagyok mérőszámok választásában. Amióta blogolok, minden év végén értékelem az elmúlt időszakot (2019) (2020), és új célokat tűzök ki a következő esztendőre. Valamiért magától értetődő volt, hogy célokhoz konkrét mérőszámokat párosítok.
Mérőszámokat, amelyek az eredményre összpontosítanak.
Az utóbbi két évben három forgatókönyv valósult meg a célok kitűzése, mérőszámok meghatározása után.
Út közben rájövök, hogy
- a kitűzött cél nem fontos számomra,
- a meghatározott mérőszámok nem visznek közelebb a kitűzött célokhoz,
- ha el is érem a mérőszám szerint a célt, az nem tesz boldoggá.
2019-ben az egyik célom a blog olvasottságának és az OlvasóLista tagok számának növelése volt. Sikerült elérni a kitűzött számokat, de azok semmin sem változtattak.
Ezek a célok hiúsági metrikák voltak. Célként gondoltam rájuk, pedig valójában semmilyen célt nem szolgáltak.
A rosszul megválasztott mérőszámok képesek rossz irányba vezetni, ahonnan idővel visszanézve elpazarolt időnek tűnik a kemény munkával töltött hónapok. A cél elérését befolyásolni nem képes mérőszámok pedig a motiváció elvesztését eredményezik, ami végső soron a legjobb, ami történhet velünk.
Legtöbbször nem az a baj, hogy nem dolgozunk elég keményen, hanem hogy rossz célokon dolgozunk, rossz mérőszámokat követünk.
Nem tudom, hogy jól választottam-e ki a jelenlegi céljaimat és az előrehaladás mérésére szolgáló számokat, viszont sikerült felismernem, miért nem működnek a mondvacsinált számok és jól hangzó tervek számomra a hétköznapoban.
Ezeket a felismeréseket osztom meg veled, és remélem számodra is sikerül valami újat mondanom az önazonos célokról és a megfelelő mérőszámokról.
Mérőszámok előtt stratégia kell
“Ha a létra nem a megfelelő falnak támaszkodik, akkor minden lépésünk gyorsabban vezet a rossz helyre.”
Stephen R. Covey
Amikor már több hónapja rendszeresen írtam olyan témákról, amelyek engem különösebben nem érdekeltek, azért hogy egy mondvacsinált számot (látogatók száma) kipipáljak a noteszemben, akkor feltettem a kérdést:
Mi történne, ha a kitűzött cél tízszeresét érném el?
Semmi.
Rossz mérőszámokra és az életemre hatással nem bíró célokra fókuszáltam.
A mérőszámok nem kapcsolódtak semmilyen hosszú távú stratégiához, vízióhoz. A látogatók, feliratkozók száma nálam csak egy hiúsági metrika volt, és a mögötte húzódó cél inkább a nem létező külső elvárásoknak való megfelelés volt.
Ugyanezek a metrikák lehetnek tökéletes KPI-ok egy forgalmát hirdetésekkel monetizáló weboldal számára, de nekem a villogó bannerek nem szerepeltek a terveim között.
Ugyanakkor más sem nagyon.
Nem volt stratégiám.
Elvárások helyett belső motiváció
Szükségem volt tehát egy stratégiára a bloggal kapcsolatban, mielőtt új célokat és mérőszámokat tűztem volna ki. De miért is csinálom az egészet? Miért írom ezt a cikket? Mit várok el ezektől a tartalmaktól?
Amikor egy hiúsági metrikát tűztem ki célul, akkor vélt féligazságokra alapoztam a gondolatmenetemet és erősen befolyásolt mit fognak gondolni mások. Ezt a két torzító hatást pedig újra-újra felfedezem az életemben és talán neked is ismerősek.
A blog mögötti hiúsági metrikák most már felismerhetőek visszafelé tekintve.
A nagy látogatottságú weboldalak és sok feliratkozóval rendelkező hírlevelek több pénzt hoznak a konyhára. Ez egy olyan féligazság, amire célokat alapozni nem volt érdemes. Sok időt töltök írással, és másoknak is bizonyítani akartam, hogy az írás egy hasznos időtöltés. Mégha nem is pozitív a blog megtérülése, de ha sokan olvassák, az validálja az írással töltött idő alternatív költségét.
De egy jó célnak belülről kell fakadnia.
Azért kellene valamit csinálnom, mert azt akarom csinálni, nem azért, mert úgy érzem azt kell tennem. Az utóbbival hatékonynak érzem magamat, de nem teszek egy lépést sem a célom felé.
Mérföldkövek és mérőszámok
Szeretek utazni. Különösen az autós túráknak van egy furcsa varázsuk rám.
Tartunk egy meghatározott végpont felé, miközben szabadok is vagyok. Választhatunk különböző útvonalak közül, megváltoztathatjuk az úticélt és vissza is fordulhatunk. A végleges úticél kitűzése után a folyamatosan változó tájban egyetlen dolog jelzi, hogy jó irányba tartunk-e:
A mérföldkövek.
Táblák, kőoszlopok amelyek egy bizonyos irányban lévő város és a köztünk lévő távolságot jelzik. Viszont van egy lényeges különbség az út mellett elhelyezett mérföldkövek és a céljainkhoz vezető mérőszámok között.
A mérföldkövek konkrét, mért távolságot mutatnak, míg a legtöbb célhoz társított mérőszám egy kitaláció, egy jövőre vonatkozó becslés. Az úticélodhoz vezető skála abszolút, a célodhoz vezető relatív.
Mi lesz, ha 3% helyett 2%-ot növekednek az eladások? Mi történik, ha négy cikk helyett hármat publikálsz?
A mérőszámok hamis biztonságérzetet adnak. Ha nem a kitaposott ösvényen haladsz, valami újjal próbálkozol, akkor nem tudod, hogy az út végén van-e város, hiszen más nem mérte le előre.
A számokat te vésed bele a mérföldkövekbe.
Iránymutató értékek
Nem mindent kell és nem mindent lehet számszerűsíteni.
Létezik számtalan olyan területe az életemnek, ahol már elindultam, de még nincs meg tisztán az úticél. Látom a mérföldköveket, de nem tudom, hogy azok a jó irányba vezetnek-e.
Néha irányt váltok, új utakat fedezek fel. Ilyenkor a korábbi számok és a korábbi erőfeszítések értelmetlennek tűnnek. Pedig a kerülő is az út része.
A bukott projektekből; elért, de érdemi változást nem hozó célokból kezd körvonalazódni számomra egy fontos tanulság:
Még ha rossz irányba is haladsz, de a saját értékeiddel összhangban teszed azt, akkor élvezni fogod az utat.