Évértékelő: 2023

Minden én végén átlapozom a naplómat, végiggörgetem az év során készített képeket, összegyűjtöm az év számait és elgondolkodok mi ragadt rám a poron túl. A rituálé végén írok egy évösszegző cikket. Ez az ötödik.

Az előzőeket itt találod:

• 2019
• 2020
• 2021
• 2022

Idén indított egy új appot a Facebook / Instagram / Meta. A Threads névre keresztelt platformot rövid szöveges üzenetek megosztására hozták létre, lényegében a Twitter klónjaként. A Thread az év végére magyarul is előrhetővé vált, így gyorsan ki is próbáltam. Az első bejegyzés, amivel találkoztam pont témába vág:

„Ki a fene olvas évértékelő posztokat? Ezeket az emberek maguknak írják?”

Erre pár év távlatából már tudok válaszolni. Idén letisztult, miért írok, és kezd körvonalazódni az is, hogy kinek. Ez igaz mind az OlvasóLista levelekre, cikkekre és erre az évétékelőre is.

Mivel korábban talált már meg marketinges projektekre ügyfél a blogon keresztül, ezért sokáig abba a hitbe ringattam magam, hogy a cikkek, ha közvetlenül nem is hoznak pénzt a konyhára, de „jót tesznek” a karrieremnek. Ezt mindkét munkahelyváltásom (erről később) megcáfolta, mivel a WordPress oldal összeeszkábálása és a magyarul írás inkább érdekes hobbi, mintsem referencia karrierem jelenlegi szintjén.

Utána jött a „jól SEO-zok, tudok sokat írni, na én majd pénzt nyomtatok bannerekkel” korszak. Elkezdtem olyan témákról is írni, amik közepesen érdekeltek. Végül a matek sem adta ki csupán bannerhirdetésekkel, online kurzust, meg efféle úri huncutságot meg nem akartam árulni. Írni szeretek, nem kurzusokat készíteni.

Volt egy világmegváltó korszakom is. Láttam, hogy hatékonyság és önfejlesztés témában magyarul elég gyenge tartalmak érhetőek el, így gondoltam, hogy én majd megírom azokat a tartalmakat, amikre nekem is szükségem lett volna. Fogalmam sincs, mekkora hatása volt, ha volt egyáltalán annak, hogy indokolatlanul részletes cikkeket írtam naplóírásról, tanulási technikákról vagy épp könyvekről. Viszont rá kellett jöjjek, hogy elsősorban nem másoknak írok. Nem valami ellen vagy valamilyen űr kitöltése miatt írok.

Magamnak írok. Az írás segít feldolgozni, emlékezni és gondolkodni. Ugyanakkor egyfajta kreatív önkifejezési mód is nekem, amire szükségen van. Az utóbbi pár évben többször előfordult, hogy amikor életem más részei nagyobb fókuszt igényeltek, akkor szándékosan a fiókba csúsztattam a blogíró köpönyegemet. Mint valami káros szenvedélyt, úgy távol tartottam magamtól az írást, de végül mindig visszatértem hozzá.

Viszont ha csak magamnak írnék, akkor nem lenne semmi szükség arra, hogy ezt megosszam az interneten. Idén arra jöttem rá, hogy nem távoli ismeretlen embereknek, hanem családtagoknak, régi ismerősöknek és barátoknak írok. Nem vagyok egy nagy szószátyár a való életben. Ha egy családi ebéden számon kiejtett mondatokat leírná valaki, az nehezen töltene meg egy A4-es oldalt. Leírni valahogy viszont könnyebb, és az, hogy ezt a számomra fontosak elolvassák, ad egy kis löketet arra, hogy meg is osszam, ha már leírok valamit.

Korábbi évértékelőkben sokat panaszkodtam arról, hogy kevesebbet írtam, azt kevesebben olvasták, és egyébként sincs értelme az egésznek. Így visszagondolva olyan dolgokat reméltem az írástól, amit az élet más területein kellett volna keresnem. Lehetőségeket nem egy blogcikk teremt, hanem az, amikor becsukom a laptopot teszek azért, amit akarok.

…a szántnál hosszabbra sikerült írásfilozófiai bevezető után pedig térjünk rá az évértékelőre.

Korábbi években a munka, magánélet, egészség címkék alatt írtam. Most is ezeket a területeket járom körül.

Munka

Valami vége, más kezdete

Munka terén nehéz döntéseket kellett meghoznom idén. Három év után felmondtam az Adevintánál. Sokat rágódtam ezen a döntésen, mert pontosan tudtam, milyen szerencsés helyzetben voltam, ugyanakkor kezdett szűk lenni a kabát.

Miután sikerült sikereket elérni a Jófogással a magyar piacon, 2022 januárjában harmadik tagként csatlakozhattam az Adevinta globális SEO csapatához Barcelonában. Kaptam 4 országot, tíz milliós látogatottságú piacteret és sok szakmai kihívást.

Imádtam az első barcelonai évet. Egyszerre több csapat dolgozott a javaslataimon, fel tudtunk mutatni szép eredményeket és még szakmailag is kaptam nem magától értetődő lehetőségeket. Előadhattam SEO-ról egy belső konferencián a cég termékfejlesztési vezetői előtt, interjúztathattam jövőbeli kollégát, repkedtem a különböző országokba SEO tréningeket tartani. Izgi volt.

Az év elején kaptam egy újabb előléptetést és még több weboldalt. Volt egy szakmailag hozzáértő, jófej főnököm, aki közben épített körénk egy 12 fős csapatot, ami szerintem jelenleg a világon az egyik legjobb SEO-s inhouse gárda.

A pozícióm (bárhogy is hívták épp) a tekintély nélküli befolyásolásra (influence without authority) épült. Magyarul, odamentem csapatokhoz, vittem egy részletes listát az elvégzendő melóról és egy becslést, hogy mennyi extra forgalomra számíthatnak, ha megcsinálják amit kérek. Ez tízből kilencszer működött. Az az egy eset, pedig amikor nem működött, az azzal járt, hogy három hónapig sakkozhattam alacsony hozzáadott értékű melókkal. Különösen fájó volt, ha esetleg céges átszervezések miatt nem volt csapat, akihez oda tudtam volna menni.

Elkezdtem unni a munkámat. Ugyanaz a pozíció nyújthat különböző embereknek merőben eltérő élményt. Nem éreztem korrektnek szenvedni egy pozícióban, ami másnak élete lehetősége lehetne. Ezen túl úgy általában nem szeretem a tökölést és az önsajnáltatást, így új kihívások után néztem.

Novemberben csatlakoztam egy nemzetközi kisállatpiactérhez SEO-vezetőként. Ez számomra egy izgalmas előrelépés. Nulláról építhetek fel rendszereket, amiket korábban inkább csak reszelgettem. Elhamarkodott lenne még bármit írni erről, mindenesetre nagyon izgatott vagyok és alig várom, mit sikerül elérni 2024-ben munka fronton.

Tartalmak terén erős volt 2023

Tavaly nem tűztem ki konrét tartalomkészítéssel kapcsolatos célokat. Az előző években elkövettem azt a hibát, hogy olyan hiúsági metrikákat hajkurásztam, mint az olvasók vagy feliratkozók száma, ami a nap / év végén nem jelentett semmit.

Írni akartam olyan témákról, amik érdekelnek.

Ehhez ismétlés-alapú célokat tűztem ki, hogy ne halogassam egész évben az írást, de ne tegyek egy hobbihoz képest indokoltnál nagyobb nyomást magamra. Nem az eredményt, hanem a beletett munkát tűztem ki célul. Fitneszes példával élve nem az számított idén, hogy hány kilót nyomok ki fekve, hanem, hogy lemegyek-e a terembe.

Marketinges blog angolul

Volt egy hasraütésszerű célom, ami szerint 100 angol nyelvű cikket akartam írni idén. 2022 őszén kezdtem minden olyan ötletemet kidolgozni az angol blogon, amiket régóta gyűjtöttem, de a magyar blog addigi irányától jelentősen eltértek. Heti egy hosszabb cikkel indítottam az évet, és tavaszig kitartott a lelkesedésem. Itt viszont a hosszú témalistám végére értem és kicsit bele is untam a szakmai tartalmakba. Naponta 8 órát foglalkoztam SEO-val és utána is arról írni egy idő után kevésbé motivált.

Március után akkor írtam angolul, amikor volt egy kidolgozásra érdemes ötletem.

Az angol blog számokban:

• 19 cikket publikáltam.
• Nagyjából 54.000 olvasót (user) sikerült elérnem, ami duplázás a tavalyelőtti 23K-hoz képest.
• Az év első tartalmát 33 feliratkozónak, az utolsót 139-nek küldtem ki. (A cikkeket a Ghost CMS-nek hála hírlevélként is kiküldöm.)

Sok kísérleti cikket írtam angolul, játszottam, mennyi munkát igényel angolul keresőoptimalizálni cikkeket, és az meddig visz el. Bár mindig lehetnének az eredmények szebbek, a számok nagyobbak, de nincs hiányérzetem az angol blog terén 2023-ban. Írtam a témákról, amikről írni akartam. Ez így volt kerek.

OlvasóLista újratöltve

Az utóbbi pár évben a Mailchimpet használtam a blog meghosszabbított karjaként. A blogon publikált cikkeket és extra tartalmakat a sárga majmos szolgáltató segítségével küldtem ki e-mailben. Tavasszal viszont kaptam egy levelet, ami szerint vagy fizetek a listáért, vagy tötsem le, mert ők bizony törölni fogják.

Ekkor már régóta szemeztem a Substack platformmal. Sok angol nyelvű hírlevelet olvasok a Substacken keresztül és ezen túl alkotóként kíváncsivá tettek a platfrom olyan funkciói, mint a hangos hírlevél vagy az ajánlói rendszerük.

Mivel ekkor már a marketinges ötletlistám végét nyüstöltem (és untam is egy kicsit), így frissítően hatott újra magyarul, könnyedebb témákról írni. Míg korábban sokszor népszerű kulcsszavakat célozva választottam témát, idén inkább arról írtam, ami engem érdekelt. Így év végén visszaolvasva sikerült elég mély témákat választanom és néha elég ködösen dolgoztam ki azokat.

Írtam egy-két népszerűbb témáról is, mint a FOMO, a példaképek vagy az önismereti kérdések. Az esszéket a Substacken osztottam meg, a közismertebb témát feldolgozó cikkek pedig maradtak a blogon.

Az OlvasóLista és a blog a következőképp néz ki számokban idén:

• 23 OlvasóLista levelet küldtem ki.
• 17 cikket írtam a blogra.
• A hírlevelek nagyjából 27.000 megtekintést értek.
• A blogot pedig 155.000 olvasó (user) böngészte idén.
• Az év első levelét 1226 feliratkozónak, az utolsót 1237-nek küldtem ki.

Az OlvasóListával feliratkozók száma terén már 2023 előtt is egy helyben topogtam, amiből sem a Substack, sem az idei témaválasztásaim nem tudtak kimozdítani. Többen iratkoznak le az OlvasóListáról, mint ahogy azt szeretném, az új feliratkozók pedig kb. ezt a számot tudják kompenzálni. Nem igazán van viszonyítási alapom, hogy az önfejlesztés + könyvek téma plafonja ez magyarul, vagy csak egy személyes korlátom.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy min változtatna az, ha ~1.000 feliratkozó helyett 10.000-nek küldeném ki ezeket a leveleket. Semmin nem változtatna, ezért nem is szeretnék légbőlkapott számokat kergetni.

Idén azokat az esszéket írtam meg, amiket nekem kellett megírnom. Nem jártam körül harmincadjára egy self-help témát csak azért, mert keresnek rá a neten. Olyan témákat választottam, amik engem foglalkoztatnak, és amikhez úgy gondoltam, tudok valamit hozzátenni. Örülök, hogy így tettem.

YouTube

Már évek óta szerepel a bakacslistámon az első Youtube videóm feltöltése. Bár 2022-ben karácsony előtt gyorsan összecsaptam egy videót angolul, azért éreztem, hogy egy szemtelenül rosszul megvágott videó nem igazán pipálja ki a „kipróbáltam a YouTube-ot” rubrikát a listámon.

10 videót akartam idén készíteni magyarul.

Előzetesen úgy gondoltam, hogy kb 100 videó után jutnék el egy olyan szintre, hogy a képességeim hiánya már nem állna a videó élvezhetőségének útjában, viszont kb 10 videó lenne elég ahhoz, hogy körbejárjam, melyek is azok a területek, amik fejlesztésére szükségem lenne.

Valamiből 10 ismétlés egyébként tök jó arra, hogy elkerüljük a Dunning-Kruger hatást. Élvezhető videót csinálni nehéz és ebben az eddigi rövid videós tapasztalataim is meg tudnak erősíteni.

13 videót töltöttem fel a csatornámra. Az utolsó 2-3-at pedig már röhögés nélkül meg tudtam vágni, még ha az élvezhető videó szintjétől szerintem még messze állnak.

Magyarul van egy óriási különbség az írott és videós tartalmak minőségi szintjében. A 200-300-as szavas összecsapott céges blogok és egynyári blog.hu-s tiniblogok mezőnyéből nem nehéz kitűnni, ha valaki veszi a fáradtságot és valóban érdekli a témája. Ugyanezt a lelkesedést sokkal nehezebb átmenteni a videós térbe.

Helyesen írni ideális esetben a legtöbben tudunk, képeket beilleszteni és címsorokat formázni pedig sokunknak ismerős, ha máshonnan nem, hát az informatika órákról. Videót vágni, ööözés nélkül kamerába beszélni, világítást, hangot élvezhető szinten beállítani viszont nem magától értetődő. Emellett pedig a magyar YouTube színvonala fényévekkel a magyar blogok és úgy általában az írott sajtó szintje felett van.

Sokkal nagyobb a minőségi szakadék egy 12 éves srác Minecraft videója és az enyém között, mint egy blogcikkem és egy pszichológiai magazin cikke között. És sajnos nem csak Minecraftoznom kell, hogy ezt a szakadékot áthidaljam.

Videózni (még rosszul is) sokkal több időt vesz igénybe, mint ahogy azt előzetesen gondoltam. Nem tanultam meg 10 videó után sem vágni, sem a legtöbb élvezhető videó készítéséhez szükséges dolgot, viszont magamhoz képest érezhetőn jobb videókat tudok csinálni.

A csatorna számokban:

• 85 feliratkozó
• 403 óra nézési idő
• 5468 megtekintés

Örülök, hogy sikerült legyőznöm egy régi mumusomat az első videóim feltöltésével. Megizzadtam velük (nem csak azért mert 40 fokban vettem fel őket), de visszatekintve örülök, hogy leültem beszélni egy kamera elé, megvágtam a kesze-kusza klipeket, és végül megnyomtam a feltöltés gombot.

Az új évben is igyekszem pár videót készíteni.

Élet

Mozgalmas éven vagyunk túl. Azért is fogalmazok többes számban, mert bár ritkán írok róla, de a cikkek, videók és évértékelőben megosztott események mögött nem egyedül vagyok. Az első cikkeimet is barátnőm mellett írtam, gyakran ő olvassa át a leveleim vázlatát és mondja meg, ha valaminek totál semmi értelme nincs, és ő noszogatott arra, hogy ha már minden évben felírom a Youtube videókat a bakancslistámra, akkor talán idén le is ülhetnék dolgozni rajtuk. Köszi Petra!

Mindig kicsit sután írom meg az évértékelő magánéleti részét. Nem akarok túl sok részletet az internet orrára kötni, de szeretnék eleget írni ahhoz, hogy egy kis betekintést nyújtsak életem azon részébe, ami igazából sokkal fontosabb, mint a munka, a blog, vagy a hírlevél.

Mint említettem mozgalmas éven vagyunk túl:

• futottunk egy félmaratont,
• hazarepültünk esküvőt szervezni,
• kiköltüztünk Barcelonából egy kis tengerparti városba,
• összeházasodtunk,
• kutyakölyök érkezett a házhoz,
• futottam egy maratont,
• hazarepültünk már Crowley-val karácsonyra.

Tavaly a karácsonyt és az új évet Barcelonában töltöttük. Megvan a maga varázsa annak, amikor karácsony első napján pólóban futni mész és leégsz. Ez jó alapozás volt a februári félmaratonra, amit Barcelonában futottuk. Amellett, hogy ennyi embert egy helyen még nem láttam, ilyen jó felkészülést sem sikerült még összehoznom.

Egy év után kiköltöztünk Barcelonából. Bár jó környéken laktunk, de sem a zajt, sem a légkondi hiányát nem tudtuk / akartuk megszokni, ezért kerestünk egy új bázist. A költöztetőcégektől spanyolul ajánlatot kérni, ingatlanosokat hivogatni jó volt nyelvgyakorlásnak, a bútorozatlan lakás beikeásítása pedig olyan volt, mint amikor karácsonyra mindenkitől LEGO-t kapsz. Sokáig tartott összeszerelni, de utána jó volt nézegetni.

Egy tengerparti kisvárosba költöztünk, ami elég közel van Barcelonához ahhoz, hogy akár naponta be tudjunk járni dolgozni, de elég messze ahhoz, hogy ne turistahordák ordítására ébredjünk.

Egy időben menő volt, hogy magyar srácok vettek egy retúrjegyet Balira, és felvették a „neked is lehet ilyen életed, ha megveszed a kurzusomat” videójukat a tengerparton, amit évekig futtattak hirdetésként. Én meg a parttól 50 méterre lakom, és inkább egy berendezetlen fehér szobában próbálok videókat csinálni.

Viszont nagy minőségbeli változás a parthoz közel lakni. Egyrészt van egy 10km-es besétálható sáv a parton, amin izgalmasabb volt felkészülni a maratonra, mint a városban ugyanazokat a tömböket és parkokat kerülgetni. Másrészt sokkal egyszerűbb leugrani úszni egyet, mégha gyakran arcon is csapnak a hullámok. Sokkal természetközelibb a parton lakni. Látjuk a tenger felett felkelő napot, szépen lehet követni a holdciklusokat, borzadhatunk az óriási hullámokon és napról napra láthatjuk hogyan pusztít és épít a tenger.

Miután berendezkedtünk az új lakásban, hazarepültünk összeházasodni. Az esküvőt hónapokig tartó szervezés, intenzív tánctanulás és izgalom előzte meg. Fura, hogy egy életre szóló döntést és egy fél napnyi programot kell egy esküvőre összerakni, közben lehet izgulni, hogy a szabadtéri szertartást elmossa-e az eső, belebakizol-e az eskübe, amibe a pap szerint addig senki sem bakizott bele (nekem sikerült), de ami miatt a legjobban izgultunk, az az volt hogy sikerüljön a nyitótánc. Sikerült.

Még megvártuk a nászutat, majd megtettük, amire évek óta készültünk (leginkább én): vettünk egy kutyát. Szeretem a kutyákat. Gyerekkoromban mindig volt kutya a ház körül, akiknek a hiányát akkor kezdtem el igazán érezni, amikor Pestre költöztem. Régóta akarok kutyát, de albérletkeresésnél sosem adta ki magát a „megfizethető bérleti díj / jó lokáció / kutyabarát” kombináció a venn diagramban. Ritkán kettőt, legtöbbször csak egyet választhattunk. Az idei költözésnél viszont már szempont volt, hogy hozhassunk kutyát és kötöttük az ebet a karóhoz (nem szó szerint).

Szeptember végén hoztuk el a 8 hetes törpeuszkárt, Crowleyt. Tudtam, hogy egy kutya sok meló, de nem igazán tudtam beleképzelni magam milyen lesz minden nap életben tartani és törődni egy kis lénnyel úgy, hogy lehetőleg a lakást se piszkolja össze.

Szeretem a kutyákat, de a falusi kutyák és az íróasztalod mellett kuporgó társaságfüggő kutyus merőben különböző mértékű törődést és hozzáértést igényelnek. Például szobatisztaságra tanítani Crowleyt egy olyan dolog volt, amiben nulla tapasztalatom volt. Cikkeket, könyveket olvastunk, megnéztünk vagy száz Youtube videót, kérdezgettük az állatorvost és szépen lassan beletanultunk a dolgokba. Három hónappal később sem egy rendőrségi akciókon bevethető szupereb a kutyánk, de sokkal ügyesebb, mint azt valaha gondoltam volna.

Többször órákat túráztunk vele, kirándultunk más spanyol városokban, hazarepült velünk karácsonyra, élvezte a MÁV több átszállásos hat órán át tartó vendégszeretét, aludt két különböző szülői házban is és megoldotta mindezt pisibaleset nélkül. Más kutyákkal jól viselkedik, és bár nem mindig jön vissza, ha hívjuk, de sokkal könnyebb vele az élet, mint szeptemberben volt.

A feleségem sokszor megkérdezte tőlem, hogy megbántam-e, hogy vettünk egy kutyát.

Egyáltalán nem bántam meg. Hatványozottan több boldogságot csempész ez a kis kutya az életünkbe, mint amennyi bosszúságot okoz.

Kutyaboldogság ide vagy oda, ősszel egy kicsit sokat vállaltam magamra. Crowley érkezésekor kezdtem el komolyabban készülni a maratonra is. Bár február óta folyamatosan futottam magamhoz képest szép távolságokat, de a maratonra való becsületes felkészülés azért többet kívánt, mint amennyit előtte beletettem. (Mivel a felkészülésről írtam itt, magáról a maratonról pedig itt, így a futásról nem írok részletesebben az évértékelőben).

Ekkor járt le a felmondási időm és ekkor kezdtem az új munkahelyen is. Ráadásul a maratonra nem volt elég felkészülni. El kellett menni és lefutni. Elmentem, futottam egy szép időt, hazarepültem és ekkor jött ki igazán rajtam az elmúlt időszak.

Az ősz nagy részében fogamat csikorgatva mentem előre. Az életemben bekövetkező összes változást én kezdeményeztem, én akartam, viszont a döntéseim hónapokon keresztül testileg és szellemileg is felemésztették a tartalékaimat.

Sikerült bármilyen korábban tervezettnél szebb élményeket átélni, nagyobb célokat elérni és pozitívabb változásokat kieszközölni idén, mégsem élveztem azt. Olyan sokat mentem előre fókuszálva, hogy amikor megálltam, akkor vettem észre másoknak hála, hogy elfelejtettem élvezni a folyamatot. Év végére kiveszett belőlem a kreativitás, a kezdeményezőképesség és a rossz szóviccek is (pedig azok különösen fontosak).

Jövőre jobban szeretnék sáfárkodni a tartalékaimmal és mindig hagyni helyet a meglepetéseknek és a mosolygásnak.

Olvasás és nyevtanulás

Idén 17 könyvet olvastam: 12 könyvet angolul, 4-et spanyolul, és sajnos csak 1 könyvet olvastam magyarul, az is egy újraolvasás volt. A három kedvenc könyvem a The Art of Possibility, a Sikerrel a tőzsdén és Murakami The Wind-up Bird Chronicle kötetei voltak.

A teljes listát pedig itt találjátok:

1. Peter Lynch: Sikerrel a tőzsdén / One Up On Wall Street (ESP)
2. Daniel Pecaut: University of Berkshire Hathaway (ESP)
3. Rodney Habib: The Forever Dog (ESP)
4. Kerry Patterson: Sorsdöntő beszélgetések / Crucial Conversations
5. Erin Meyer: No Rules Rules
6. Annie Duke: Thinking in Bets
7. Zander, Rosamund Stone: The Art of Possibility
8. Andrzej Sapkowski: The Witcher – Sword of Destiny
9. Andrzej Sapkowski: The Witcher – Blood of Elves
10. Haruki Murakami: The Wind-up Bird Chronicle
11. Matt Ridley: The Rational Optimist
12. Brad Stulberg: The Practise of Groundedness
13. Christopher Hitchens: Letters to a Young Contrarian
14. April Dunford: Obviously Awesome
15. Marcus Aurelius – Elmélkedések
16. Josh Bernoff: Writing Without Bullshit
17. Manolito Gafotas könyvek (ESP)

2023-ban ismét egy kicsivel több tényirodalmi könyvet olvastam, illetve elkezdtem a zsanra köteteit spanyolul is olvasni. Láttam egy Youtube videót, amiben egy nyelvtanár azt javasolta, hogy olvass olyan könyveket idegen nyelven, amiket amúgy is szeretsz. Elolvastam több mesekönyvet az év elején, majd nekilendültem regényeknek spanyolul, amiket ha ütöttek volna sem tudtam volna befejezni. Jobban belegondolva valószínűleg magyarul sem lett volna könnyű elolvasni azokat a regényeket.

A non-fiction könyvekkel nem volt ilyen gondom. A témák érdekeltek és már ismertem elég szót, vagy tudtam annyit szótárzni, hogy értsem is a könyv mondanivalóját.

Míg korábban a könyvek nagy részét e-könyv olvasón olvastam, idén ez megváltozott. Egyrészt öt év után bedöglött a kis masinám, másrészt pedig vettem egy táblagépet. A spanyol könyvek egy részét tableten olvastam, mivel a papírkönnyvel szemben a táblagépekben a beépített szótár egy kattintásnyira van, illetve szókártyákat is könnyedén tudok létrehozni a könyv új szavaiból.

Ettől függetlenül a könyvek nagy részét megvettem és színes-szagos papír könyvként olvastam. Hiányoztak a fizikai könyvek és jobban motivált, hogy látom a haladást napról napra a könyvön, és látom az éves haladást a polcomon. Na meg vettem egy polcot, amit meg kellett tölteni valamivel.

Hiába olvasok spanyolul, összességében még sokat kell fejlődnöm. Kicsit lelombozó, hogy két év után sem vagyok egy társalgási szinten a sok nyelvóra, podcast és elolvasott könyv ellenére sem.

Egyrészt tudom, hogy ellógtam a nyelvtanórákat, keveset gyakorlok és többet kellene a ragozást, a rendhagyó igéket és társaikat csűrnöm-csavarnom. Másrészt, amit csinálok abban egyre jobb vagyok. Olvasok és podcastokat hallgatok. Egyre kevesebb szót kell kiszótáraznom olvasásnál és egyre többet értek a podcastokból.

Ez lefordítható a hétköznapokra is, mivel amikor hozzám szólnak, egyre gyakrabban értem, mit szeretnének. A gond az, hogy nem beszélek, így válaszolni már gyakran problémás.

Talán csinálok idén egy nyelvtanulós videót.

A címe lehetne: Így nem tanultam meg két év alatt spanyolul.

Célok 2024-re

Idén elkezdtem felfedezni, mi az, ami feltölt és mi az, ami leszívja az energiáimat. Találtam egy-két olyan dolgot is, ami bár korábban nem gondoltam volna, de hiányzik az életemből. Jövőre igyekszem az utóbbiból többet beépíteni a hétköznapjaimba.

Nincsenek nagy számszerüsíthető céljaim. Igazából nem is év végén szoktam célokat kitűzni, hanem fokozatosan év közben kalibrálgatok.

2024-ben a következőket szeretném:

• Több offline élményt. Túl sokat püföltem 2023-ban a billentyűzetet, amikor vitorlázhattam, SUP-ozhattam vagy hegyet mászhattam volna.
• Több közösségi élményt szeretnék. Covid előtt jártam könyvklubba, meetupokra, megfordultam több konferencián. 2024-ben szeretnék több arcot látni személyesen és kevesebbet a képernyőn keresztül.
• Többet és jobban szeretnék beszélni spanyolul.
• Idén csináltunk pár napos kirándulásokat Valenciában és Zaragozában, nászutaztunk a Kanári-szigeteken. Maratont futottam San Sebastianban, munka miatt voltam Milánóban és Stockholmban. Jövőre több pár napos kirándulást és kevesebb jövök-megyek utat szeretnék.

Jövőre is fogok írni, illetve szeretném tovább csiszolni a videókat is.

Élevezem majd amit csinálok, ha szükségem lesz rá megállok, pihenek és újrakezdem.

Köszönöm, hogy velem tartottál 2023-ban!

Sok sikert és minden jót kívánok neked 2024-ben!