Provokatív gondolatok: A tömegek tébolya

Douglas Murray egy brit politikai kommentátor, aki a bevándorlás témáját feldolgozó Európa ​furcsa halála című kötetével tett szert némi ismertségre hazánkban. A konzervatív író legújabb könyvében ugyancsak vitatott témákat érint: a homoszexualitást, a női egyenjogúságot, a faji megkülönböztetést és a transzkérdést.

A tömegek tébolya és a szerző személye maga is egy erős konzervatív, jobboldali értékrendet feltételez. Elég megnézni a kötetről recenziókat publikáló weboldalakat, listázni Murray magyar médiamegjelenéseit és a kötet témái iránt valamennyire érdeklődő magyar olvasókat is sikerül elijeszteni.

Szerintem azonban a tájékozottsághoz hozzátartozik, hogy nem csak sok, hanem sokféle könyvet olvassunk. Véleményünkkel ellentétes gondolatokat megfogalmazó írók köteteit épp olyan fontos, ha nem fontosabb forgatni, mint a saját elfogult világképünket alátámasztó szerzők műveit. 

Mivel korábban írtam a Magyarországot kritizáló Timothy Snyder A szabadság felszámolása című könyvéről, így a magyar viszonyokat követendő példának beállító Douglas Murray kötetét bár más kérdésekben, de ideális ellenpólusnak gondoltam.

Kellemes meglepetés és hiányérzet

Nem érdemes azonban a kötetet a borítójáról (vagy egy Google keresés alapján) megítélni. A teljes elutasítás és tagadás helyett Douglas Murray ésszerű érvekkel, a véleményével nem egyező kérdések szakirodalmának elemzésével és a vita kulturált mederbe terelésével meghazudtolja a provokatív jelzőt.

Az ígért polgárpukkasztás helyett nem várt mélységű gondolatokat kapunk. 

A négy vitatott kérdésen túl, illetve azon belül a közösségi média hatásáról, a 21. századi cenzúráról és az ellentétes vélemények ütköztetésének előnyeiről is ír Douglas Murray.

A leírt konklúzióhoz azonban meg kellett érkezni. 

Néhány fejezetben csak kierőszakolja a provokatív jelzőt az író. A prominens gender elmélet-szakértők főbb tételeinek megcáfolása mellett olvashatunk egyoldalú földbedöngölő kritikát is más kérdések kapcsán. A véleményével ellentétes oldal indokait néha nyugodt egyoldalúsággal, egy félmondatba tömörítve ismerhetjük meg.

Ez egy széles tömegeknek szóló könyv, de nem hiszem, hogy van olyan olvasó, aki arról szeretne 5 oldalon keresztül olvasni, hogy hogyan néznek ki a különböző Google keresések? Miért nem lehetett egy képet mellékelni?

A kötet jelentős részének a könyv egyszerűen nem a megfelelő média. 

Esti showműsorokban történtek leírásai, podcastepizódokra való hivatkozás és Youtube-videókban történtek tárgyilagos elemzése még ha alá is támasztják az író érvelését, egyszerűen fájdalmas élményt nyújtanak olvasóként. 

Douglas Murray: A tömegek tébolya
Douglas Murray: A tömegek tébolya

Öt gondolat, ami miatt érdemes elolvasni

Nem fogok részletes leírást nyújtani a szerző gondolatmenetéről a homoszexualitás, a női egyenjogúság, a faji megkülönböztetést és a transzkérdés kapcsán. 

Erről szól a könyv és kiragadott részletekkel csak egyoldalú hamis képet adnék.

Helyette öt olyan gondolatot emelek ki, ami miatt úgy érzem érdemes elolvasni A tömegek tébolyát.

1. Szükségünk van történetekre az élethez

Mindig szükség van egy történetre, ami megmagyarázza a bonyolult életet. 

Az első történeteket a vallások szolgáltatták. Később megjelentek az olyan ideológiák, mint a nacionalizmus, a liberalizmus és az igencsak egyedi történetet magyarázó kommunizmus.

Jelenleg a posztmodern korában élünk. A vallások és különböző ideológiák kínálta történetek sokaknak már nem elég csábítóak, viszont továbbra is szükség van az életet magyarázó történetekre.

A történetek egyre szűkebb célcsoportnak kívánnak magyarázatot. A vallás és sok ideológia univerzálisan ráhúzható minden emberre, egyes ideológiák már nemzeti alapon kínálnak küldetést, míg a posztmodern történetei középpontjában szélsőségesen szűk csoportok és végső soron az egyén áll.

Amikor nem kedvez a történet számodra

“Nem meglepő, hogy a tőke felhalmozására képtelen generáció korántsem lelkesedik a kapitalizmusért, és azt sem nehéz megfejteni, hogy egy olyan nemzedék, amelynek tagjai úgy vélik, hogy valószínűleg sosem lesz lakásuk, miért vonzódnak egy olyan ideológiához, amely nem csupán az ő életükben fellelhető egyenlőtlenségek, hanem a világ összes egyenlőtlenségének felszámolását ígéri.”

2. Elhallgattatás helyett párbeszéd kell

A közbeszéd terén aknáknak nevezett kérdésekkel kapcsolatban Douglas Murrey történetekkel mutat rá egy rémisztő jelenségre: 

Számtalan alkalommal az elnyomottak válnak az elnyomókká.

A Washington állambeli Evergreen Állami Főiskolán létezik egy több évtizedes hagyomány: a távollét napja. Évente egy napon az intézmény össze színes bőrű dolgozója elhagyja a főiskola épületeit, a campuson kívül beszélnek közösségüket érintő problémákról, ugyanakkor hiányukkal felhívják a figyelmet a közösségen belül betöltött szerepükre.

Amikor 2017-ben a távollét napját meg szerették volna fordítani a szervezők és a nem színesbőrűeket tervezték távolmaradásra bírni, akkor a főiskola egyik tanára, Bret Weinstein nem értett ezzel egyet. 

Egyet nem értésének okait egy logikus érvekre alapozott, a rasszizmus jelét sem mutató levélben osztotta meg:

“Óriási különbség van aközött, hogy egy csoport tagjai önként úgy döntenek, hogy kivonulnak egy közös térből, hogy demonstrálják létfontosságú és kellően nem megbecsült szerepüket, és aközött, hogy egy csoport távozásra kér fel egy másik csoportot. Az első erőteljes felhívás a tudatosságra, és az elnyomás logikája ellen dolgozik. A második erődemonstráció, és önmagában is elnyomó aktus.

Az ellentétes vélemény miatt elfoglalták a főiskolát a szervezők. Bret Weinstein-t bezárták irodájába, trágárul beszéltek vele, nem engedték megszólalni, megszégyenítették és az egészet videóra vették.

A könyvben ismertetett történetek között talán az Evergreen Főiskolán történtek mutatnak rá legmarkánsabban a vita és a dialektika közötti fontos különbségre.

Vita és dialektika  

“Az egyet nem értés, nem egyenlő az elnyomással, az érvelés nem egyenlő a támadással.” 

  • A vita azt jelenti, hogy győzni akarsz.
  • A dialektika pedig azt, hogy az egyet nem értés révén megpróbáljuk felfedezni az igazságot.

A hegeli dialektika szerint egy fogalom az ellentétével együtt egy magasabb egységbe olvad (tézis, antitézis, szintézis). A történések valódi megértéséhez szükség van a másik oldalra is, amit az elhallgattatás lehetetlenné tesz.

Okok az ellentétes vélemény meghallgatására

A szabadságról című esszéjében John Stuart Mill az ellentétes vélemények megismerésének négy előnyét sorolja fel.

  1. Az ellentétes vélemény igaz, vagy részben igaz lehet.
  2. A véleményünkkel ellentétes nézetek segítik korrigálni tévedéseinket.
  3. Az ellentétes vélemények emlékeztetik az embereket az igazságra. Még ha a másik oldal érvelése téves is, szükség annak hallatása, hogy eljussunk az igazsághoz.
  4. Az ellentétes vélemények megakadályozzák, hogy a hamis gondolatok tudatlan dogmává váljanak.

3. A technológia felerősíti rossz tulajdonságainkat

A tömegek tébolyában a vitatott kérdések elemzése mellett, a véleményük hangoztatása miatt elhallgattatott, a közösségi médiában letiltott személyek történeteiről is olvashatunk. 

A technológia más területen való alkalmazására is igaz Murrey megállapítása, miszerint a technológia alapjaiban véve nem rossz, csupán képes felerősíteni rossz tulajdonságainkat:

“Amennyiben már eleve rossz irányba haladtunk, úgy a technológia révén mindezt exponenciálisan gyorsabban tehetjük.”

A valóság torzítása

A mesterséges intelligencia az ígéret szerint lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az elfogultságainktól és egy olyan sokszínű, befogadó világban éljünk, ahol minden hang hallható.

A gyakorlatban azonban az algoritmusokat emberek írják, a mesterséges intelligenciát pedig ugyancsak emberek tanítják be. A technológia a politikai korrektség jegyében már most torzítja a valóságot.

Bár még leginkább angolul fellelhető a jelenség, de keress rá pár javasolt kifejezésre és görgess végig a képek sokszínű, de az igazságot torzító találati listáján.

A európai művészet egy sokrétű kifejezés, de azt a keresőbe pötyőgők logikusan európai alkotásokra, reneszánsz festményekre, esetleg európai épületekre számítanak. 

A sokszínűség jegyében a Google a klasszikusokat kicserélte az eredeti alkotások akár több száz évvel később, nem Európában készült fekete rekonstrukcióira, mint például Michelangelo újragondolt A fekete Ádám teremtése.

Találatok a european art (európai művészet) kulcsszóra

Egy sokkal szembetűnőbb példa angolul a fehér és fekete család kulcsszavakra való keresések. A fekete család kifejezésre a várt eredményt kapjuk: fekete családokat. A fehér család kulcsszóra keresve, azonban sokszínűbb a találati lista. 

Bár a sokszínűség fontos, de a valóság nem hajlítható, ahogy a színek sem relatívak.

Találatok a white family (fehér család) kulcsszóra
Találatok a white family (fehér család) kulcsszóra
Találatok a white family (fehér család) kulcsszóra
Találatok a white family (fehér család) kulcsszóra

“Úgy tűnik, hogy az emberek elfogultságaitól megszabadító számítógépek számára a nem-elfogultság új típusát alkották meg. Ám mindez a történelem eltorzítását eredményezi, emellett pedig az elfogultság új rétegét alkotja meg…”

4. Ne te legyél a Nyugdíjas Szent György!

Douglas Murray szerint a társadalmi igazságosság elérésére jogosan törekvő csoportok egy idő után fordulóponthoz érkeznek. A feminista mozgalom keretében a nők kiharcolták a választójogot, az LMBTQ közösség tagjai több országban házasodhatnak és örökbe fogadhatnak.

De egy mozgalomnak mindig kellenek új célok, ahogy a középkori lovagoknak is mindig kellett egy új sárkány.

“A néhai politikai filozófus, Kenneth Minogue “nyugdíjas Szent György” néven azonosította a jelenséget. A sárkány megölése után a merész harcos azon kapja magát, hogy még mindig a világot járja újabb dicső harcokat keresve.”

Az újabb dicső harcok pedig már nem az egyenlőségről szólnak, hanem az adott csoportok felsőbbrendűségéről. 

Amikor a Pink News magazinban arról írnak, hogy a melegek jobb szülők a heteróknál, vagy amikor egy férfi közgazdász amellett érvel, hogy egy női közgazdászok által vezetett világgazdaság elkerülte volna a 2008-as világválságot, akkor a valóban egyenlőtlenségekkel küzdő csoportok Új Sárkányáról olvashatunk Murrey szerint.

5. Mihez képest?

Általában nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek azt gondoljuk. Ez a féligazság pedig Douglas Murray könyvén és az abban megvitatott témákon is jóval túlmutat. 

Amikor valamit sötétnek, kilátástalannak és reménytelennek látsz, akkor érdemes feltenned a kérdést:

Mihez képest?

“Ezt a kérdést kell feltenni akkor, amikor napjaink társadalmát rasszista, szexista, homofób és transzofób patriarchátusként összegzik.”

Kedvet kaptál a kötethez?

A tömegek tébolya

Szeretnél több könyvajánlót?

Tetszik, amit olvasol?

Csatlakozz 1000+ feliratkozóhoz és olvasd elsőként a legújabb tartalmaimat.

Semmi spam. Bármikor leiratkozhatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük