Pénzügyekkel és befektetésekkel kapcsolatos könyvajánlókat olvasgatva két típusú köteten akadhat meg a szemünk. Sokan írnak szemléletmódot formáló könyveket, tanmeséket, amelyek a személyes pénzügyek fontosságáról és tudatos gyakorlásáról kívánják meggyőzni az olvasót. A kategóriába tartozó személyes kedvencem például a Babilon leggazdagabb embere.
A sztorizgatós pénzügyi történeteken túl azonban megtaláljuk a befektetések gyakorlati oldalával foglalkozó, nem ritkán száraz és pénzügyi előismeretek nélkül nehezen értelmezhető könyveket.
Az intelligens befektető a két kategória ötvözete. A könyv írója Benjamin Graham, befektető. Nem marketingguru, mindset mentor vagy önjelölt pénzügyi blogger könyvéről beszélünk tehát, hanem a vagyonát a piacokon megszerző szakember kötetéről. Az esettanulmányok, konkrét példák és részletek helyett (bár megjelennek a könyvben) a hangsúlyt az ideális befektető elveire és viselkedésére helyezi a szerző.
A könyv első verziója 1949-ben jelent meg, amit többször átdolgoztak, aktualizáltak. A magyar kiadás 2011-ben került a könyvespolcokra. Gondolhatnánk, hogy egy évtizedekkel ezelőtt írott könyv elméletei idejétmúltak a 21. században, azonban Graham elveinek működőképességét többek között olyan befektetők eredményei igazolják, mint például Warren Buffet.
Buffett szerint az intelligens befektető a legjobb könyv, amit valaha a befektetésekről írtak.
A cikkben a könyv lényegi elemeit foglalom össze. Ha szeretnéd elolvasni a kötetet és nem vesződnél a spoilerrel, akkor javaslom, hogy ugorj a Véleményem Az intelligens befektetőről részhez.
Most pedig folytassuk az intelligens befektető főbb elveivel.
Spekuláció helyett befektetés
Az összefoglalót laikusként írom. A könyv jónéhány alapfogalmat helyre tett a fejemben, az egyik a befektetés és a spekuláció közötti különbség, illetve a jó befektetés kritériumai.
Jegyezzük meg, hogy Graham szerint a befektetés egyformán tartalmazza a következő három elemet:
- alaposan elemezni kell egy vállalatot és üzletvitelének stabilitását, mielőtt megvásárolnánk a részvényét;
- előre meggondoltan védeni kell magunkat a komoly veszteségektől;
- „megfelelő”, nem pedig kimagasló teljesítmény elérésére kell törekednünk.
“A piac olyan inga, amely folyamatosan a fenntarthatatlan optimizmus (amely túl drágává teszi a részvényeket) és az indokolatlan pesszimizmus (amely túl olcsóvá teszi őket) között leng. Az intelligens befektető olyan realista, aki az optimistáknak ad el, és a pesszimistáktól vásárol.”
Az értékalapú befektetés
Az értékalapú befektetés szerint a vásárolt részvények vagy kötvények nem csupán egy darab papír, hanem minden esetben egy üzletrész. A befektetést megelőzően ezért érdemes számviteli adatokra építve elemezni az üzletrész valódi értékét.
“Graham szüntelenül ismétli, hogy a részvények azért fognak a jövőben jól vagy gyengén teljesíteni, mert a mögöttük álló vállalat jól vagy gyengén teljesít – ennyi, és nem több.”
Az intelligens befektetőt hidegen hagyják a piaci ingadozások. Az árfolyamot számtalan tényező befolyásolja, hosszú távon azonban a cég üzleti értéke dönt.
“Az intelligens befektető soha nem ad el részvényt pusztán azért, mert annak árfolyama esett; először mindig utánanéz, hogy vajon a cég üzleti értéke is változott-e.”
A múlt elemzése
Benjamin Graham szerint az intelligens befektető nem hagyatkozhat csupán a múlt adataira a jövőbe bocsátkozó becslések készítésénél.
Graham a következő kérdések feltevésére biztat bennünket:
- Miért kellene a jövőbeli hozamoknak mindig megegyezniük a múltbeli hozamokkal?
- Ha minden befektető úgy véli, hogy bizonyos részvények hosszú távon garantáltan pénzt hoznak, akkor ez nem azt jelenti, hogy a piac túlárazott lesz?
- Ha ez a helyzet, akkor hogyan lehetséges, hogy a jövőbeli hozam magas lesz?
“Ennél a pontnál Graham egyetlen egyszerű kérdést tenne fel: ha belegondolunk, hogy a „szakértők” milyen végzetesen nagyot tévedtek akkor, amikor legutóbb egyetértettek valamiben, akkor mi oka lenne az intelligens befektetőnek, hogy éppen most higgyen nekik?”
A szerző szerint az egyetlen igazság, amire a történelem megtanított bennünket, hogy a jövő megjósolhatatlan.
Az inflációról
“Az amerikaiak egyre erősebbek. Húsz éve még két ember kellett, hogy hazacipelje a tíz dollár értékű bevásárlást. Erre ma már egy ötéves is képes.” – Henny Youngman
Az arany, mint befektetés
“Az intelligens befektető a magas tárolási és biztosítási költségek miatt azonban nem fektet közvetlenül aranyba, hanem olyan jól diverzifikált befektetési alapot választ, amely nemesfémekkel foglalkozó társaságok papírjait tartalmazza, és éves költsége nem haladja meg az 1 százalékot.”
Az óvatos és a vállalkozó szellemű befektető
Két altípusra osztja könyvében a befektetőket Graham.
- Az egyik típus folyamatosan elemzi a piacot, válogat és keresi a megfelelő kötvényeket, befektetési alapokat és részvényeket. Ez a viselkedés a vállalkozó kedvű befektető sajátja. A befektetés ezen módja sok időt és energiát igényel.
- Egy másik felfogás szerint a befektető célja egy olyan portfólió építése minimális erőfeszítéssel, ami automatán működik, de nem okoz nagy meglepetéseket cserébe. Ez a viselkedés az óvatos befektetőt jellemzi.
Mindkét megközelítés kellően okos, de a segítségükkel elérhető siker mértéke leginkább a befektető személyiségétől függ. Válassz stratégiát személyiséged szerint!
Az óvatos befektető
Azt gondolnánk (legalábbis eddig én úgy gondoltam) nem kell sok ész ahhoz, hogy biztos eszközökbe téve a pénzünket hosszú távon jól járjunk. Laikusként a biztos eszközt pedig a kötvényekben láttam. Ebben a kérdésben is helyreigazít Graham:
“…úgy ítéljük meg, hogy az óvatos befektető nem engedheti meg magának, hogy portfóliója ne tartalmazzon érzékelhető arányban részvényeket. Véleményünk szerint két rossz közül ez a kisebbik – a nagyobbik rosszt annak kockázata jelenti, ha kizárólag csak kötvényeket birtokol.”
Graham szerint az infláció nagyobb veszélyt jelent a befektetőre, aki kizárólag kötvényeket birtokol. Ugyanakkor részvények kiválasztásánál is óva int a szerző. Tapasztalatai szerint az óvatos befektetők hajlamosak a megfelelő kutatás elvégzése nélkül részvényeket vásárolni.
Az egyik potenciális veszélyt az ismerős cégek részvényei jelentik. Attól, hogy használjuk és elégedettek vagyunk egy cég szolgáltatásaival, még nem biztos, hogy jó befektetés a részvényeit vásárolni.
Az óvatos befektető úgy vesz részt a versenyben és nyeri meg azt, hogy közben nyugodtan kivár.
A vállalkozó szellemű befektető
A vállalkozó szellemű befektető elsősorban a következő négy elvet követve érhet el sikereket:
- Magas piacokon ad el és alacsony piacokon vásárol
- Gondosan átgondolt növekedési részvényeket vásárol
- Alkalmi vételeket (alulértékelt részvényeket) vásárol
- Kihasználja a „különleges helyzeteket”
Az egyes stratégiák részleteiről a kötetben részletesen ír a szerző.
De mi a helyzet cégek legelső nyilvános részvénykibocsátásával?
“Még ennél is lényegesebb, hogy az IPO-k megvásárlása azért is rossz ötlet, mert látványosan szembemegy Graham egyik alapvető szabályával: mindegy, hogy hány más ember akar megvásárolni egy részvényt, mi csak akkor vegyük meg azt, ha általa olcsón válhatunk egy áhított vállalkozás tulajdonosaivá.”
A piaci ingadozások
A részvénypiac teljesítménye három tényezőtől függ:
- reálnövekedés (a vállalatok nyereségének és osztalékának növekedése)
- inflációs növekedés (az árak általános növekedése a gazdaságban)
- spekulatív növekedés – vagy csökkenés (a befektetői közösség részvények iránti étvágyának növekedése vagy csökkenése)
Nagyon jól teszi, ha alaposan elméjébe vési az alábbi szabályt: „Soha ne vegyél részvényt közvetlenül egy nagy árfolyam emelkedés után, és soha ne adjál el rögtön egy jelentős esést követően.”
“Ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy legalább három sovány esztendőn keresztül kitartsunk egy alap mellett, akkor már eredetileg sem lett volna szabad megvásárolnunk azt. A türelem a befektető legerősebb szövetségese.”
“Portfoliónkat állandó robotpilóta üzemmódra állítva leküzdhetjük a jóslatoktól való függőségünket, hosszú távú pénzügyi céljainkra összpontosíthatunk, és kikapcsolhatjuk Piac úr hangulatváltozásait.”
A megoldásként javasolt robotpilóta üzemmódról olvass többet a Automatizált portfólió bekezdésben.
Pénzügyi tanácsadókról
Mikor lehet szükséged pénzügyi tanácsadóra?
- Ha a portfóliód elveszíti értékének jelentős részét
- Ha küzdesz a személyes költségvetésed betartásával és alig tudsz megélni, félre tenni pedig végképp nem tudsz
- Amikor portfóliód kaotikus mértékig diverzifikálódott
- Ha a közelmúltban jelentős életmódváltáson mentél keresztül, mint például vállalkozó lettél, vagy gondoskodnod kell idősödő szüleidről
És mikor nem?
“Ha 100000 dollárnál kevesebbet tudunk befektetni, nem biztos, hogy találunk olyan pénzügyi tanácsadót, aki hajlandó kezelni a számlánkat. Ebben az esetben vásároljuk meg alacsony költségű indexalapok diverzifikált kosarát, kövessük ennek a könyvnek a tanácsait, és portfoliónk értéke rövid időn belül olyan szintre nő, hogy már megengedhetjük magunknak a tanácsadók szolgáltatásait.”
Továbbá még egy megszívlelendő tanács a szerzőtől:
“Ne fektess be semmit, amíg személyesen nem vagy elégedett a tanácsadód által javasolt befektetési döntéssel.”
Rossz döntésekről
“Mivel a piacok viselkedését nem tudjuk előre jelezni, saját viselkedésünket kell megtanulnunk előre jelezni és kontrollálni.”
“Daniel Kahnerman és Amos Tversky pszichológusok kimutatták, hogy amikor mi, emberek valamilyen esemény valószínűségét vagy gyakoriságát próbáljuk megbecsülni, nem az alapján alkotunk ítéletet, hogy ténylegesen milyen gyakran következett be ez az esemény, hanem hogy a múltbeli előfordulásai milyen élénken élnek bennünk.”
Hétköznapi befektetési tanácsok
“A tanulság, úgy tűnik az, hogy a részvénypiacon való pénzkeresés minden olyan módja, amely egyszerűen leírható, és sok ember által követhető, eredendően túl egyszerű és túl könnyű ahhoz, hogy tartósnak bizonyuljon.”
“Az egyetlen dolog, amiben a jövőbeli részvényhozamok előrejelzésekor biztosak lehetünk, hogy valószínűleg tévedni fogunk. A múlt vitathatatlan igazsága, hogy a jövő mindig meglep bennünket – mindig!”
Befektetési alapok
“A befektetési alapok jelentik a tökéletes megoldást az óvatos befektetőnek, aki a portfólió-kezelés árnyoldalai nélkül kívánja élvezni a részvénybirtoklás előnyeit. Viszonylag alacsony költség ellenében nagyfokú diverzifikációt és kényelmet vásárolhatunk magunknak – és szakemberre bízzuk a részvények kiválasztásának és figyelemmel követésének feladatát.”
Automatizált portfólió
“Amennyiben a befektetési időtávunk elég hosszú – legalább 25 vagy 30 év -, akkor az egyetlen értelmes megközelítés: vásároljunk automatikusan minden hónapban, illetve minden más alkalommal, amikor van erre fordítható megtakarított pénzünk. A legjobb választás egy ilyen élethosszig tartó befektetésre egy, a teljes részvénypiacot lefedő indexalap.”
“Tartsunk indexalapot legalább 20 évig, adjunk hozzá minden hónapban új pénzt, és szinte biztosak lehetünk abban, hogy a professzionális és a velünk hasonszőrű egyéni befektetők túlnyomó többségét túlszárnyaljuk. Élete késői szakaszában Graham méltatta az indexalapokat, és az egyéni befektetők számára a legjobb választásnak tartotta őket, ahogy teszi ezt Warren Buffett is.”
Day tradingről
“Sok ezer ember megpróbálta, és a tanulság egyértelmű: minél gyakrabban kereskedsz, annál kevesebbed marad.”
Állami kötelékek
“Ha az Egyesült Államokban élünk, az Egyesült Államokban dolgozunk, és amerikai dollárban kapjuk a fizetésünket, akkor máris ezer szálon függünk az amerikai gazdaságtól. Ahhoz, hogy körültekintően járjunk el, befektetési portfoliónk egy részét tegyük máshova – egyszerűen azért, mert soha, senki nem fogja tudni megmondani, hogy mit hoz a jövő itthon és külföldön.”
“Ehelyett ismerjük fel: az intelligens befektetés arról szól, hogy kontrolláljuk azt, ami kontrollálható. Nincs ráhatásunk arra, hogy az általunk vásárolt részvények vagy alapok felülteljesítik-e a piacot ma, a következő héten, ebben a hónapban vagy ebben az évben; hozamaink rövid távon mindig is Piac úr és az ő szeszélyének rabjai lesznek. Ám igenis kontrollálhatjuk:”
Amit befolyásolhatunk…
- brókerköltségeinket azzal, ha ritkán, türelmesen és olcsón kereskedünk;
- az értékpapírok tartási költségeit azzal, ha nem vásárolunk túl magas éves költségeket felszámító befektetési alapokat;
- várakozásainkat azzal, hogy reálisan becsüljük meg a hozamainkat, nem engedve szabadon a fantáziánkat;
- kockázatunkat azzal, ha eldöntjük, összes pénzeszközünk mekkora részéttesszük kockára a részvénypiacon, illetve ha diverzifikálunk, és szükség esetén átsúlyozzuk portfoliónkat;
- adókötelezettségünket azzal, hogy legalább egy évig tartjuk a részvényeket, és amikor csak lehetséges, a papírokat öt évig megőrizve csökkentjük a fizetendő árfolyamnyereség-adót;
- és legfőképpen saját viselkedésünket.
Véleményem Az intelligens befektetőről
Több magyar és külföldi pénzügyi blogot is követek. Kivétel nélkül mindegyik olyan forrás ajánlotta Az intelligens befektetőt, akik szakmailag komolyan vehetőek és akiknek adok a szavára. Épp ezért fogtam hozzá nagy lelkesedéssel a kötet olvasásához. Sokat vártam el és bizonyos mértékben csalódott vagyok. A kötet tanulsága számomra az, hogy nincs ingyen ebéd. Nincs tuti stratégia és nem lehetsz okosabb a piacnál. Graham tanácsai mégis felbecsülhetetlenek.
Nem abban látom Az intelligens befektető hozzáadott értékét, hogy megmondja mit tegyél, hanem épp ellenkezőleg. A szerzők leírják mit ne csinálj (ugyanis Jason Zweig kommentárjai is sokat hozzáadnak az elvek értelmezéséhez). A kötet olvasása előtt tele volt a fejem népi bölcsességekkel és a szomszéd ismeretlen unokatestvérének tuti befektetési tanácsaival, amiket komolyan elhittem. Az intelligens befektető szisztematikusan rombolta le a laikusként a befektetésekről gondolt mítoszokat.
Nem építette fel a homokváramat Graham, de adott egy lapátot és egy térképet a kezembe. Egy számomra eddig teljesen ismeretlen világra nyitott kaput a kötet. Egy világra, ahol kulcsszerepe van az önálló gondolkodásnak, döntéshozatalunk tökéletlenségének és a megspórolhatlan kutatásnak.
Sok könyvet olvasok angolul, ajánlok, majd kerülök bajba, amikor a magyar példány felől érdeklődtök. Szerencsére az intelligens befektető megjelent magyarul is, méghozzá kifogástalan minőségű fordításban.