Egy 2011 tavaszi eseményekre visszatekintő cikk olvasásakor kaptam fel a fejemet a következő állításra: az Arab tavasz volt az első közösségi média forradalom. Mivel történetesen épp szakdolgozat témát kerestem, ezért jobban beleástam magam a témába. Az Arab tavasz, mint téma ugyan nem állta volna meg a helyét egy 2018-as szakdolgozatban, de mivel régóta érdekel az új média hatása a társadalomra, ezért úgy döntöttem utánanézek mi is az a közösségi média forradalom.
Szakdolgozat ugyan nem lett a kutakodásomból, azonban nem szerettem volna a tapasztalatokat veszni hagyni, így készült el ez a cikk.
Az Arab tavasz előzményei
A 2011 tavaszán történt eseményekről számtalan részletes elemzés készült, ugyanakkor az alapvető okokat és motivációkat érdemesnek tartom megemlíteni, mert csak így kaphatunk tiszta képet a helyzetről.
Az Arab tavasz katalizátorának sokan Mohamed Bouazizi tunéziai kereskedő tragédiáját tekintik. Bouazizi gyümölcsöket árult, ahhoz azonban, hogy Tunéziában ezt zavartalanul tehesse, kenőpénzt kellett fizetnie a rendőrségnek. Bouazizinek nem volt elég pénze a megvesztegetésre, így nyilvánosan megalázták és elkobozták áruját. Végső elkeseredettségében benzinnel lelocsolta és felgyújtotta magát.
Bouazizi tragikus esete sokkal többet elmond az Arab tavaszról, mint azt hinnénk. Tette menekülés volt a szegénység és a korrupt rendszer elől, amely a régiót jellemezte.
Az esemény a tunéziai megmozdulások kiindulópontjává vált, mivel videófelvétel készült róla, és az rövid idő alatt emberek tömegeihez jutott el a közösségi média segítségével. A tunéziai állami televízió azonban semmit sem közölt az esetről, ami pedig a demonstrálók másik fontos motivációjára, a centralizált médiára és a szólásszabadság hiányára hívta fel a figyelmet.
Mohamed Bouazizi története azonban a közösségi média hatását is megmutatta. Hónapokkal korábban történt egy hasonló önégetés. Az, hogy nem a hónapokkal korábbi esemény váltotta ki a jázminos forradalmat, csupán annyin múlt, hogy a korábbi esetről nem készült videó.
A régiót megrengető demonstrációk főbb okai tehát:
- a mély szegénység, kilátástalanság
- általános munkanélküliség
- az elnyomó rezsimek.
A mindezeket kiváltó tényezők között tartják számon a szakértők a 2008-as válságot, az élelmiszerárak növekedését, a globális felmelegedést.
A közösségi média szerepe
Az Arab tavasz közösségi média forradalomként való emlegetése máig vitatott. Mindkét oldalnak megvan a maga igaza. A tavaszi demonstrációk okaihoz semmi köze sem volt a közösségi médiának. Ha 2011-ben nem létezik a Twitter és a Facebook, valószínűleg akkor is forradalom tör ki, a kérdés csak az, hogy mikor.
Forrás: Paola Rollo Illustrator www.paolarollo.com
A social media leginkább a kommunikáció hatékonyabbá tételén, a folyamatok felgyorsításában játszott fontos szerepet. Gyakorlati szempontból vizsgálva az eseményeket, a közösségi média két módon segítette a tüntetőket:
1. A tüntetések szervezésének hatékony eszköze volt
Gyors és hatékony eszköznek bizonyult a tüntetések helyszínének és időpontjának terjesztésében a social media. Amikor Egyiptomban a rendőrség elkezdte megfigyelni a közösségi média interakciókat, akkor pedig a tüntetők sikeresen vezették félre a hatóságokat és adtak meg hamis helyszíneket, hogy megosszák a rendőri erőket.
2. Segített dokumentálni az eseményeket. Véleményeket, híreket közölt nemcsak országokon belül, hanem az egész arab világban
Az események dokumentálásának köszönhető lényegében az Arab tavasz kezdete, melyet közvetetten Bouazizi videójának gyors terjedése okozott. A social media szerepe azonban nem csupán a rendőri túlkapások dokumentálásából állt.
Fontos szerepe volt abban, hogy az emberek nyíltan tudtak beszélni a politikáról, a politikai szereplőkről olyan országokban, amelyekben a média az állam kezében volt. A régió országaiban a kormányellenes hangokat nem ritkán bebörtönözték. (Utána persze már a közösségi médiát is megfigyelték és bloggereket is tartóztattak le.)
Kormányok viszonya a közösségi médiához
„A legjobb bizonyíték arra, hogy a digitális média egy fontos okozati tényezője volt az Arab-tavasznak, az az, hogy a diktátorok úgy kezelték.”
Philipp Howards
A tavaszi események bár végigsöpörtek az egész MENA régión, a legnagyobb hatást azonban Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában érték el, ahol hatalomváltás is történt az események hatására.
Amikor a közösségi média hatását vizsgáljuk, meg kell jegyeznünk, hogy szervezésre leginkább Tunéziában és Egyiptomban használták az új média eszközeit. A többi országban a gondolatok terjesztésében és a sikeres forradalmak nyomon követésére használták, tehát a cselekvésre motiválásban volt szerepe.
Egyes vélekedések szerint azért lehetett a közösségi média olyan nagy hatással az eseményekre, mert a kormányok nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki.
Valóban újdonságként hatott az új platfromok megjelenése, azonban Tunéziában és Egyiptomban az internet „kártékony” hatása ellen korábban is vasököllel harcoltak. Csak néhány példa az Arab tavasz előtti szankciókról:
Tunézia
- Dailymotion, Youtube blokkolása, mivel politikai aktivisták használták a rezsim visszáságainak közvetítésére.
- Korlátozott internethozzáférés – számos honlap blokkolása (Amnesty International, Riporterek Határok Nélkül).
- Facebook blokkolása 2008-ban egy rövid időre.
- Kormányellenes blogok feltörése, bloggerek bebörtönzése (Amar 404).
Egyiptom
- Bloggerek bebörtönzése.
- Twitter, Facebook blokkolása. – 2011. január 25-26
- Internet „lekapcsolása”. – 2011. január 27.
- Mobilszolgáltatás lekapcsolása. – 2011. január 28.
- A Vodafone által kormánypárti üzeneteket küldtek SMS-ben.
A fentiekből látszik, hogy a rezsimek a közösségi médiát mint eszközt komolyan vették, azonban jelentőségét viszonylag későn ismerték fel. Az internet korlátozása, bloggerek boszorkányüldözése azonban jóval a 2011-es események előtt is jellemzőek voltak.
A forradalmak új eszközei
Az Arab tavasz nem az első alkalom volt, hogy a technológia adta lehetőségekkel szerveztek tüntetést.
A technológiai fejlettség tekintetében egy lépcsőt visszaugorva ugyan, de érdemes megjegyezni az SMS szerepét a forradalmak során. 2001-ben Manilában tömegek vonultak az utcára és buktatták meg Joseph Estrada elnököt. A demonstráció szervezését nem gondolták túl, egy rövid szöveges üzenet megfelelőnek bizonyult, hogy százezreket mozgósítsanak. A 2004-es madridi demonstrációk során is előszeretettél használták SMS-eket.
A Facebook és a Twitter térnyerésével azonban új lehetőségek nyíltak a véleménynyilvánításra. A 2009-es moldovai választások utáni megmozdulásokat – melyeknek köszönhetően megbuktatták a kommunista pártot – egyenesen Twitter forradalomként emlegették a nemzetközi sajtóban.
Tény, hogy mind a Facebooknak, mind a Twitternek szerepe volt a moldovai események alakulásában, a Twitter forradalom elnevezés azonban enyhén szólva túlzás, mivel 200 aktív felhasználója volt a Twitternek ekkor Moldovában.
A 2009-es iráni Zöld Forradalom is a moldovai megmozdulásokhoz hasonlított. Bár az online térben sokan beszéltek az eseményekről, de ezek többsége Moldova és Irán esetében is külföldön élő emigránsok voltak, akiket érdekelt mi történik hazájukban. Bár a közösségi média hatékonysága ezen esetekben erősen vitatott, nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Az Arab tavasz során sokkal nagyobb szerepet játszott a közösségi média, mint korábban. Ezt magyarázhatjuk azzal, hogy az említett események után kb. 2 évvel kezdődtek a tunéziai események, amikor már több felhasználó használta a platformokat. Ekkor már nem csak a fejlett országokban élő emigránsok, hanem a problémákat elsőkézből tapasztaló helyiek is posztoltak.
Nem az Arab tavasz volt az első demonstrációsorozat, ahol használták a közösségi médiát, de talán itt tapasztalhattuk meg a platformok igazi potenciálját. Közösségi média forradalom volt-e? Árnyaltabb a kép annál, hogy ezt egyértelműen ki tudjuk jelenteni.
Kapcsolatok, szervezetek
Bármennyire is misztifikálhatjuk a közösségi médiát, beszélhetünk annak a szervezésben betöltött jelentős szerepéről, attól függetlenül csak egy eszköz marad, amit emberek használnak. Szkeptikusnak kell lennünk, amikor a közösségi média valódi hatásáról beszélünk.
A platformok többségén olyan ismerőseink vannak, olyanokat követünk, akiket valójában nem is ismerünk. Az ilyen formában létrejött kapcsolatok rendkívül gyengék, míg az aktivisták között az egyik legfontosabb összetartó kapocs a szoros személyes kapcsolat.
Forrás: Reuters
Az erős összetartó erővel rendelkező szervezetek azért működnek olajozottan, mert hierarchia van a tagjaik között. Feladatuk van, elszámoltathatók, ezért elkötelezettebbek is. A közösségi médián keresztül létrejött szervezeteknek hálózatos felépítésük van, tagjaik között laza a kapcsolat.
A hidegháború során tevékenykedő német szélsőjobboldali, illetve szélsőbaloldali terroristacsoportok közötti különbség szemléletesen bemutatja a két szervezetfajta közötti különbséget. A kihallgatások során, míg a hierarchikus szervezetű baloldali terroristák tartották a szájukat, addig a hálózati elven szerveződő jobboldali csapatokból egyszerűbb volt információt kiszedni.
Hoszni Mubárak egyiptomi elnök is tudatában volt ennek, ezért inkább a hierarchikus felépítésű Iszlám Testvériség elleni harcra koncentrált. Mindez segítette az egyiptomi aktivistákat, akik végül megbuktatták az elnököt. Tehát a közösségi médián keresztül létrejövő csoportok, ha felépítésüket vesszük alapul, nem működnek hatékonyan, azonban nem csupán a közösségi médián keresztül szerveződtek ezek a csoportok, és nem feltétlenül az Arab tavasz előtt.
Takriz
A Takriz egy 1998-ban létrejött tunéziai cyber think tank. Az agytröszt kezdeti céljai a véleménynyilvánítás szabadságának és a megfizethető internethozzáférésnek a biztosítása voltak. A szervezet tagjai online szerveződtek, mert elmondásuk szerint ez volt a legbiztonságosabb.
Hamar felhívták magukra a kormányzat figyelmét, már 2000-ben blokkolták a hatóságok a honlapjukat.
A szervezet Arab tavaszban betöltött szerepe számomra egyszerre tagadja a közösségi média hatását és hívja fel a figyelmet a platformok hatékonyságára.
Maximálisan kihasználták az internet nyújtotta lehetőségeket, még a Facebook megjelenése előtt. Kreatív és innovatív megoldásokkal operáltak, mint például:
- Emberi jogi videókkal geotaggelték a királyi palotát.
- Felfigyeltek a futballultrákban rejlő lehetőségekre és webfórumokon szólították meg őket. Később ezek az ultrák váltak a forradalom hatékony, gyorsreagálású csapataivá.
- Lemondási levelet írtak Kamel Morjane külügyminiszter nevében és azt 3 nyelven terjesztették.
- Email mellékleteket köröztettek a tüntetők között, amelyben gyakorlati tanácsokkal látták el őket arról ,hogy hogyan kezeljék a katonaságot.
Már 2008-ban is kitört egy kisebb lázadás, ez azonban nem vezetett eredményre. A szervezet vezetőivel készített interjúban elmondták: „a technológia még nem volt a helyén.”
Forrás: MIT Technology Review – Streetbook
A sikertelen 2008-as események a közösségi média sorsfordító szerepét jelzik. Hiába szerveződtek a tüntetők webfórumokon, törtek fel honlapokat, az igazi áttörést a Facebook és a Twitter hozta meg számukra. A platformok elterjedésével lépést tartott a Takriz és elkezdték a fake Twitter és Facebook felhasználók gyártását. Készítettek egy profilt Kamel Morjane külügyminiszter számára is, ahová olyan képeket töltöttek fel, ahol a külügyminiszter más vezetőkkel találkozik az elnök, Ben Ali nélkül.
A Takriz szervezettségével fontos szerepet játszott a tunéziai események során. Talán ez az a szervezet, amely ellensúlyozta a közösségi médián keresztül létrejövő laza kapcsolatokat és valóban összefogta a tüntetőket.
A Takriz egyszerre mutatta meg, hogy a közösségi média előtt is voltak szervezett és hatékony megmozdulások, illetve rávilágított a 2008-as kudarcba fulladt lázadás által, hogy a közösségi média milyen nagy különbséget is jelentett.
Közösségi média forradalom internet nélkül
A rezsimek miután felismerték a közösségi média erejét, próbálkoztak az egyes platformok blokkolásával, amikor pedig elmérgesedett a helyzet, drasztikus lépésre szánták el magukat: lekapcsolták az internetet. Ez Tunéziában és Egyiptomban is megtörtént. A történtek ismeretében azonban tudjuk, hogy mindez nem állította meg a tüntetőket. Az internet nélküli napokban is feltalálták magukat a demonstrálók.
Tunéziában ekkor is készítettek videókat a vérontásról, a Kasserine-i kórházban rögzített kaotikus jeleneteket például egy CD-n juttatták el az Al-Jazeerahoz. Egyiptomban a tüntetést szervező aktivisták szerint a közösségi média nem játszott döntő szerepet az eseményekben, amikor január 27-én internet nélkül maradtak, a terv már kész volt.
Az internet hiánya azonban váratlan következményeket váltott ki. Az emberek nem tudtak informálódni, ezért az utcára vonultak, ami növelte a demonstrálók számát. A közösségi média nem volt nélkülözhetetlen az események ezen szakaszában, ellenben még a hiányával is hozzájárult a demonstrációk sikeréhez.
Mennyien használták a közösségi médiát?
Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a lakosság méretéhez képest kevés embert érintett az internet és még kevesebbet a Facebook. A közösségi médiát használók nagy része pedig 30 év alatti volt, tehát gondot jelentett az idősebbek megszólítása.
Mindezek a százalékos arányok mit sem számítanak, ha arra gondolunk, hogy Egyiptomban 4 milliónál több, míg Tunéziában majdnem 2 millió aktív Facebook felhasználó volt, ami bár a társadalom kis szeletét tette ki, de számarányaiban számolni kellett velük.
Összegzés
Vitathatalan szerepe volt a közösségi médiának az Arab tavasz kirobannásában, azonban sokkal több tényező befolyásolta az eseményeket, minthogy ráaggassuk a közösségi média forradalom címkét a 2011-es megmozdulásokra. A számtalan szélsőségeket súroló elemzés, interjú és statisztika átrágása után Jessi Hempel által megfogalmazott gondolatot tartom a leghelytállóbbnak a közösségi média és a forradalom viszonyára:
„Úgy tűnik, a közösségi média nem a demokráciához vezető új út volt, csupán egy eszköz.”
Jessi Hempel
Amennyiben jobban érdekel a téma a következő cikkeket ajánlom:
- WIRERD – Social Media made the Arab Spring but couldn’t save it
- Huffington Post – Social Media and the Arab Spring: What Have We Learned?
- The Guardian – The truth about Twitter, Facebook and the uprisings in the Arab world
- BBC – How has social media changed in the Middle East since the Arab Spring?
- MIT Streetbook