A józan optimista egy könyv arról, hogy a történelem során az ember hogyan győzte le a kihívásokat, hogyan fejlődött képzeletet felülmúlóan, és hogy ezek a tények miért adhatnak reményt a jövőnkkel kapcsolatban.
Természetemnél fogva túlgondolkodó és pesszimista vagyok.
Az alapos olvasás része a túlgondolkodási folyamatomnak. De valami rejtélyes oknál fogva minden könyv és minden tény abba az irányba mutat, hogy sokkal több értelme van optimistának lenni.
- Takarékoskodj úgy, mint egy pesszimista, és fektess be úgy, mint egy optimista, ha a személyes pénzügyekről van szó.
- Tegyél közzé optimista inflációs és munkaerő-piaci előrejelzéseket, hogy lehűtsd a gazdaságot (ha te vagy a központi bank).
- Számolj nevetségesen magas megtérüléssel a következő kampányodnál, hogy elfogadják a marketingköltségvetést.
- Még jobb ok az optimizmusra, hogy állandóan mogorvának lenni szívás.
2023-ban (amikor ezt írom) nem sok hang jelzi számunkra, hogy túlságosan optimistának kellene lennünk a jövőt illetően.
Az infláció rekordmagas, az energia- és élelmiszerárak folyamatosan emelkednek, a világ minden táján elbocsátások vannak, és a ChatGPT el fogja venni a munkánkat.
- De mi van akkor, ha az emberiség valaha tapasztalt legvirágzóbb időszakát éljük?
- Mi van, ha az innováció mindig is előbbre vitte az embereket?
- Mi van, ha az éghajlatváltozásról szóló vitának van egy másik oldala is, amely kevésbé aggasztó?
Azért vettem kezembe A józan optimista (The Rational Optimist) című könyvet, hogy többet tudjak meg a történelem és a világméretű trendek derűs oldaláról. Vonzódunk a rossz hírekhez, miközben a hihetetlen eredményeket természetesnek vesszük.
Ez a könyv a meg nem énekelt hihetetlen eredményekről szól, és arról, hogy miért lehetünk miattuk optimisták.
A józan optimistát a nagy tudós író, Matt Ridley írta. Ridley kilenc évig az Economist tudományos szerkesztőjeként dolgozott, majd független íróként számos könyvet publikált az innovációról, az evolúcióról és az emberi természetről.
A könyv 2010-ben jelent meg, nem sokkal a pénzügyi válság után.
Meglátásai ma is ugyanolyan értékesek lehetnek, még akkor is, ha Riddle kihagyott néhány veszélyt, például egy globális világjárványt (ahogy Bill Gates rámutatott).
Az alábbiakban megosztok néhány meglepő tényt, egy fejezetenkénti összefoglalót és a kedvenc optimista idézeteimet. Nem áll szándékomban teljes összefoglalót írni, csak értékes gondolatokra szeretnék rámutatni, miközben arra bátorítalak, hogy olvassd el a könyvet, hogy saját véleményt alkothass.
Meglepő tények
- Fosszilis tüzelőanyagok nélkül a modern embernek 600 fizetetlen rabszolgára lenne szüksége, hogy a mai életmódunkat megengedhesse magának.
- Egy teljes sebességgel haladó autó károsanyag kibocsátás ma kevesebb, mint egy 1970-ben parkoló autóé.
- A természeti katasztrófák halálozási aránya 1920 óta 99 százalékkal csökkent. 1920-ban egy időjárással kapcsolatos katasztrófa 242 emberéletet követelt 1 millió emberből. A 2000-es években 3 életet 1 millió emberből követelt.
- A korallzátonyok nem fognak eltűnni a globális felmelegedés miatt. A melegebb tengerekből eltűnnek, de ahol a hidegebb tengerek melegebbé válnak, ott új élet lesz.
- Az 1893-as chicagói világkiállításon megkérdezték az embereket, hogy szerintük milyen újítás lesz nagy hatással a következő évszázadban. Senki sem jósolt autót vagy mobiltelefont.
A józan optimista lényege röviden
Amikor az ötletek szexelnek
- A kollektív intelligencia mint evolúciós előny: Egyetlen ember sem tudja, hogyan kell számítógépes egeret készíteni. Egy bizonyos ponton az emberi intelligencia közössé vált, ami több innovációt tesz lehetővé. Egyik ötlet vezethetett a másikhoz, és egyetlen ötlet sem veszett el a folyamat során.
- A vagyontárgyak buborékokhoz vezetnek, a helyi szolgáltatások nem: Az olyan azonnali szolgáltatásokat, mint a hajvágást, úgy tervezték meg, hogy nehezen lehet nem teljesíteni, míg az pénzügyi eszközök természetesen buborékokhoz húznak.
Egy jobb ma: a példátlan jelen
- Több ember, több jövedelem és hosszabb élet: 1800 óta a népesség hatszorosára nőtt, de a reáljövedelem több mint kilencszeresére, a várható átlagos élettartam pedig megduplázódott. A véges játékok és a korlátozott erőforrások mellett nem várnánk ilyen tendenciát.
- Az Easterlin-paradoxon nem igaz: Az Easterlin-paradoxon azt állítja, hogy a gazdag emberek boldogabbak, mint a szegények, de a gazdag társadalmak nem boldogabbak, mint a szegény társadalmak. Két 2008-ban megjelent tanulmány szerint ez egyszerűen nem igaz. A gazdag társadalmak boldogabbak, mint a szegény társadalmak.
- Az embereket vágyakozásra tervezték: Az evolúció arra formálta az embereket, hogy ambiciózusak legyenek, és ne elégedjenek meg. Egyszerűen nem vagyunk arra programozva, hogy értékeljük a dolgokat. Rossz hír ez a sztoikusoknak.
- A „munka” szó jelentése: Nagy hasznot húztunk a szakosodásból, mert az lehetővé tette a termelékenység növekedését. Még a „munka” szó jelentése is „egy dolog előállítása”. És ez ma is igaz. Még az olyan rugalmas szakemberek is, mint az írók, a szabadúszók és a vezetők is legfeljebb 2 vagy 3 foglalkozást űznek.
- Az innováció átalakítja az időt munkává: Az innováció elmozdult a munka optimalizálásától, és lehetővé tette az idő megteremtését, a történelem legnagyobb témáját.
A kollektív agy: csere és specializáció 200.000 évvel ezelőtt
- A kereskedelem kollektív intelligenciát hozott létre: A kollektív intelligencia volt az a fejlődési előny, amely az embert a többi fajhoz képest felemelte. Különböző elméletek léteznek arról, hogyan kezdték el az emberek megosztani a tudást. Matt Ridley szerint a dolgok megosztása, cseréje és kereskedelme volt az első lépés a kollektív intelligencia kialakításához.
- Az emberek értékelik azt, amijük nincs: Az evolúciós pszichológusok feltételeztik, hogy ritka, hogy két ember pontosan olyan erőforrásokkal rendelkezik, amelyekre a másiknak szüksége van. De nem csak a hasznosság, hanem a vágyak alapján is kereskedünk. Értékeljük azt, amink nincs, és őseink emiatt cseréltek el egy kagylónyakláncot egy erős fejszére.
- A kereskedelem mindenki számára előnyös: A kereskedelemmel olyan valakinek az ötleteit örököljük meg, aki éveket töltött a mesterségének tökéletesítésével. Fegyvert vásárolni egy vadásztól azt jelenti, hogy olyan eszközt vásárolunk, amely jobban használható a vadászathoz, mint amit egy gyűjtögető létre tudna hozni.
- A kereskedelem elengedhetetlen az innovációhoz: A hatalmas kontinenseken és az olyan ritkán lakott területeken, mint Afrika, az emberek kézzel készítettek szerszámokat, de soha nem tapasztalták meg azokat a nagyszerű fejlesztéseket, amelyek lehetővé tették az innovációt. Nem volt lehetőségük a kereskedelemre, az ötletek megosztására, a mások befolyása révén történő fejlesztésre.
Az erény úttörése: csere, bizalom és szabályok 50.000 éve
- A kereskedelem ősi dolog: Amikor Kolumbusz megérkezett az új világba, a közös nyelv a kereskedelem volt. Még az érintetlen közösségekben is egyénileg alakult ki a kereskedelem fogalma.
- A mosoly hatására az emberek megbíznak benned: A mosolygás empátiát idéz elő, és bizalmat ébreszthet az emberekben. Ezért mosolygunk, amikor új emberekkel találkozunk, vagy amikor el akarunk adni valamit.
- A bizalom jóléthez vezet: Általánosságban elmondható, hogy azok az emberek, akik bizalmon alapuló társadalomban élnek, jobban prosperálnak. Így végül a mosolygás jóléthez vezet.
- A kereskedelem elfogadhatatlanná tette a kegyetlenséget: Az ipari forradalom előtt a rabszolgaság, a gyermekmunka, a kivégzések és az emberáldozatok a mindennapi élet részét jelentették. A 19. században az emberek egyre inkább függővé váltak a piacoktól, és ezek a barbár hagyományok elfogadhatatlanná váltak. A kereskedelem fellendülésével a rasszizmus, a szexizmus és a gyermekmolesztálást is hasonlóan elutasították.
- Az intézmények tették szebbé a világot, nem az innováció: Érvelhetünk azzal, hogy az innovációk tették lehetővé a jólétet, de valójában az intézmények teremtették meg azt a környezetet, amelyben a társadalom hasznot húzhat az innovációkból. A jogállamiság, a magántulajdon tiszteletben tartása, a demokratikus kormányzás, a pártatlan bíróságok, a hitel, a fogyasztóvédelmi szabályozás, a jóléti állam, a szabad sajtó, a vallási erkölcstan tanítása és a szerzői jog mind olyan nem innovatív intézmények voltak, amelyek jobbá tették a világot.
A kilencmilliárd ember táplálása
- Azt pazaroljuk el, ami olcsó: Nem optimalizáljuk hatékonyan az erőforrásokat, ha azok olcsók. Az áruk emelése optimalizáláshoz és innovációhoz vezethet. Például a víz a fejlett világ nagy részén olcsó, és nem sokat teszünk azért, hogy hatékonyan felfogjuk és tároljuk. Azokon a területeken azonban, ahol a víz szűkös (például Cipruson, Izraelben és Jordániában), már léteznek csepegtető öntözőrendszerek, amelyek a lehető legtöbbet hozzák ki a vízből.
A városok győzelme: kereskedelem 5000 éve
- A városok azért jöttek létre, hogy kereskedjünk: Az emberek azért költöztek városokba, hogy több lehetőséget kapjanak, hogy jobban éljenek, és hogy védve legyenek, de mindezeket a városok létezésének valódi oka tette lehetővé: a kereskedelem.
- A városok mindig is a bevándorlókra támaszkodtak: Általában több ember hal meg a városokban, mint ahányan születnek, ezért a városok mindig is a vidéki bevándorlókra támaszkodtak népességük fenntartásához.
- A kereskedelem egyének között zajlik, nem politikusok között: A bronzkor nagy birodalmait nem hódítók, hanem a kereskedelem tette lehetővé. A kereskedelemből származó adóból fizették a katonákat, a fegyvereket és a hódításokat.
- A bizonytalan idők nagy birodalmakhoz vezetnek: Ha a kormányok erős monopóliummal rendelkeznek, általában magas adókkal, akkor kevesebb hely marad a kereskedelemnek és az innovációnak. A legtöbb nagy birodalom bizonytalan időkből emelkedett ki. Kína gazdasága először a bizonytalan Zhou-dinasztia idején vált jelentőssé, kultúrájuk és technológiájuk pedig a Han-birodalom szétesése után nagy fejlődésen ment keresztül.
- A vállalkozók lopnak, amikor csak tudnak: Terence Kealey történész szerint a vállalkozók racionálisak. Ha valamit könnyebben ellophatnak, mintha saját maguk hoznák létre, akkor lopni fognak. Szabályozás nélkül ez nagy monopóliumokhoz vezethet.
- A városok nem is olyan rosszak a környezetre nézve: A városokban élő emberek kevesebb helyet foglalnak el, kevesebb energiát használnak, és kisebb hatással vannak a természetre, mint vidéki társaik.
Szabadulás a malthusi csapdából: népesség 1200 után
- A Római Birodalom rabszolgákra épült: Spartacus és társai építették Róma útjait és termesztették élelmét. Persze, voltak lovak és hajók Rómában, de a fő energiaforrás a rabszolgák voltak.
- A gazdaságot a rabszolgák helyett a tőke támogatta: Európa volt az első hely, ahol a gazdaságok munkaintenzív helyett tőkeintenzívvé váltak. A tőkét arra használták, hogy az energiát ne emberekből, hanem állatokból, folyókból, később pedig gépekből nyerjék ki.
A rabszolgák felszabadítása: energia 1700 után
- A betiltott pamut: A pamut olcsó bevezetése után az 1700-as években betiltották a pamut viselését Nagy-Britanniában, hogy megvédjék a selyem és a gyapjú monopóliumát.
- A biodízel rosszabb, mint a fosszilis üzemanyag: A biodízel előállításához annyi üzemanyaggal működő gépre, műtrágyára és növényvédő szerre van szükség, hogy a nap végén közel annyi energiára van szükségünk az üzemanyag előállításához, mint amennyi energiát nyerünk belőle.
- A siker megállítja az innovációt: Az első kockázati tőkebefektető, Georges Doriot azt mondta, hogy a legveszélyesebb pillanat egy vállalat számára az, amikor sikeres, mert abbahagyja az innovációt.
- Vigyük piacra mások felfedezéseit: Az innovációhoz nem kell egyedül tudósnak lenni. Elég, ha a közelmúlt újításaira támaszkodva innovatív termékeket hozunk forgalomba. Pontosan úgy, ahogy Henry Ford tette.
- A tudás soha nem veszett el: Miután az emberek rájöttek, hogyan használják a tüzet, a tudás soha többé nem veszett el.
Fordulópontok: pesszimizmus 1900 után
- A világ nem fog úgy folytatódni, ahogy van, soha nem is volt: A pesszimisták gyakran azzal kezdik az érvelésüket, hogy „ha a világ úgy folytatódik, ahogy van”, akkor X évre elegendő fosszilis tüzelőanyagunk van, elegendő élelem Y ember táplálására. De a világ nem fog úgy folytatódni, ahogy van. Soha nem is így volt. Új energiaforrásokat találtak elődeink, és új technikákat találtak fel az élelmiszerek hatékonyabb előállítására. Nem reális a mai viszonyítási pontokra számítani, mert azok fejlődni fognak, ahogyan a történelem során..
Okok pesszimizmusra: Afrika és az éghajlat 2010 után
- A felülről lefelé irányuló erő egy alulról felfelé irányuló rendszerben megbukik: A kommunista kísérlet, hogy teljesen megtervezzék, hogyan működik egy gazdaság, megbukott, mert nem lehet felülről lefelé irányuló elképzeléseket egy alulról felfelé irányuló rendszerre ráhúzni. A kereskedelmet az emberek, nem a politikusok végzik.
- Az éghajlat mindig is változó volt: A lehűlést és a felmelegedést egyaránt katasztrofálisnak jósolják az emberiség számára. Az üzenet az, hogy csak a jelenlegi hőmérséklet megtartása elég jó az emberek számára az élethez. A hőmérséklet azonban nem stagnált, sőt, mindig is változott.
- Egy munkahely a megújuló energiaszektorban 2 munkahelyet semmisít meg más ágazatokban, mert ez a szektor annyira tőkeigényes.
- A napenergia a leghatékonyabb megújuló energia: azért hatékony, mert kevésbé földigényes.
Optimista Idézetek
„A kereskedők és a kézművesek teremtik meg a jólétet; a főnökök, a papok és a tolvajok elherdálják azt.”
„A birodalmak, sőt a kormányok általában véve, eleinte jó dolgok, és minél tovább tartanak, annál rosszabbak.”
„A dolgok világa – a pekándió vagy az erőművek világa valóban gyakran a csökkenő hozamnak van kitéve. De az eszmék világa nem. Minél több tudást generálsz, annál többet tudsz generálni.”
„A pakisztáni áradások 1800 halálos áldozatot követeltek, a lengyelországiak kevesebb mint ötvenet. Miközben ezt írom, a jávai Merapi hegy 130 embert ölt meg; az izlandi Eyjafjallajökull nem ölt meg senkit. Röviden: a jólét megvásárolja a túlélést.”
„Adjunk a helyi embereknek hatalmat, hogy fenntartható módon birtokolhassák, kiaknázhassák és hasznosíthassák a természeti erőforrásokat, és ők általában meg fogják őrizni és becsben fogják tartani ezeket az erőforrásokat. Ha nem adsz nekik részesedést egy távoli kormány által ellenőrzött – sőt „védett” – természeti erőforrásból, akkor általában elhanyagolják, tönkreteszik és elpazarolják azt.”